Főmenü megnyitása

Módosítások

a
nincs szerkesztési összefoglaló
[[Fájl:Edmund Burke2 c.jpg|bélyegkép|jobbra|180px|[[Edmund Burke]] ([[1729]]–[[1797]])]]
 
A '''konzervativizmus''' szociális és politikai eszmerendszer. A szó a [[latin nyelv|latin]] ''conservare''-ből származik, jelentése megőrizni, megmenteni. Ezt mi sem tükrözi jobban, mint Roger Scruton által megfogalmazott definíció, mely így szól: ''<ref>[[Roger Scruton]] Hír TV-nek adott interjújában hangzott el.</ref>"A konzervativizmus nem más, mint a megteremtett értékek megőrzése, annak az alapnak a megóvása, melyre építeni lehet."'' Mindennapi szóhasználatban a [[status quo]] fenntartását jelenti. Már [[Jean-Jacques Rousseau]] kései, [[1772]]-ben elkészült. [[A lengyel kormány figyelmébe (esszé)|A lengyel kormány figyelmébe]] című esszéje is mutat konzervatív elemeket. Politikai eszmerendszerként azonban a [[francia forradalom]] után alakult ki, először a [[Franciaország|francia]] politikus [[François-René de Chateaubriand|Chateaubriand]] alkalmazta a kifejezést [[1819]]-ben.<ref>[http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Khah/0/32575/1 http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Khah/0/32575/1]</ref> Egyik legfontosabb alapvetésének [[Edmund Burke]] ''[[Töprengések a francia forradalomról]]'' című műve tekinthető. [[Russel Kirk]] a konzervativizmust az [[ideológia]] ellentéteként definiálta.
 
== Mint politikai ideológia ==
 
=== Problémái ===
Problémát jelenthet, hogy az egyenlőtlenség elvének vallása könnyen válhat önigazolássá, azaz az elit gyakran úgy érzi, hogy helyzete törvényszerű, a természettől fogva adott, és hogy az elitből kiesettek csak tehetségtelenségük miatt szorultak ki onnan. Továbbá kérdéses, hogy kialakulhat-e a konzervativizmus olyan társadalmakban, ahol valami miatt megszakadt a kontinuitás (például hosszantartó idegen katonai megszállás miatt), vagy eleve nem is léteztek olyan tradíciók, amelyekre modern társadalmat lehetne építeni=konzervatív paradoxon, hiszen ebben az esetben organikus intézmények felállítása a cél, miközben már meglévő intézményeket kívánnak lerombolni.
 
Ez a paradoxon mindazonáltal feloldható, ha figyelembe vesszük, hogy a konzervativizmus, bár nem ideológia, rendelkezik olyan alapokkal, amelyek árnyalt módon ideológiai formába is önthetők, illetve rendelkezik a múltbeli példákkal, amelyekkel kapcsolatban megőrző-felújító és újraértelmezve előteremtő jelleget ölthet, szemben a kontinuitást leromboló erőkkel.