„Helen Keller” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
37. sor:
[[1886]]-ban Keller anyja [[Charles Dickens]] ''American Notes'' (Amerikai jegyzetek) című írásában olvasott egy [[Laura Bridgman]] (tanára [[Samuel Gridley Howe]]) nevű siketvak kislány sikeres taníttatásáról. Az édesanyát ez arra ösztönözte, hogy az ifjú Helent apja kíséretében Dr. J. Julian Chisolm [[Baltimore|baltimori]] szem-fül-orr-gége specialistához küldje vizsgálatra.<ref>{{cite book | last = Worthington | first = W. Curtis | title = A Family Album: Men Who Made the Medical Center | url = http://www.muschealth.com/about_us/history/chislom.htm | edition = Medical University of South Carolina | pages = | isbn = 978-0871524447}}</ref> Ez az orvos azután megismertette a családot [[Alexander Graham Bell]]el, aki akkoriban siket gyermekekkel foglalkozott. Bell tanácsára a szülők felkeresték a Vakok Perkins Intézetét [[Boston]]ban, azt az iskolát, ahol Bridgmant is tanították. Az iskola volt diákját, Anne Sullivant küldte a családhoz Helen tanítójául. Az akkor még csak húszéves Sullivan maga is látássérült volt. Így kezdődött az a 49 évig tartó kapcsolat, aminek során Sullivan tanítónője, nevelőnője, társalkodónéje lett Kellernek.
Sullivan engedélyt kapott Keller édesapjától, hogy a kislányt elválassza családjától, és kis, kerti házukban oktassa. Első feladata az elkényeztetett kislány fegyelemre szoktatása volt. Keller aznap ért el áttörést a kommunikációban, amikor rájött, hogy tanára a vizet jelképező mozdulatokat végez a tenyerén, miközben vizet csorgat rá. Ezek után kimerülésig kérdezgette Sullivant, hogy megtanulja a számára ismerős többi tárgy nevét, mint például legkedvesebb babájáét. [[1890]]-ben a tízéves
== Iskolai tanulmányai ==
| |||