„Asz-Szaffáh abbászida kalifa” változatai közötti eltérés

| előd = [[II. Marván omajjád kalifa|II. Marván kalifa]]

| utód = [[al-Manszúr abbászida kalifa|al-Manszúr kalifa]]

'''Asz-Szaffáh''' ([[arab írás|arab betűkkel]] السفاح – as-Saffāḥ), eredeti nevén '''Abu l-Abbász Abdalláh ibn Muhammad''' (arabul أبو العباس عبد الله بن محمد – Abū l-ʿAbbās ʿAbdallāh ibn Muḥammad; [[Humajma]], [[722]] – [[754]]. [[június 9.]]<ref name=kimikor>{{Kimikor-régi}}, 146. oldal</ref>) volt az [[Abbászidák|Abbászida-dinasztia]] első [[Kalifa|kalifája]]. Nevéhez fűződik az ún. [[abbászida forradalom]], az utolsó [[Omajjádok|omajjád]], [[II. Marván omajjád kalifa|II. Marván]] megbuktatása és az [[Omajjádok|Omajjád-család]] nagyjának kiirtása. – ragadványneveRagadványneve, az ''asz-Szaffáh (vérontó„vérontó”)'' is innen ered.

Abdalláh ibn Muhammad a [[mekka]]i [[Kurajs]] törzshöz tartozó Hásim nemzetség sarja, [[Mohamed próféta]] [[al-Abbász ibn Abd al-Muttalib|al-Abbász]] nevű nagybátyjának ükunokája volt. Születésekor családja a mai [[Jordánia]] területén élt egy kicsiny, félreeső oázisban, Humajmában, de a 720-as évektől kezdve aktív propagandát folytattak a [[Damaszkusz]]ban uralkodó, az [[iszlám]] előírásait gyakorta negligáló Omajjádok ellenében. Az [[I. fitna]] óta létezett ugyanis a folyamatosan terjeszkedő [[Arab Birodalom]]ban egy, később a [[síita iszlám]] magvául szolgáló tömörülés, amely úgy tartotta, hogy a kalifátusnak Mohamed (illetve elsősorban veje, [[Ali kalifa|Ali ibn Abi Tálib]] és lánya, [[Fátima bint Muhammad|Fátima az-Zahra]]) közvetlen leszármazottai között kellett, hogy öröklődjön. Az Abbászidák nem voltak Alidák, de kétségkívül az [[ahl al-bajt]], azaz a „ház népe” tagjai voltak, lévén a próféta közeli rokonai. A síiták szemében azzal is erősítették legitimitásukat, hogy állították: a [[II. fitna]] során akarata ellenére általuk trónkövetelőként felléptetett [[Muhammad ibn al-Hanafijja]] fia, [[Abu Hásim]] Abu l-Abbász apjára, Muhammad ibn Alira hagyta családfői jogait.

A tudósítások szerint [[II. Jazíd omajjád kalifa|II. Jazíd]] alatt kezdődő agitációjuk másik fő célpontja a [[maváli]] volt. Az újonnan iszlamizált, ám pénzügyi okokból egészen [[Hisám omajjád kalifa|Hisám kalifa]] idejéig is másodrendű alattvalóként kezelt réteg elégedetlen volt a megkülönböztetés, a magas adóterhek és alacsony juttatások miatt – Hisám reformjai már elkésettnek bizonyultak ennek orvoslására. Az arabokkal kivételező, épp ezért az iszlám hívei egyenlőségének alapelvét felrúgó Omajjádok ellenében az Abbászidák egyenlőséget hirdettek régi és új muszlimok között. Szervezkedésük színtere a perzsa vidék volt, elsősorban [[Horászán]] tartomány, ahol a síiták és a maváli aránya kellőképpen magas volt. Hisám idejére már látványossá vált az Abbászidák aknamunkája, ezért a kalifa több családtagjukkal és hívükkel szemben alkalmazott megtorlást. Súlyosbította a helyzetet a Hisám 743-ban bekövetkező halála után kirobbanó polgárháború az Omajjád-dinasztián belül, melyből végül [[II. Marván omajjád kalifa|II. Marván]] került ki győztesen. Az utolsó omajjád hihetetlen energiával látott trónja stabilizálásához, és számos győzelmet aratott: a nyilvánosság elé kilépő abbászida mozgalom vezetőjét, Abu l-Abbász Abdalláh bátyját, Ibráhím ibn Muhammadot is sikerült elfognia is kivégeztetnie. Ekkor azonban már késő volt.