„Romulus és Remus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 94.21.10.8 (vita) szerkesztéséről Csuja szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
|||
9. sor:
Ám egy éjjel Mars, a háború istene eljött Rheához [[Vesta]] templomában és bele szeretett a lányba. A lány nagyon szép és erős fiúikreket szült, akiket később Romulusnak és Remusnak neveztek el. Amulius dühében börtönbe záratta Rheát, az ikreket pedig sorsukra akarta hagyni. Szolgája felajánlotta, hogy megöli a két csecsemőt. A két gyermeket egy kosárba tette és a [[Tiberis]] partján hagyta. A folyó megáradt, és elsodorta a kosarat.
Az ikreket [[Tiberinus]], a folyók istene trollllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllolololol mentette meg, és a Palatinus-dombon tette le kosarukat. Itt a két gyermeket egy nőstény [[farkas]] (latinul: '''''lupa'''''; így hívták a prostituáltakat is, ezért vannak, akik szerint ez arra utal, hogy egy asszony nevelte őket) nevelte egy fügefa alatt, és egy harkály táplálta őket; ezek Mars isten szent állatai. Neveltetésük alapján tehát [[vad gyerek]]nek tekinthetjük őket. Romulust és Remust később Faustulus, Amulius egyik juhásza találta meg, és hazavitte őket. Faustulus és felesége, [[Acca Larentia]] sajátjukként nevelte az ikreket.
Ahogy növekedtek, egyre nyilvánvalóbbá vált nemesi származásuk. Mire felnőttek, férfiasak, bátrak, határozottak, merészek lettek. Kettejük közül Romulus bizonyult bölcsebbnek és ravaszabbnak; a szomszédokkal a legelőkről és a vadászatról folytatott beszélgetései során kiderült, hogy jobban szeret uralkodni, mint engedelmeskedni. Emiatt a velük egyenlő emberek és a szegények kedvelték őket, de a király hivatalnokait és bíráit semmibe vették, és nem törődtek ennek következményeivel. A nemesek életét élték, úgy szórakoztak, ahogy ők, de ennek ellenére nem voltak dologkerülők. Rendszeresen végeztek testgyakorlást és vadásztak, megvédték a földet a rablóktól, elfogták a tolvajokat, és bosszút álltak a gonosztevőkön. Ezek után [[Latium]] minden lakosa megismerte a nevüket.
| |||