„Abd al-Malik omajjád kalifa” változatai közötti eltérés

| előd = [[I. Marván omajjád kalifa|I. Marván kalifa]]

| utód = [[I. Valíd omajjád kalifa|I. al-Valíd kalifa]]

| gyermekei = [[I. al-Valíd omajjád kalifa|I. al-Valíd kalifa]] <br /> [[Szulejmán omajjád kalifa|Szulejmán kalifa]] <br /> [[II. Jazíd omajjád kalifa|II. Jazíd kalifa]] <br /> [[Hisám omajjád kalifa|Hisám kalifa]] <br /> [[Maszlama ibn Abd al-Malik]] <br /> Fátima bint Abd al-Malik

| édesapa = [[I. Marván omajjád kalifa|I. Marván kalifa]]

'''Abd al-Malik ibn Marván''' ([[arab írás|arab betűkkel]] عبد الملك بن مروان – ʿAbd al-Malik ibn Marwān; [[646]] – [[Damaszkusz]], [[705]]. [[október 8.]]) volt a [[szunnita]] [[iszlám]] kilencedik [[kalifa|kalifája]] (uralkodott [[685]]-től haláláig), egyben a [[750]]-ig uralkodó [[Omajjádok|Omajjád-dinasztia]] ún. [[Marvánidák|marvánida]] ágának második tagja. A legjelentősebb Omajjádok közé tartozik, aki nem csak az uralkodása kezdetén tomboló zűrzavart számolta fel szívós harccal, miközben jelentős területeket hódított meg, hanem az [[Arab Birodalom]] államigazgatásának és pénzügyeinek reformjára is gondot fordított.

Atyja, [[I. Marván omajjád kalifa|Marván]] halálát követően került trónra. Helyzete nem volt könnyű, ugyanis már több mint egy éve dúlt a [[II. fitna]]: az [[Arab-félsziget]] jelentős részét [[Abdalláh ibn az-Zubajr]] [[mekkai ellenkalifátus|ellenkalifa]] uralta [[Mekka]] székhellyel, [[Irak]]ban és szerte az Arab-félszigeten ([[Hadramut]]ban, [[Jemen]]ben, [[Bahrein]]ben) a [[háridzsiták]] zavargásai gyengítették a kalifa hatalmát, a [[Mardzs Ráhit-i csata]] után pedig a [[szíria]]i befolyással rendelkező [[kajsziták]] is ellenérzésekkel viseltettek a dinasztia iránt.

Abd al-Malik időközben jelentős erőket gyűjtött, és 689-ben, miután fegyverszünetet kötött a [[Bizánci Birodalom]]mal, megindította harcát az ellenkalifátus ellen. [[691]]-ben Muszabot sikerült leverni, majd hű hívét, [[al-Haddzsádzs ibn Júszuf]]ot menesztette a [[Hidzsáz]]ba. A hadvezér könyörtelenül leverte az lázadást: [[692]]-ben hónapokig tartó ostrom során katapultokkal lövette a [[Kába (szentély)|Kábát]], majd elfoglalta Mekkát. Ibn az-Zubajr elesett a támadás során. Haddzsádzs ezt követően körülbelül két évet töltött azzal, hogy az arábiai háridzsitákkal leszámoljon, majd miután sikerre vitte feladatát, kevés ember élén titokban bevonult [[Kúfa|Kúfába]]. A fontos iraki város katonasága Muszab leverése után is bizonytalan pontnak számított, katonasága lojalitása erősen megkérdőjelezhető volt. Haddzsádzs meglepetésszerű, kemény fellépése azonban mindjárt megoldotta a helyzetet. Még a [[szisztán]]i expedícióra küldött, ám ehelyett hadseregével fellázadó hadvezére, [[Ibn al-Asász]] felkelését is sikerült levernie. Bár brutalitása miatt számos ellenséget szerzett magának, kétségtelen tekintélye és eredményei lehetővé tették számára, hogy egészen 714-ben bekövetkezett haláláig megmaradjon Irak élén, és ilyen minőségben irányítsa a keleti terjeszkedést.

A belső bajokkal elfoglalt Abd al-Maliknak nem volt ereje arra, hogy hadakozzon az északi határon, így a 678-ban kötött harmincéves fegyverszünetet trónra lépve számos engedménnyel erősítette meg. Ennek keretében emelték az arabok éves adóját, a korábban megszerzett [[Ciprus (sziget)|Ciprus]], [[Örményország]] és a [[Ibériai Királyság|kaukázusi Ibéria]] pedig [[kondomínium]]i státusba került, azaz adóinak fele [[II. JusztinianoszIusztinianosz bizánci császár|II. Jusztinianosz]] kincstárába folyt be. A Jusztinianoszt száműző [[Leontiosz bizánci császár|Leontiosz]] elsősorban [[Karthágó]] megtartására koncentrált, sikertelenül (ld. alább), utódja, [[III. Tiberiosz bizánci császár|III. Tiberiosz]] viszont az anatóliai határvidéken kívánt harcolni. [[701]]-ben sikeres betörést hajtott végre Szíria területén, amit [[703]]-ban és [[704]]-ben kilikiai arab ellencsapások követtek, de ezek nem hoztak nagyobb eredményt. A [[705]]-ben trónját [[Kazár Birodalom|kazár]] segítséggel visszaszerző Jusztinianosz a továbbiakban nem hadakozott az arabok ellen, sőt tisztogatást hajtott végre a hadseregben, amivel lehetővé tette, hogy Abd al-Malik utódai újabb hódításokhoz jussanak Kis-Ázsiában.

Abd al-Malik erőfeszítéseinek és kitartásának köszönhetően fia egy minden tekintetben megerősödött birodalmat örökölt. [[I. al-Valíd kalifa|I. al-Valíd]] nem csak a hódításokat folytatta, hanem atyja építkezéseit is. Bár kétségbevonhatatlanul hatalmas munkát vitt végbe, Abd al-Malik később nem tartozott a legnépszerűbb kalifák közé. Sírját a többi Omajjádhoz hasonlóan ([[I. Muávija omajjád kalifa|I. Muávijáét]] és [[II. Omár omajjád kalifa|II. Omárét]] kivéve) az [[Abbászidák]] hatalomátvétele után kirabolták. Később a rendkívül rossz színben feltüntetett Haddzsádzs miatt is nehezteltek rá, annak tetteit iszlámellenesnek bélyegezve.

Valídon kívül Abd al-Malik három másik fia is elnyerte a kalifai rangot: [[Szulejmán omajjád kalifa|Szulejmán]] ([[715]]–[[717]]), [[II. Jazíd omajjád kalifa|II. Jazíd]] ([[720]]–[[724]]) és [[Hisám omajjád kalifa|Hisám]] ([[724]]–[[743]]), [[Maszlama ibn Abd al-Malik|Maszlama]] nevű gyermeke pedig hadvezérként jeleskedett.

{{portál|középkor||iszlám||arab világ}}