„Omajjádok” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kékít |
|||
48. sor:
== Eredetük ==
Umajjáról kapták a nevüket, aki a [[Hásimiták]] (köztük Mohamed próféta, az [[Alidák]] és az [[Abbászidák]]) ősének, Abd Manáf ibn Kuszajjnak az unokája volt Abd Samsz nevű fia által (utána nevezték a törzset Abd Samsz törzsnek is). Umajjának két fia volt, Harb és Váil (másképp Abú l-Ász).
A [[Szufjánidák]] Harbtól származtak, az ő gyermeke volt a Próféta társai közé tartozó [[Abú Szufján]], az övé pedig [[I. Muávija omajjád kalifa|I. Muávija]], a dinasztia első uralkodója. Abú l-Ásznak két fia volt, Affán, [[Oszmán kalifa]] apja, illetve al-Hakam, [[I. Marván]] apja és a [[Marvánidák]] őse.
== Történetük ==
=== A két száhib ===
A dúsgazdag Umajja-törzs Mohamed fellépésekor hevesen iszlámellenes volt, érthető módon: az erős szociális töltetű igehirdetés veszélyeztethette pozícióikat. Egyedül [[Abu Bakr]] barátja, Oszmán ibn Affán csatlakozott meglehetősen korán a család ellenkezése és üldözése ellenére a muszlimokhoz, és velük együtt települt át először [[Akszúm]]ba, majd Jaszribba ([[Medina (Szaúd-Arábia)|Medina]]). Míg Oszmán a legtekintélyesebb társak közé tartozott, Mekkában maradt rokonai az iszlám esküdt ellenségei voltak.
Elsősorban Abú Szufján nevéhez kötődik a Mohamed támogató elleni harc. Lánya, a muszlim [[Ramla ibn Abí Szufján|Ramla]] elmenekült otthonról, és később Mohamed felesége lett. [[624]]-ben Abú Szufján vezette azt a [[karaván]]t, amelynek története a [[badri csata|badri csatához]] vezetett. Mivel itt a legtöbb vezető kurajsita odaveszett, ő vált Mekka legbefolyásosabb emberévé. Több támadást is levezényelt Medina ellen ([[uhudi csata]], [[árok-csata]]), míg végül [[628]]-ban megkötötte a [[hudajbijjai egyezmény]]t, melynek értelmében a felek fegyverszünetet kötöttek, a muszlimok pedig szabadon elzarándokolhattak Mekkába [[629]]-ben. [[630]]-ban aztán a kurajsiták szövetségesei felrúgták a hudajbijjai egyezményt, Mohamed pedig Mekka elfoglalásáról döntött. Abú Szufján érdeme, hogy erre nagyrészt vértelenül kerülhetett sor; a politikus ekkor vette fel az iszlámot, látva, hogy a mekkai istenek haszontalannak bizonyultak.
96. sor:
Az Omajjádok kedvező helyzetben voltak abban a tekintetben, hogy nem volt számottevő belső hatalmi ellensúlyuk. Az iszlám birodalmi méretekre való alkalmazásának lehetősége a 9. század elejére alakult csak ki igazán, addig a kompiláció és rendszerezés időszaka zajlott. Ez lehetővé tette az Omajjád kalifák – és ugyanígy az első Abbászida uralkodók – számára, hogy saját akaratuknak megfelelően alakítsák politikájukat. [[Al-Mamún]] és utódainak törekvése, amely egyféle inkvizícióval ([[mihna]]) igyekezett a kalifa számára biztosítani ezt a jogot, már kudarcot vallott az új, hit- és jogtudósokból ''(ulamá va fukahá)'' álló elit ellenállásán.
Ennek ellenére az Omajjádok sokszor világias viselkedése alattvalóik nem kis részét elidegenítette tőlük. A legfőbb problémát az arabelvűség jelentette. Ez azt jelentette, hogy pusztán az arab származású muszlimokra támaszkodott, már csak pénzügyi megfontolásokból is – a nem muszlim alattvalók ugyanis több adót fizettek, mint a muszlimok, raádásul az iszlám új hívei a kizsákmányolt földműves tevékenységgel is felhagytak, amivel még inkább csökkentették a kincstár jövedelmeit, így a tömeges áttérések jelentős bevételkiesést jelentettek. [[Al-Haddzsádzs]], a keleti tartományokért felelős híres-hírhedt [[emír]] épp ezért például meg is tiltotta a [[8. század]] elején az irániak áttérését, és a későbbiekben is csak II. Omár és Hisám próbált meg valamelyest kedvezményeket nyújtani az új muszlimoknak, akik ráadásul áttérésükkor kénytelenek voltak valamely arab törzshöz csatlakozni mint kliensek ([[maválí]]).
A „másodrendű muszlimok” természetesen elégedetlenek voltak a helyzetükkel, főleg, hogy a Korán rendelkezései alapján hivatkozhattak arra, hogy az iszlám minden hívének egyenlőnek kell lennie. Az eredetileg politikai, később mindinkább vallási jellegű mozgalmak, a háridzsita és síita irányzatok könnyűszerrel találtak támogatásra az elégedetlenek körében.
| |||