„Szkerdilaidasz illír király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
{{Schütz – Fehér foltok a Balkánon}} |
a Bot: {{Wd}} sablonhívás törlése a cikk létrehozása következtében |
||
1. sor:
{{Uralkodó infobox|név=Szkerdilaidasz|megnevezés=az Illír Királyság uralkodója|uralkodás_kezdete=[[i. e. 217]] ?|uralkodás_vége=[[i. e. 208]]/[[i. e. 205|205]] között|születési dátum=[[i. e. 280]]/[[i. e. 205|275]] körül?|halálozási dátum=[[i. e. 208]]/[[i. e. 205|205]] között|előd=[[Pinnész illír király|Pinnész]]|utód=[[III. Pleuratosz illír király|III. Pleuratosz]]}}
'''Szkerdilaidasz''' (ógörög ''Σκερδιλαΐδας,'' latin ''Scerdilaedus;'' [[i. e. 280]]/[[i. e. 275|275]] körül? – [[i. e. 208]]/[[i. e. 205|205]] között) az ókori [[Illír Királyság (ókor)|Illír Királyság]]{{Wd|Q16084290}} uralkodója valószínűleg {{ie|217-től}} {{ie|208}} és 205 között bekövetkezett haláláig. Az országot az {{ie|3.}} század közepén katonailag megerősítő, az [[ardiaták]]{{Wd|Q1088762}} törzséhez tartozó [[Agrón illír király|Agrón király]] testvéröccse volt. [[Teuta illír királyné|Teuta királyné]] {{ie|231}} utáni régensi uralma alatt az illír hadsereg főparancsnoka volt, különösen az {{ie|230.}} évi [[illír–epiróta háború]]ban tüntette ki magát. Unokaöccse, [[Pinnész illír király|Pinnész]] uralma és az illír állam társadalmi válsága alatt, az {{ie|220-as}} évek végén [[Pharoszi Démétriosz]] oldalán, [[aitólia]]i vagy [[makedónia]]i zsoldban különböző katonai kalandokba bocsátkozott. Az Illír Királyság trónját {{ie|217-ben}} foglalta el, és ezt követően a [[Római Birodalom|Római Birodalmat]] pártolva makedónellenes politikát folytatott. Az [[első római–makedón háború]] során, {{ie|213-ban}} országának nagy része makedón megszállás alá került, Szkerdilaidasz pedig a hegyvidéki területekre húzódott vissza. A feltételezések szerint {{ie|212-től}} fiával, [[III. Pleuratosz illír király|III. Pleuratosszal]] közösen uralkodott Illíria felett. I. e. 209–208-ban visszafoglalták [[dasszaréták|Dasszarétiát]], és [[Longarosz dardán király|Longarosz]] [[dardánok (Balkán)|dardánjaival]] összefogva támadták Makedóniát. A háborút lezáró {{ie|205-ös}} [[phoinikéi béke]]kötés{{Wd|Q679600}} idején már csak fia, III. Pleuratosz volt az illír uralkodó. Agrón vérvonalát megszakítva Szkerdilaidasz leszármazottai lettek az ókori Illír Királyság utolsó uralkodói: fia, III. Pleuratosz és unokája, [[Genthiosz illír király|Genthiosz]]
== Életútja ==
10. sor:
Agrón {{ie|231-ben}} bekövetkezett váratlan halála után özvegye, [[Teuta illír királyné|Teuta]] vette át mostohafia, [[Pinnész illír király|Pinnész]] régenseként az uralkodást. Az illír hadsereg főparancsnoki tisztét ekkor már bizonyosan Szkerdilaidasz töltötte be. Teuta továbbvitte férje örökségét és folytatta területszerző hódításait: {{ie|230-ban}} kitört az illír–epiróta háború. Míg Teuta [[lembosz]]flottája a tenger felől vette be [[Onkhészmosz]]t, és ezzel az [[Epiróta Szövetség]]{{Wd|Q3240682}} fővárosát, [[Phoiniké]]t közvetlen közelről veszélyeztette, aközben Szkerdilaidasz ötezer harcosa élén északról, az [[Vjosa|Aóosz]] és a [[Drino]]sz{{Wd|Q1259101}} völgyében nyomult a város felé. Az epiróták fővárosa hamar elesett, a felmentésükre siető seregre pedig Polübiosz leírása szerint súlyos vereséget mértek, elsősorban Szkerdilaidasz hadi cselének köszönhetően, aki váratlan irányból, kora hajnalban támadt az epiróták táborára. A háború végül békekötéssel zárult, elsősorban az illírek kezdeményezésére, akiknek sürgősebb dolguk támadt: a királyság északkeleti részének lakossága fellázadt, és [[Longarosz dardán király|Longarosz király]] [[Dardánia|Dardániájához]] kívánt csatlakozni. A fegyverszünet megkötését követően Szkerdilaidasz leverte a dardánokkal szövetkező, fellázadt illíreket.{{refhely|Cabanes 1988|:266–267., 273.;|Wilkes 1992|:158–159., 167.;|Jacques 2009|:121.;|Përzhita 1992|:119. (a végső illír–epiróta összecsapás elmaradásának okaként azt említi, hogy Szkerdilaidasz párbajt vívott az ellenség fővezérével, amiben utóbbi alulmaradt);|Ceka 2013|:153., 177–178.}} E kettős győzelem, valamint a hamarosan létrejött illír–epiróta–[[akarnania]]i{{Wd|Q416070}} szövetség felértékelte az illírek katonai jelentőségét. Az {{ie|229–228.}} évi [[első római–illír háború]]ban azonban alulmaradtak a birodalommal szemben, jóllehet, a [[Római Birodalom|rómaiak]] meghagyták Pinnészt az Illír Királyság trónján.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:17–18.;|Wilkes 1992|:159–162.;|Schütz 2002|:72.;|Jacques 2009|:121–122.;|Përzhita 1992|:120.;|Ceka 2013|:178–181.;|Šašel Kos 2013|:177–178.;|Zavalani 2015|:19–21.}}
Teuta {{ie|227-ben}} lemondott a régensi feladatokról. [[Pharoszi Démétriosz]] vette nőül a kiskorú illír király, Pinnész anyját, [[Triteuta illír királyné|Triteutát]], ezzel az Illír Királyság de facto régense lett.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:18.;|Wilkes 1992|:162.;|Ceka 2013|:181.;|Šašel Kos 2013|:178.}} Szkerdilaidasz a források tükrében Démétriosz harcostársa lett, és kettejük szövetsége az évtized végére törést idézett elő az illír királyi családban: a Rómával {{ie|228-ban}} kötött békéhez hű Pinnésszel szemben nagybátyja és gyámja egyre inkább saját útjukat járták. Emellett Polübiosz krónikája szerint ezekben az években az Illír Királyságnak súlyos politikai válsággal kellett szembenéznie, Pinnész fennhatóságát semmibe véve a királysági területek ismét [[koinon]]okba kezdtek szerveződni. Démétriosz és Szkerdilaidasz {{ie|221–220}} fordulóján (más források szerint {{ie|220}} nyarán{{refhely|Cabanes 1988|:284.}}) kilencven [[lembosz]]ból álló flotta élén [[Lisszosz]]ból a [[Peloponnészosz]] nyugati partvidékére hajóztak. Megostromolták [[Pülosz]] városát, de eredménytelenül, és kalandozásaikat ezután sem kísérte katonai siker. Végül Szkerdilaidasz a maga negyven hajójával [[Naupaktosz]]{{Wd|Q782278}} kikötőjébe sietett. Az aitólok zsoldjába állt, és flottája élén fosztogatta az [[akhaia]]i{{Wd|Q2790451}} partokat. Miután azonban [[Künaitha]]{{Wd|Q5199870}} feldúlását követően az aitólok ígéretüket megszegve nem juttattak neki a hadi zsákmányból, ismét Pharoszi Démétrioszhoz csatlakozva a fiatal [[V. Philipposz makedón király]] zsoldosa lett. Szkerdilaidasz a maga részéről harminc lemboszt és 400 illír harcost ajánlott fel Makedónia Róma elleni harcához, évi 20 talentum megfizetése ellenében.{{refhely|Papazoglou 1965|:170., 176.;|Kertész 1983|:97.;|Cabanes 1988|:284–287.;|Wilkes 1992|:163.;|Schütz 2002|:72.;|Përzhita 2012|:120.;|Ceka 2013|:182–183., 404.;|Šašel Kos 2013|:178.}} Ugyanebben az időszakban, {{ie|220}} körül Szkerdilaidasz dinasztikus szövetséget kötött [[Amünandrosz|Amünandrosszal]]{{Wd|Q2807445}}, [[Athamania]]{{Wd|Q10857476}} királyával. Amünandrosz nőül adta Eurüdiké nevű leányát Szkerdilaidasz fiához, [[III. Pleuratosz illír király|Pleuratoszhoz]], aki később maga is illír király lett. Kettejük frigyéből született a római hódoltság előtti Illíria utolsó királya, [[Genthiosz illír király|Genthiosz]]
Nem sokkal később, {{ie|219}} tavaszán kitört a [[második római–illír háború]], amelynek során a rómaiak csakhamar megsemmisítették Pharoszi Démétriosz seregét, majd hadisarc fejében békét kötöttek Pinnész Illír Királyságával. A béke azonban nem lett tartós, {{ie|218-ban}} V. Philipposz már az aitólok ellen harcolt, és ebben szövetségese, Szkerdilaidasz is kivette részét, de mindösszesen tizenöt hajóval, és azok fejében is kompenzációt kért. Ennek az lehetett az oka, hogy egyfelől Szkerdilaidasz igyekezett elkerülni a kenyértörést akár a makedónokkal, akár a rómaiakkal szemben, másfelől az illíriai politikai válság is elmélyült. Az egyes törzsek belülről fenyegették az ardiaták uralmát, és Szkerdilaidasz e belső hatalmi harcok közepette nem nélkülözhette hadseregének derékhadát. Róma {{ie|217-ben}} követeket küldött Illíriába, hogy kérdőre vonják Pinnészt a hadisarc elmaradása miatt. Hogy az ifjú királlyal ezután mi történt, nem ismert a forrásokból, de még abban az évben eltűnt a politika színpadáról, és a történeti elemzések szerint nagybátyja, Szkerdilaidasz ekkor lett az Illír Királyság uralkodója.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:18. (a források közül egyedüliként már ekkor Róma protezsáltjaként említik Szkerdilaidaszt);|Cabanes 1988|:290.;|Wilkes 1992|:163–164.;|Ceka 2013|:183–184.;|Šašel Kos 2013|:178–179.}} Közvetlen történeti utalások ugyan csak {{ie|212-től}} ismertek Szkerdilaidasz illír királyi voltára, de a történészek a rómaiak {{ie|217-es}}, a makedón és az illír udvarban tett követjárásának egyik következményének vélik Szkerdilaidasz uralkodóvá válását.{{refhely|Cabanes 1988|:294.}}
| |||