„Harmadik római–illír háború” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „{{építés alatt}} {{csata infobox|név=Harmadik római–illír háború|konfliktus=illíriai háborúk|kép= -|időpont=i. e. 168. január–február |helysz…”
Címke: tataroz vagy építés alatt sablon kihelyezve
 
Az illírek belépnek a háborúba
7. sor:
== Története ==
=== Előzményei ===
 
=== Kitörése ===
A római–makedón háború ez idáig ha súlyos emberáldozatot nem is, de komoly presztízsveszteséget hozott Rómának. Katonai kudarcot szenvedtek Penesztiában és Épeiroszban az eseményeket irányító makedónok ellen, és thesszáliai földön is az ellenség számára kedvezően alakult a helyzet.{{refhely|Ceka 2013|:220.}} Az {{ie|168-as}} új év azonban [[Lucius Aemilius Paullus Macedonicus|Aemilius Paullus]] consulságát hozta el, aki jelentős katonai pályát tudhatott maga mögött: az előző évtizedekben sikeresen harcolt Rómáért a [[luzitánok]] és a [[liguria]]i törzsek ellen. Érkezése után azonnal leváltotta a kudarcot kudarcra halmozó Appius Claudiust, és [[Lucius Anicius Gallus]]{{Wd|Q1236409}} praetort nevezte ki a [[dasszaréták|Dasszarétiában]] állomásozó római seregtest parancsnokává.{{refhely|Kertész 1983|:231.;|Cabanes 1988|:321.;|Ceka 2013|:220.}}
 
Aemilius Paullus érkezése nyugtalansággal töltötte el Perszeuszt, aki végül hajlandónak mutatkozott arra, hogy a Genthiosz király által {{ie|169}} nyara óta a háborúba való belépése ellenértékeként követelt 300 [[talentum (mértékegység)|talentum]] (kb. 780 kg) ezüstöt kifizesse.{{refhely|Cabanes 1988|:321.;|Wilkes 1992|:173.;|Ceka 2013|:220.}} Küldöttét, legfőbb tanácsadóinak egyikét, Pantaukhoszt [[Meteon]]ban{{Wd|Q3409902}} fogadta az illír király, ahol sor is került a szövetség megkötésére. Ezt követően az illír király küldöttsége – tagjai bizonyos Olümpion, Parmenion és Morkhosz voltak – a makedóniai [[Dion]]ba utazott, hogy ott is megerősítsék a szövetséget. Az eskütételi ceremóniára a felsorakozott lovasság előtt került sor, hogy ezzel is emeljék az aktus jelentőségét és a csapatok harci kedvét.{{refhely|Cabanes 1988|:321.;|Wilkes 1992|:173.;|Ceka 2013|:220.}} Perszeusz végül átadta a 300 talentum ezüstöt az illír küldötteknek, azonban azt ajánlotta nekik, hogy nagy részét lepecsételve, fegyveres őrizetben küldjék el az illír királynak. A fennmaradt 10 talentumnyi ezüsttel a makedón követ, Pantaukhosz sietett előre, és vitte el Genthiosz királyhoz. Genthiosznak ennyi is elég volt, azonnal fogságba vetette az udvarában tartózkodó római követeket, ezzel háborúba lépett Róma ellen. Amint ezt Perszeusz hírül vette, a lepecsételt 290 talentumot kísérő alakulatot visszarendelte, és a [[pella]]i kincstárban helyeztette el.{{refhely|Cabanes 1988|:321.;|Wilkes 1992|:173.;|Jacques 2009|:115.;|Ceka 2013|:220–221.}} Titus Livius maliciózus kommentárjában azt írta, hogy Perszeusz nagy gondot fordított arra, hogy veresége esetén a rómaiak minél nagyobb gazdagságra leljenek a kincstárában – és ez így is történt: a háború lezárultával a rómaiak érintetlenül találták meg az illírek lepecsételt ezüstjét.{{refhely|Ceka 2013|:221.}}
 
=== Háborús cselekmények ===
=== Előzményei ===