„Orosz–török háború (1877–78)” változatai közötti eltérés

Az [[Orosz Birodalom]] külpolitikájának a [[19. század]] második felében egyértelműen az egyik fő célkitűzése volt, hogy a gyengülő [[Oszmán Birodalom]] kárára dél és délnyugati irányban terjeszkedjen, növelve befolyását többek közt a [[Balkán-félsziget|Balkánon]]on. A töröktől való függetlenség kivívása és a kárukra való terjeszkedés jelentős politikai erők célja volt [[Románia|Romániában]], [[Görögország]]ban, [[Szerbia|Szerbiában]], [[Montenegró]]ban, illetve a megszállt [[Bulgária|Bulgáriában]], és az oroszok ezeket az erőket támogatták, építve az erősödő [[Pánszlávizmus|pánszláv]] eszmékre is.

[[Bosznia-Hercegovina|Bosznia-Hercegovinában]] és Bulgáriában [[1876]]-ban törökellenes felkelések robbantak ki, miközben [[Isztambul]]ban is állandó volt a politikai és pénzügyi bizonytalanság. A török adószedők kétszer is megpróbálták az éhező bosnyákoktól behajtani az adókat (miközben más tisztviselők óriási összegeket sikkasztottak el), ez pedig a lázadást eredményezte. [[május 29.|Május 29-én]] a lázongó [[szofták]] (Korán-tanulók) lemondásra kényszerítették [[Abdul-Aziz]] oszmán szultán|Abdul-Aziz szultánt]] (akit néhány nap múlva meg is öltek), és [[V. Murád oszmán szultán|V.  Murádot]] segítették a trónra, akitőt azonban gyengeelméjűségre hivatkozva hamarosan szintén letettekletették, gyengeelméjűségére hivatkozva. Utódja, [[II. Abdul-Hamid]] oszmán szultán|II. Abdul-Hamid szultán]] katonai sikereket ért el a szerbek ellen és reformokat hirdetett, Oroszország azonban már elszánta magát a háborúra. 1876. június 26-án [[Bécs]]ben találkozott [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] és [[II. Sándor orosz cár]]. A tárgyalások fő témája a balkáni helyzet volt.