Wikipédia

„Klagenfurt am Wörthersee” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a →‎Története: hogy a lindwurm kergesse meg azt, aki nem használ magyaros idézőjelet meg nagykötőjelet se
122. sor:
1500-ban a gazdag Görz-család kihalásakor [[I. Miksa német-római császár|I. Miksa]] német-római király (később császár) örökölte birtokaikat, köztük Klagenfurtot. A karintiai rendek helyzetét erősítette a távol élő hűbérúr, másrészt viszont el kellett bánniuk az 1515-ben fellángoló parasztfelkeléssel, amely magát a fővárost, Sankt Veit-et is veszélyeztette. Klagenfurtot 1514-ben majdnem teljesen elpusztította egy tűzvész. Miksa császár, aki nem tudta biztosítani az újjáépítést, a rendek kérésére egy 1518-as rendelettel átadta nekik a várost.
[[Fájl:Klagenfurt map ca 1735.jpg|bélyegkép|Klagenfurt térképe kb. 1735-ben. Látható a belváros sakktáblaszerű, tervezett elrendezése]]
Megindult a város újjáépítése, amely során a védművek megtervezésével a híres olasz Domenico dell'Alliót bízták meg. Az építkezés finanszírozását elősegítette, hogy [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd]] 1529-ben haszonbérbe adta a pénzverési jogot és a pénzverde átkerült Sankt Veit-ből Klagenfurtba.<ref>Claudia Fräss-Ehrfeld: ''Geschichte Kärntens. Die ständische Epoche.''. Verlag Joh. Heyn, Klagenfurt 1994, {{ISBN|3-85366-685-X}}, S.&nbsp;254&nbsp;ff.</ref> Megépült a Wörthi-tavat a várossal összekötő Lend-csatorna, aminek vizén árut szállítottak, bevezették a várárokba és szükség esetén tűzoltásra is használhatták. A jóval kisebb Feuerbach a Glan vizét vezette a be a településre. Az új városközpont modern tervek szerint, sakktáblaszerűen épült ki. 1574-ben elkészült a megyeháza (''(Landhaus),''), 1581-ben pedig a mai székesegyház (akkor még protestáns templom). A 16. század végére elkészültek a védművek is, amelyek az egész régió legmodernebb és legerősebb erődjévé tették a várost. 1587-ben a rendek a városi tanács és a bírák kérésére polgármestert (Christoph Windisch, († 1597†1597) állítottak Klagenfurt élére, ő volt a város első polgármestere.<ref>Bojan-Ilija Schnabl: ''Windisch, Christoph''. In: Katja Sturm-Schnabl, Bojan-Ilija Schnabl (Hg.): ''Enzyklopädie der slowenischen Kulturgeschichte in Kärnten/Koroška, Von den Anfängen bis 1942''. Wien-Köln-Weimar, Böhlau Verlag 2016, 3. Bd., S. 1514.</ref><ref>D. Jandl: ''Bürgermeister der Landeshauptstadt Klagenfurt am Wörthersee''. In: Statistisches Jahrbuch der Landeshauptstadt Klagenfurt am Wörthersee 2009, Berichtsjahr 2008/09. Hg. Magistrat der Landeshauptstadt Klagenfurt am Wörthersee Klagenfurt am Wörthersee, Magistratsdirektion/Stabsstelle Public Management – Statistik und Informationsmanagement. Klagenfurt am Wörthersee, S. XXII</ref><ref>''Paul Kheppiz: Clagenfurterische Chronik'', ediert von D. Jandl. Klagenfurt 2008 (2. Auflage), S. 31, 32.</ref>
 
A 16. század második felére Karintia lakosságának nagy része áttért a [[protestantizmus]]ra, az 1570-es évekre Klagenfurt lakóinak többsége is ezt a vallást követte.<ref>Wilhelm Deuer: ''Die protestantische Dreifaltigkeitskirche in Klagenfurt und ihre Umwidmung in eine Jesuitenkirche.'' In: France Martin Dolinar (Hrsg.): ''Katholische Reform und Gegenreformation in Innerösterreich 1564–1628''. Hermagoras, Klagenfurt 1994, {{ISBN|3-85013-358-3}}, S.&nbsp;638.</ref> A Szt. Egyed- és Szentlélek-templomokban is az új tanokat hirdették, akár csak az újonnan épült Szentháromság-templomban (később katolikus katedrális). A Habsburgok azonban 1595-ben elindították az [[ellenreformáció]]t és a polgároknak választaniuk kellett a katolikus egyházba való visszatérés vagy a száműzetés között. A protestáns templomokat bezárták, könyveiket elégették.
135. sor:
A magyar szabadságharc után [[Görgei Artúr|Görgey Artúrt]] Klagenfurtba internálták. 1858 után a szomszédos Viktringben élt a kiegyezésig.
[[Fájl:Klagenfurt Stadttheater 28012008 02.jpg|bélyegkép|AZ 1910-ben épült városi színház]]
Az 1848-as polgári forradalom után Karintia visszakapta önálló koronatartományi státuszát és a tartományi kormányzat Klagenfurtban jött létre. 1850-ben megalakult a városi önkormányzat. 1863-ban a Déli vasút elérte a várost. A következő évben megalakult az első karintiai önkéntes tűzoltócsapat, amelynek működése modellül szolgált a Monarchia hasonló szervezetei számára. A város gyors ütemben terjeszkedett, bekebelezve a szomszédos falvakat és elővárosokat. Megépült az evangélikus János-templom (1863-18661863–1866), a Karintiai Tartományi Múzeum (1884), a tartományi kórház (1895) és a városi színház (1910). 1885-ben megnyitotta kapuit az első karintiai kiállítás (a mai Klagenfurti vásár elődje).<ref>Dieter Jandl: ''Klagenfurt. Historischer Überblick''. Klagenfurt 2009, S.&nbsp;45.</ref> Emellett viszont a városi tanács 1896-ban elvetette az elektromosság bevezetését és a vasúti igazgatóság befogadását (utóbbi Villachba költözött). Néhány évvel később, 1903-ra mégis kiépült az elektromos közvilágítás, a korábbi lóvasút helyett pedig 1911-től pedig villamosok szállították a nagyközönséget.
===A 20. század===
Az [[első világháború]] nem érintette közvetlenül a várost (bár 2214 polgára elesett a frontokon), csak a fegyverszünet után kellett elszállásolnia a frontról visszatérő katonákat. A megalakuló [[Jugoszláv Királyság]] magának követelte a szlovénlakta Dél-Karintiát, csapatai átlépték az ideglenes határvonalat és 1919. június 6-án megszállták Klagenfurtot. A tartományi kormányzat előbb [[Spittal an der Drau|Spittalba]], majd [[Sankt Veit an der Glan|Sankt Veit]]-be költözött. Július végére a [[párizsi békekonferencia]] nyomására kivonták a katonákat, a vitatott területek hovatartozásáról pedig népszavazás döntött 1920 októberében.
151. sor:
1945. május 8-án a britek bevonultak Klagenfurtba, mindössze néhány órával azelőtt, hogy a jugoszláv csapatok elérték volna a várost.<ref>[http://ktnv1.orf.at/stories/441463 Der 8. Mai aus Kärntner Sicht], ''Österreichischer Rundfunk'', 11. April 2012.</ref> [[Josip Broz Tito|Tito]] ([[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] támogatásával) benyújtotta igényét Klagenfurtra és Dél-Karintiára, de a britek nem teljesítették a követelést.<ref>[http://www.spiegel.de/spiegel/print/d-44435632.html Anschluß anders herum] ''[[Der Spiegel]]'', 5. Februar 1949, S. 12–13.</ref><ref>[http://kaernten.orf.at/news/stories/2709653/ 8. Mai: Kärnten zu Kriegsende 1945] ''kaernten.orf.at'', 8. Mai 2015</ref> Azt azonban nem tudták megakadályozni, hogy a jugoszláv partizánok elhurcolják a menekülteket, sőt a karintiai lakosokat.<ref>[http://www.uni-klu.ac.at/his/downloads/Beitrag_Entner.pdf Brigitte Entner, Vergessene Opfer? Die “Verschleppten” vom Mai 1945 im Spiegel historischer Aufarbeitung und regionaler Geschichtspolitik]</ref> Klagenfurt egészen 1955-ig a brit megszállási zónához tartozott.
[[Fájl:Luftbildaufnahme Lakeside District.jpg|bélyegkép|A Klagenfurti Egyetem és a mellette lévő tudományos-műszaki park]]
1947-ben a városban megépült Ausztria első, távfűtést is szolgáltató erőműve. 1955 elkészült az első magasépület, 1961-ben pedig a Wiener Gassén és a Kramergassén kijelölték az ország első gyalogoszónáját (röviddel később kibővítették az Alte Platz-cal). A háború utáni fejlesztések egyik fókuszpontja a közoktatás rendszerének fejlesztése volt. 1957-ben megnyílt a szlovén gimnázium, majd zenei középiskola, 1970-ben pedig tanárképző főiskola létesült. A főiskola 1975-ben egyetemi státuszt kapott, 1993-ban felvette a [[Klagenfurti Egyetem]], 2004-ben pedig aza Klagenfurti Alpok-Adria Egyetem nevet.
 
Az 1973-as közigazgatási reform során négy nagy szomszédos települést (Viktring, Hörtendorf, Wölfnitz és St. Peter am Bichl) teljes egészében, valamint Ebenthal, Maria Wörth, Poggersdorf, Liebenfels községek részeit a tartományi fővároshoz csatolták, amelynek következtében annak területe kétszeresére – 12 030 hektárosra – duzzadt.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Klagenfurt_am_Wörthersee”