„Hajdúdorog” változatai közötti eltérés

8677 lakosával [[Hajdú-Bihar megye]] tizenegyedik legnépesebb városa, és {{szám|10065}} [[hektár]]nyi közigazgatási területével az [[Magyarország|ország]] 112. legnagyobb települése.<ref>{{cite book | editor= Waffenschmidt Jánosné | title= [http://portal.ksh.hu/pls/portal/docs/PAGE/KSHPORTAL/ADATOK/HELYSEGNEVTAR/HNK2009.PDF A Magyar Köztársaság helységnévkönyve 2009. január 1.]|year= 2009|publisher= Központi Statisztikai Hivatal|location= Budapest|id= ISSN 1217-2952 | pages= 24 }}</ref> A helyiek és a környékbeliek által gyakran csak ''Dorognak'' nevezett város a megye északkeleti részén, fekszik. A régió többi településéhez hasonlóan a megélhetés legfőbb forrását hagyományosan itt is a mezőgazdaság adja. A város kiterjedt külterületét tizenöt dűlőre osztották fel, amelynek alapját a hagyományos gazdálkodás adta. A különböző dűlők más talajszerkezettel rendelkeznek, és emiatt más mezőgazdasági tevékenység vagy haszonnövény kapcsolódik hozzájuk.

 

 

A püspöki székhely rangjának megfelelően a város legfőbb látnivalója a [[Hajdúdorogi székesegyház|görögkatolikus székesegyház]], amelynek [[ikonosztázion]]ja több mint kétszáz esztendős. Az északon egy [[16. század]]i erődfallal lezárt templomkert ad helyet a hagyományos [[húsvét]]i ''pászkaszentelésnek''. A környező híres fürdővárosokhoz hasonlóan Hajdúdorogon is kiváló minőségű gyógy- és termálvíz tör a felszínre.<ref>[http://strandfurdo.hajdudorog.hu/Gyogyvizunk.htm A Hajdúdorogi Strandfürdő honlapja]</ref> A település történetét mutatja be a helytörténeti múzeum és a [[tájház]].

Az fás ligetek, erdők és dús bokrosok Hajdúdorog területének mindössze 2%-át teszik ki. Nagyrészt mezsgyéken, utak mentén vagy tanyák határában álló keskeny fasorokról, kisebb méretű erdőkről, mocsári, szikes faegyüttesekről beszélhetünk. A fásszárú növények alkotta élettér ugyan nagy átfedésben van a környező mezőgazdasági és pusztai területekkel, mégis egyedi élővilággal rendelkezik. A terület legfőbb erdőalkotó fája az [[akác]]. Ezt a fajt az elmúlt száz évben telepítették be, és azóta nagy arányban terjedt el a város külterületén is. A szikes, homokos talajú déli legelőkön elvétve előfordul néhány gyér liget. Ezek között a legjellemzőbbek a [[sziki tölgyes|sziki]] vagy [[homoki tölgyes]]ek; a [[kőrisfa|kőris]], [[szilfa|szil]], [[ezüstfűz]] és [[nyárfa]] alkotta faegyüttesek. A láposabb területeken pedig a [[hamvas fűz]] és a [[fűzfa|szomorúfűz]] vet gyökeret. A cserjeszinten a [[bodza (növénynemzetség)|bodza]] a legelterjedtebb bokorféle, amelyhez gyakran társul a [[kecskerágó]], a [[galagonya]], a [[sárga cserszömörce|cserszömörce]] vagy a [[húsos som|som]]. A magasra növő fák, a sűrű bokrok sok állatnak adnak búvóhelyet és otthont. A nyílt termőföldeken vagy pusztákon táplálkozó állatok is gyakran a kevésbé háborgatott erdősávokban keresnek nappali menedéket, vagy itt építik meg vackukat, fészküket. A cincérek, poloskák, [[pókok|pókfélék]] mellett érdemes megemlíteni a tölgyesekben fellelhető [[szarvasbogár|szarvasbogarat]], [[Orrszarvúbogár|orrszarvúbogarat]] és a [[hőscincér]]t. Jellemzően a fák oltalmában rak fészket a [[fácán]]; de gyakran ide telepszik a [[búbos banka]], a fürj és a fogoly is. Az énekesmadarak közül rendszeresen a dús cserjésekben költ a [[fülemüle]], a [[vörösbegy]], a [[sárgarigó]], a [[barátposzáta]], az [[ökörszem]], az [[erdei pityer]], a [[fekete rigó]], a szalakóta és több cinegeféle és légykapóféle is. Elsősorban az öreg tölgyesekben tűnik fel a [[nagy fakopáncs|fakopáncs]], a [[zöld küllő|zöld]] és a [[szürke küllő]] valamint a [[fekete harkály]]. A magas mezőszéli fák koronáján rak fészket a puszták legtöbb ragadozómadara is. A laza talajú erdősávokban ássa ki a vackát a [[vörös róka]], a [[borz]], a [[sünfélék|sün]], a [[görény]], a [[menyét]], a [[hermelin]] és a mezei nyúl. A fák között találnak menedéket az őzek és a vaddisznók is.<ref name="Dunakanyar 2000"/><ref>{{cite book|szerk= Fekete Gábor és Varga Zoltán|title= Magyarország tájainak növényzete és állatvilága|year= 2006|publisher= MTA Társadalomkutató Központ|location= Budapest|isbn= 963-508-490-0|pages= 137,142,143}}</ref>

 

 

Minden bizonnyal a helyiek között a legismertebb védett fa a Szív utcai [[Szent Bazil Oktatási Központ|Görögkatolikus óvoda]] kocsányos tölgyfája. A hatalmas fát a [[honfoglalás]] ezeréves évfordulóján, [[1896]]-ban ültette Hajdúdorog közössége.

Bocskai azonban alig egy évvel a hajdúk jogait garantáló kiváltságlevél kiadása után meghalt, és a hajdúknak újra fegyvert kellett fogniuk, hogy kiharcolt jogaikat mind a magyar korona mind az [[Erdélyi Fejedelemség]] elismerje.<ref>Rácz István: ''A hajdúkérdés Bocskai szabadságharca után – Nagy András hajdúgenerális'' Kossuth Lajos Tudományegyetem Évkönyv, (1965); IV. évfolyam</ref> A tokaji uradalom Doroggal együtt az 1606-os [[bécsi béke (1606)|bécsi béke]] értelmében [[Thurzó György (nádor)|Thurzó György]] irányítása alá került, aki [[1616]]. [[július 4.|július 4-én]] a korábbi kiváltságlevelekre, és Dorog korábbi hajdú lakosaira hivatkozva, a települést a hajdúvárosok sorába emelte, és azt ''Deli Száva'' [[lippa]]i hajdúkapitány birtokába adta.<ref>[http://hu.wikisource.org/wiki/Thurz%C3%B3_Gy%C3%B6rgy_n%C3%A1dor_oklevele_Hajd%C3%BAdorog_megtelep%C3%ADt%C3%A9s%C3%A9r%C5%91l Thurzó György nádor oklevele a dorogi hajdútelepítésről]</ref> A [[nádor]] adománylevelét [[1632]]. [[augusztus 10.|augusztus 10-én]] [[II. Ferdinánd magyar király|II. Ferdinánd]] kiváltságlevele erősítette meg. Ezzel az oklevéllel Dorog is belépett a királyilag elismert [[hajdúváros|hét hajdúváros]] sorába, amelyek azonos jogállását is elismerte a királyi oklevél.<ref>{{cite book |editor= Béres András|title= [http://www.derimuz.hu/files/MEGY_HAJB_Hbmmk_10.pdf A hajdúk a magyar történelemben - ''Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei, 10. szám'']|year= 1969|location= Debrecen|language= latin|pages= 58-59}}</ref>

[[Kép:Greek catholic church historical Hajdudorog.jpg|thumb|right|250px|A [[Hajdúdorogi székesegyház|görögkatolikus templom]] ábrázolása [[1859]]-ben]]

 

A ténylegesen letelepült hajdúk létszámáról mind a mai napig nincsenek pontos adatok, az viszont biztos, hogy II. Ferdinánd 1632-es oklevele után Dorog népessége meredeken emelkedni kezdett, és [[1639]]-ben a település már [[mezőváros]]i rangot kapott.<ref>[http://www.hajdudorog.hu/avaros/telepulestortenet Hajdúdorog város honlapja; településtörténet]</ref> Az oklevél ugyanis kiterjesztette a hajdú nemesi jogokat a hajdútelepülések minden nemes lakójára, és a [[jobbágy]]oknak is kedvezőbb adóterheket írt elő. A város igazgatása kiterjedt hivatalnokrendszert is igényelt, amelyet a hajdúk saját katonai szervezetük mintájára alakítottak ki. Így Dorog élén a hajdúkapitány vagy főkapitány állt, a város hivatalos ügyeit pedig az úgynevezett magisztrátus intézte.<br />

 

A hajdúvárosok gyarapodó népességükkel egyre fejlettebbek lettek, és hamarosan megalakították a [[Hajdú kerület]]et, amely a hét hajdúváros érdekeit képviselte, a városok szövetségét jelentette. A katonáskodó hajdúvárosok egy védtelen alföldi területen hatékony védelmi rendszert alkottak, az úgynevezett ''kis végvárrendszert'', amelyen kisebb, portyázó török seregek valóban nem tudtak áttörni. [[Szejdi Ahmed]], [[budai pasa]] éppen ezért [[1660]]-ban úgy döntött, hogy nagy sereggel vonul a hajdúk és [[Nagyvárad|Várad]] ellen. Az úgynevezett [[Szejdi-járás]] török túlereje ellen a hajdúk tehetetlenek voltak, így az oszmán seregek végigpusztították a hajdúvárosokat - köztük Dorogot is.<ref>{{cite book|last= Rácz|first= István|title= A hajdúság története|year= 1957|location= Budapest|pages= 36}}</ref> A török pusztítás után [[1676]]-ban a Partiumban portyázó [[kurucok]] rabolták ki és égették fel a várost.<ref>{{cite book|last= Barcsa|first= János|title= Hajdú-Nánás város és a hajdúk történelme|year= 1900|location= Hajdúnánás|pages= 47}}</ref> A sorozatos csapások miatt Dorog majdnem újra elnéptelenedett, de a több éves békés időszak új életre keltette a várost. A kuruc pusztítások miatt érthető okokból a hajdúk eleinte nem lelkesedtek [[II. Rákóczi Ferenc]] [[Rákóczi-szabadságharc|szabadságharcának]] támogatásáért. Amikor a kuruc hadak [[1703]]-ban bevették a közeli [[Nagykálló|Kálló]] várát, Dorog kapitánya mégis a szabadságharc mellé állt.

A 18. századi Dorog elsősorban csak mezőgazdasági termékeivel tudott kereskedni, ipari terméket alig állítottak elő a településen. A helyiek igényeinek kielégítésére dolgoztak iparosok a városban, és több malom és olajsajtoló is működött itt, de vásári eladásra ekkoriban csak a kosárfonók termeltek. A város mind a mai napig magán viseli a kosárfonók hagyatékát, hiszen ők ültettek fűzfákat a Böszörményi út mentén, amelyeket azóta is újraültetett a város.<ref>{{ cite book|last= Komoróczy|first= György|title= Hajdúdorog története|year= 1970|publisher= Hajdúdorog Községi Tanácsának Végrehajtó Bizottsága|location= Hajdúdorog|id= Kiadói Főig. Eng. sz. 2188/1970|pages= 240-243|chapter= A közigazgatás szervezete és társadalmi funkciója 1950 előtt}}</ref> [[1795]]-től kezdve évente három csütörtökön országos vásárt tartottak Dorogon.<ref>{{ cite book|last= Szűcs|first= Ernő|editor= Komoróczy György|title= Hajdúdorog története|year= 1970|publisher= Hajdúdorog Községi Tanácsának Végrehajtó Bizottsága|location= Hajdúdorog|id= Kiadói Főig. Eng. sz. 2188/1970|pages= 168|chapter= Az ipar, kereskedelem, hitelhálózat és közlekedés a kapitalizmus idején}}</ref>

 

A [[reformkor]]ban egyre több [[zsidók|zsidó]] kereskedő telepedett le Dorogon, és [[1848]] körül felépítették imaházukat is a Jaczkovics és a Dohány utcák sarkán. A dorogi zsidó élet igazán akkor élénkült meg, amikor [[1869]]-ben [[Frankel Sámuel|Frankl Sámuel]] lett a város [[rabbi]]ja.<ref>{{cite book|last= Szabó|first= Miklós|title= Hajdúdorog templomai – Helytörténet tanítása az általános iskolában; Hajdúdorogi Füzetek 9.|publisher= Mészáros Károly Városi Könyvtár|year= 2008|location= Hajdúdorog|pages= 4-8}}</ref> Az új vallás megerősödése nem foglalkoztatta annyira a város vezetőségét, mint a reformkori szellem, és a hamarosan fellángoló [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]], amihez Dorog városa öt századost és több száz katonát adott.<ref>[http://www.hajdudorog.hu/avaros/telepulestortenet Hajdúdorog város honlapja, településtörténet]</ref> A [[világosi fegyverletétel]] után [[1849]]-ben a kivonuló cári seregek egy nagyobb hadtestje állomásozott Dorog vidékén. Az ószláv nyelvű egyház miatt a sereg vezető tisztjeit több száz katonával együtt a városban szállásolták el. Az 1849-ben kitörő kolerajárvány főleg az orosz seregben pusztított, több magas rangú orosz tiszt és nemes életét is kioltva. A tömegsírba temetett katonák nyugvóhelyét, az úgynevezett ''muszka halmot'' ma emléktábla jelöli.<ref>{{cite journal |last= Petrus|first= Jenő|year= 1912|month= október|title= [http://hu.wikisource.org/wiki/A_hajd%C3%BAdorogi_muszka_halom_elbesz%C3%A9l%C3%A9se A dorogi muszka domb halottja – Gorzó Teréz elbeszélése nyomán]|journal= Hajdúdorogi Újság}}</ref> A bukott szabadságharcot megtorlások követték, amely Dorog esetében az önkormányzat elvesztését jelentette. Egészen [[1854]]-ig a [[hajdúnánás|nánási]] [[szolgabíró]] intézte a város ügyeit, majd 1854-től kezdve a városnak saját szolgabírája lett. Feltehetőleg nem véletlen, hogy a szigorú [[római katolikus]] értékek szerint uralkodó Habsburgok elnyomása idején, [[1859]]-ben épülhetett fel a dorogi római katolikus templom. A [[kiegyezés]]t követően a település [[1871]]-ben kapta vissza önkormányzatát, mint ''rendezett tanácsú város'', de cserébe le kellett mondania hajdú kiváltságairól. Ugyan már a [[19. század]] elejétől kezdve ''Hajdú Dorogh'' néven írtak a városról, mégis az 1871-es dokumentum tette ezt az elnevezést hivatalossá. [[1876]]-ban döntést hoztak a Hajdú kerület megszüntetéséről, és [[Hajdú vármegye]] felállításáról. Ettől kezdve Hajdú Dorogh ennek a vármegyének a része.<ref>{{ cite book|last= Komoróczy|first= György|title= Hajdúdorog története|year= 1970|publisher= Hajdúdorog Községi Tanácsának Végrehajtó Bizottsága|location= Hajdúdorog|id= Kiadói Főig. Eng. sz. 2188/1970|pages= 292|chapter= A közigazgatás szervezete és társadalmi funkciója 1950 előtt}}</ref>

 

==== A Hajdúdorogi Egyházmegye felállítása ====

[[Kép:Bishop consecration Hajdudorog 1913.JPG|thumb|right|270px|Az első hajdúdorogi püspök, [[Miklósy István]] felszentelése [[1913]]-ban. A keresztjével áldást osztó püspök mögött Jaczkovics Mihály, püspöki vikárius látható.]]

 

A királyi döntés hatására egyre több helyen miséztek magyar nyelven, amit [[1896]]-ban Róma erélyesen megtiltott. Ez a tilalom hívta életre a Görögkatolikus Magyarok Országos Bizottságát, amely [[1900]]-ban zarándoklatot szervezett [[Róma|Rómába]], hogy a Szentszéket jobb belátásra bírják. A több mint 400 hívő és 67 pap zarándoklatában 45 hajdúdorogi is részt vett. A küldöttséget [[1900]]. [[március 9.|március 9-én]] fogadta [[XIII. Leó pápa]], és végül [[1912]]. [[június 8.|június 8-án]] [[X. Piusz pápa]] a ''Christifideles Graeci'' bullájával megalapította a [[Hajdúdorogi főegyházmegye|Hajdúdorogi Egyházmegyét]].<ref>[http://www.gorogkatolikus.hu/?muv=egyhaztortenet&menupont=1 A magyar görögkatolikus egyház honlapja, Az egyház története]</ref><ref>{{cite book|editor= Pappné Papp Irén és Galamb Györgyné|title= Emlékkönyv a Görög Szert. Katholikus Magyarok Római Zarándoklatáról|origyear= 1901|year= 2000|publisher= Hajdúdorogi Mészáros Károly Városi Könyvtár|location= Hajdúböszörmény|isbn= 963-00-2456-X}}</ref> Az egyházmegye első püspökét, [[Miklósy István]]t [[1913]]. [[október 5.|október 5-én]] szentelték fel a hajdúdorogi székesegyházban. A püspöki hivatal azonban először Debrecenbe, majd [[1914]] őszétől kezdve Nyíregyházára helyezte székhelyét.<ref>{{cite journal |last= Galambvári|first= Péter|year= 2009|month= június|title= Örömünnep Hajdúdorogon|journal= 20 éve újra város Hajdúdorog; Hajdúdorog Város önkormányzatának kiadványa|pages= 2-3}}</ref>

|-

! align="center" | '''Összesen'''

! align="center" | [[Római katolikus]]

! align="center" | [[Református]]