Főmenü megnyitása

Módosítások

Javítás
 
== Előzmények ==
[[Fájl:Republic of _Poland in mid_November 1918.PNG|bélyegkép|jobbra|220px|Lengyelország 1918 novemberében]]
1793 és 1918 között [[Nagy-Lengyelország]] a mindenkori német állam részét alkotta: eleinte a [[Porosz Királyság]]é, majd 1871 után a [[Német Császárság]]é. A lengyelek helyzete egyre nehezebbé lett idővel, különösen [[Németország egyesítése|Németország egyesülése]] után. A német hatóság mindent megtett annak érdekében, hogy a lengyel lakosságot elnémetesítse: küzdöttek a katolikus egyház meg a lengyel nemzeti és munkásmozgalom ellen, németekkel próbálták betelepíteni a tartományt, egyidejűleg a lengyeleket távolítani. Megtiltották a [[lengyel nyelv]] használatát, teljesen felszámolták a lengyel nyelvű közoktatást, a nemzeti emlékek ápolását és felkutatását. Ellenszegülésként a lengyelek számos oktatási, szövetkezeti, gazdasági és politikai társaságot szerveztek. A tagjaik többségét az '''''endecja''''' kötötte össze. Ez politikai mozgalom volt, kezdetben egy párt a ''Liga Narodowa'' [[Galícia|Galíciában]], azután a ''Stronnictwo Narodowo-Demokratyczne'' minden megszállt területen, még később pedig, a függetlenség visszaszerzése után néhány hasonló programú párt, amelyek politikai programjának fő elmei a nacionalizmus és a katolicizmus voltak. A neve ''ND'' a (''Narodowa Demokracja'') Nemzeti Demokrácia rövidítése. Fő ideológusa és vezetője '''[[Roman Dmowski''']] volt. A törvényes sportegyesületek illegális, titkos katonai kiképzést végeztek, néha még ajánlották a német hadseregbe való belépést is ennek érdekében.
 
Az [[első világháború]] kitörésekor a Lengyelországot megszálló államok elsősorban egymás ellen, más-más oldalon harcoltak, ami felkeltette a lengyelekben a reményt a függetlenség visszaszerzésére. Amikor a [[központi államokhatalmak]] megkötötték [[Orosz Birodalom|Oroszországgal]] a [[Breszt-litovszki béke|breszti békét]], Németország feloszlatta a nagy-lengyelországi félkatonai szervezeteket. A tagjai illegálisan működtek. Egyidejűleg a németek áthelyezték a hadsereget a felszámolt keleti frontról a nyugatira. Sok katona azonban már a kommunista propaganda befolyása alatt állt, ezek gyakran megtagadtak a további harcot, ami végül a második marne-i csatában német vereséghez vezetett és a központi államok veszteségéhez. A nyugati front lassan közeledett [[Belgium]]on keresztül a Német Birodalom határaihoz. Az országban polgári és katonai felkelések törtek ki. November 10-én [[II. Vilmos német császár|II. Vilmos]] császár lemondott a trónról és a hatalmat [[Friedrich Ebert]] ([[Németország Szociáldemokrata Pártja|SPD]]) vette át, aki csak ideiglenesen állt a kormány élen. A nehéz helyzet javításának érdekében a szociáldemokraták elkezdtek együttműködni a régi konzervatív, militarista elittel. SPD támogatta ugyan Lengyelország függetlenségét, de a konzervatívok befolyása alatt kijelentette, hogy a jövőbeli lengyel állam nem foglalhat magába olyan területeket, amely a poroszokhoz került a felosztáskor, azaz 1772-ben, ebbe Nagy-Lengyelországot is beleértve.
 
=== Nagy-Lengyelország helyzete ===
1918. november 11-én Németország kapitulációjával a világháború végét ért. Ezt a dátumot a lengyel függetlenség visszaszerzése napjának tekintik. Az új állam határait azonban még mindig nem állapították meg, Nagy-Lengyelország német fennhatóság alatt állt. Ebben az időben jött létre Poznańban a soknemzetiségű Polgári Őrség, amely átvette a rendőrség feladatait. Rövidesen a lengyelek ennek révén eltávolították [[Poznań]] főpolgármesterét, Georg Wilmset. Őt Jarogniew Drwęski követte. Ennek ellenére a német hatóság engedélyezte az Őrség működését, hogy az tartson nyugalmat Nagy-Lengyelországban.
 
November 12-éig az egész Nagy-Lengyelországban létrehozták a munkás- és katonatanácsokat és az ún. polgári bizottságokat (későbbi nevükön: néptanácsok). A bizottságok élen a poznańi ''Központi Polgári Bizottság'' állt (CKO – ''Centralny Komitet Obywatelski'', CKO). Ennek élén viszont három emberből álló Főbizottság volt, amelyben mindegyikük képviselt egy-egy, a németek által megszállt tartományt. '''[[Stanisław Adamski''' -]] Nagy-Lengyelországot, '''[[Wojciech Korfanty''']] - [[Szilézia|Sziléziát]], '''[[Adam Poszwiński''' -]] [[Kujávia|Kujáviát]]. Hamarosan a CKO átalakult Fő Néptanáccsá (NRL – ''Naczelna Rada Ludowa'', NRL).
 
Ugyanezen a november 12-én volt a „városházi merénylet” Poznańban. Ott a Katonai Tanács ülésezett, amelyben a németek többséget alkottak és a lengyelek ezt többséget meg akarták szüntetni. A tanács ülésére ezért benyomult egy lengyel csoport, amelyet a városház előtt összegyűlt lengyelek tüntetése támogatott. A megrémült képviselők eltávolítottak a Tanácsból négy németet és lengyelekkel pótolták őket. Hasonló „merényletek” voltak más városokban is (pl. Jarocinban[[Jarocin]]ban, Ostrówban[[Ostrów]]ban, [[Gniezno|Gnieznóban]]).
 
A német hatóságot olyan híresztelések nyugtalanították, hogy [[Józef Piłsudski]], lengyel államfő, megindult katonaival [[Poznań]] felé. Ilyet a lengyelek gyakran terjesztettek, hogy nyomást gyakoroljanak a németekre. November 15-én a berlini kormány döntésével haderőket hozott létre, amelyeknek a „bolsevizmustól” és a „lengyel lázadástól” kellett védeniük Németország keleti tartományait. Így jöttek létre az ún. ''Grenzschutz'' (határvédelem) önkéntes alakulatai, amelyek azután [[Litvánia|Litvániában]], [[Lettország]]ban, Kelet- (Gdański) [[Pomeránia|Pomerániában]] és Felső-[[Szilézia|Sziléziában]] működtek.
 
November 18-án történt meg az Országos Szejm és a járási néptanácsok megválasztása. Két nappal később '''[[Jędrzej Moraczewski]],''' a Nagy-Lengyelországból származó lengyel miniszterelnök bejelentette, hogy Nagy-Lengyelország elcsatolása a kormányának egyik legfontosabb feladata lesz. A Németország által megszállt lengyel területek képviselői azonban nem fogadták el a nekik felkínált pozíciókat a varsói kormányban, mert véleményük szerint [[Józef Piłsudski|Piłsudskit]] nem a nemzet választotta államfővé, hanem a megszálló központi hatalmak erőszakolták rá ezt a hivatalt. Nagy-Lengyelország ellenérzése Piłsudskival szemben főként abból táplálkozott, hogy e tartomány mindig határozottan az ''endecját'' támogatta, amelynek a vezetője, Roman Dmowski, Piłsudskinak nemcsak politikai, hanem személyes ellenfele is volt. Piłsudski elutasítása egészen a [[Második Lengyel Köztársaság]] végéig, – a [[második világháború]] kitöréséig tartott.
 
Időközben Nagy-Lengyelországba megérkeztek a ''Grenzschutz'' új egységei, ami világossá tette, hogy a németek erővel akarták megoldani a lengyel problémát. Az NRL követelésének az lett a következménye, hogy december 15-én a lengyel kormány megszakította diplomáciai kapcsolatait Németországgal.
 
A december 26-án Varsóba utazó '''[[Ignacy Jan Paderewski]]''' megérkezett Poznańba. Paderewski híres zongoraművész volt, de ezen túl sikeresen tevékenykedett az Egyesült Államokban Lengyelország függetlenségének érdekében és ezért nagyon népszerű volt a lengyelek között. Ráadásul, mivel Dmowski munkatársa is volt, így Nagy-Lengyelországban tisztelet övezte. A németek tudva, hogy a poznańi lengyelek által megszervezett köszöntése könnyen átalakulhat németellenes politikai tüntetéssé, ezért a német külügyminisztérium megtiltotta Paderewskinek, hogy Poznańban[[Poznań]]ban tartózkodjék, de ő ignorálta a tilalmat.
 
== A felkelés története ==
[[Fájl:Wielkopolska.svg|thumbbélyegkép|balra|300px|left|Nagy-Lengyelország a felkelés idéjén: fekete vonal - Poznańi Tartomány határa, sötétzöld vonal - demarkációs vonal a [[trier]]i fegyverszünet értelmében, piros vonal - Lengyelország határa a [[versailles-i. békeszerződés]]<br értelmében]]/>
<b>――</b>: A Poznańi Tartomány határa<br />
<span style="color:#008800; font-weight:bold;">――</span>: Demarkációs vonal a [[trier]]i fegyverszünet értelmében<br />
<span style="color:#FF0000; font-weight:bold;">――</span>: Lengyelország határa a [[versailles-i békeszerződés]] értelmében
]]
=== A harcok kezdete ===
December 27-én a németek, akik felháborodtak a Paderewski látogatását kísérő ünnepségeken, megszervezték katonai egységeik átvonulását a városon keresztül. Betörtek a Fő Néptanács épületébe, leszakították a lengyel, brit, francia és amerikai zászlókat, azután a városon keresztül vonulva letépték a zászlókat a magánlakások erkélyeiről is. Később elkezdtek géppuskával lőni a szálloda felé, ahol Paderewski tartózkodott. Ezt hamarosan a lengyel Népőrség ellentámadása követte.<ref>’’Kurier Poznański’’ nr 298, 1918. december 29., lásd [http://www.powstaniewielkopolskie.pl/index.php?menu=historia] ''Kalendarium powstania wielkopolskiego'' – cikk 1918–19. évi Nagy-lengyelországi Felkelés Emléke Társaság oldalán, belépés 2012-09-03</ref> A harcok éjszaka végződtek, a lengyelek bevették a németek által megszállt Rendőr-főkapitányság épületét.
 
A felkelés Poznań kívülre gyorsan átterjedt – főként a nagy-lengyelországi fővárostól keletre fekvő városokra ([[Gniezno]], [[Jarocin]], [[Pleszew]], [[Śrem]], [[Środa Wielkopolska]], [[Września]]). Poznańban a lengyelek elfoglalták a Főpályaudvart, a Főpostát és az erődítményt(december 28.). Az NRL Főbizottsága létrehozta a Felkelési Haderők Főkapitányságát, így egyesítve minden lengyel egységet egy főparancsnokság alá. A főparancsnok '''[[Stanisław Taczak''']] százados lett, akit előbb előléptettek őrnaggyá.
 
=== A Poznańon kívüli hadműveletek ===
A Nagy-Lengyelország fővárosát kivéve, a legtöbb lengyel Nagy-Lengyelország központi és keleti részéiben élt, míg a nyugati részen a németek voltak túlsúlyban. Ezért lassan alakult ki a frontvonal: [[Czarnków]][[Międzychód]][[Nowy Tomyśl]].
 
December 29-én a lengyelek elfoglalták többiek között [[Grodzisk WielkopolskitWielkopolski]]t és Gostyńt[[Gostyń]]t, december 30-án Wągrowiecet[[Wągrowiec]]et, 31-én Śremet[[Śrem]]et, Kościant[[Kościan]]t, Obornikit[[Oborniki]]t és [[Ostrów Wielkopolski]]t.
 
December 30-án [[Bydgoszcz]]ból a németek csapatokat küldtek, hogy megtisztítsák [[Gniezno|Gnieznót]] a lengyelektől. Éjszaka zajlott a csata a város mellett, amely lengyel győzelemre vezetett. Ez lehetőséget adott a támadásra [[Kujávia]] irányában.
1919. január 1-én Paderewski elindult Poznańból. A felkelők elfoglalták [[Jarocin]]t, Krotoszynt, Mogilnot és Nakłot ([[Bydgoszcz]]tól nyugatra). Ezzel megszerezték az ellenőrzést a [[Berlin]]–[[Piła]]–[[Bydgoszcz]]–[[Toruń]]–[[Kalinyingrád|Königsberg]] vasútvonal fölött.
 
Január 2-án a lengyelek elfoglalták Nowy Tomyślot. Ebben a városban többségben németek éltek, a lengyelek csak 10%-ot adták a lakosságnak. Január 5-éig a felkelők elfoglalták többiek között Czarnkówot[[Czarnków]]ot, Rawiczot[[Rawicz]]ot, Wolsztynt[[Wolsztyn]]t és [[Inowrocław]]ot. Január 6-án elfoglalták a poznańi repülőteret ([[Ławica]]) a német repülőgépekkel együtt. Ezzel megszűnt az a veszély, hogy a németek lebombázzák a várost. A németek mégis megpróbálták megsemmisíteni a repülőgépeket, bombázva azokat a [[Frankfurt (Oder)|frankfurti]] reptérről indított gépekkel. Erre felelve január 9-én a lengyelek bombázták a frankfurti repülőteret az általuk megszerzett gépekkel.
 
Eközben befejeződtek a harcok Kościerzynánál Gdański [[Pomeránia|Pomerániában]] is.
 
=== Dowbor-Muśnicki tábornok parancsnoksága ===
[[Fájl:Leon Prauzinski Szturm na Prezydium Policji 1918.jpg|200pxbélyegkép|thumbbalra|left180px|Támadás a Rendőrség Főkapitánysága ellen -. Leon Prauziński képe]]
 
[[Fájl:Uniform of the 1st Wielkopolska Uhlan Regiment.png|200px|thumb|left|Nagy-lengyelországi Hadsereg tizedesi egyenruhája]]
1919. január 9-én Fő Néptanács hivatalosan kihirdette, hogy átveszi a hatalmat, de nem határozta meg a kiterjedését. A felkelés parancsnokává '''[[Józef Dowbor-Muśnicki''']] tábornokot nevezte ki. A vezérkari főnök viszont Piłsudski embere lett – Julian Stachiewicz alezredes.
 
NRL fokozatosan lengyelesítette a közigazgatást: eltávolította a lengyelellenes hivatalnokokat, a német járási tanácsokat (''Landraten'') lengyel ''starostákstarostá''k (járás főhivatalnokainak) alá rendelte. Időközben a lengyelek elvesztették Nakłót, de január 11-én elfoglalták Żnint.
 
Az NRL megtiltotta a hadseregnek, hogy elfoglaljanak olyan területeket, amelyeken többségben németek éltek, mert erre rossz szemmel néznének a békekonferencia résztvevői, azt imperializmusnak tartanák és nem nemzetfelszabadító harcnak.
Február 2-án a harcoló felek tárgyalni kezdtek. A németek azt követelték, hogy a lengyelek oszlassák fel a Nagy-lengyelországi Hadsereget, ismerjék el a német felségjogot Nagy-Lengyelországgal kapcsolatban és fizessenek kártérítést a harcok folyamán előállt károkért. Ezért a tárgyalás megszakadt.
 
Január 26-án volt a választás a [[Szejm]], vagyis a lengyel parlament (Szejm) képviselőiről. Mivel Nagy-Lengyelország, Pomeránia és Szilézia formailag még mindig Németországhoz tartoztak, így ott nem választottak, hogy ne kerüljenek elő problémák Lengyelország számára a nemzetközi kapcsolatokban, ha a nagy-lengyelországi felkelés elbukna. A felkelés győzelme esetére pótlólagos választást terveztek Varsóban. Egyelőre február 7-én Józef Piłsudski Államfő kiadott egy olyan dekrétumot, amely megengedte a németek által megszállt területek 16 képviselővel képviseljék magukat a lengyel Szejmben. Február 14-én egy nagy-lengyelországi képviselő, '''[[Wojciech Trąmpczyński]],''' a szejmSzejm elnöke lett (a szejm marsallja). Így az egyik legfontosabb állást betöltő személy idegen állampolgárságú volt. Hasonlóan, már január 16-án két nagy-lengyelországi minisztere lett [[Ignacy Jan Paderewski]] kormányának.
 
Február 10-én NRL feloszlatott minden városi tanácsot és kitűzte az önkormányzati választások időpontját március 25-ére. A célja az volt ezzel, hogy a nagy-lengyelországi önkormányzatban a lengyelek kormányozzanak.
 
Harcok február közepéig tartottak. 16-án [[Trier]]ben aláírták azt az egyezményt, amely hosszabbította a világháborút követő novemberi fegyverszünetet az Antant[[antant]]-államok és Németország között. Franciaország nyomására Németország beleegyezett abba, hogy az egyezmény a nagy-lengyelországi frontra is kiterjedjen. A Nagy-lengyelországi Hadsereget az Antanttalantanttal szövetséges haderőnek ismerték el. Az egyezmény megtiltotta a németeknek a támadásokat és a [[demarkációs vonal]] átlépését (a térképen ez sötétzöld színű).
 
=== A fegyverszünettől az egyesülésig ===
[[Fájl:Pomnik Powstańców Wlkp Poznań detal.jpg|thumbbélyegkép|leftbalra|200px180px|Nagy-lengyelországi felkelők emlékműve Poznańban]]
Az egyezmény betartását az Antant-képviselői ellenőrizték. Március 9-én felkelők önkéntes csapatai indultak el Galíciába, hogy ott részt vegyenek a [[Lengyel Második Köztársaság#Lengyel-ukrán háború|lengyel-ukrán harcokban]] a [[Lviv|Lwówot]] körülvevő ukránok ellen. Március 23-án tartották meg a választást a poznańi Városi Tanácsba delegált képviselőkről, amelyben 60 hely közül a [[lengyelek]] 42-t szereztek meg, a [[németek]] 17-et, a [[zsidók]] pedig egyet. Az eredmények más nagy-lengyelországi városokban hasonlóak voltak.
 
Március 24-én az NRL azt kérte a varsói kormánytól, hogy hozzon létre külön közigazgatást a volt német tartományok számára. A nagy-lengyelországiak úgy vélték, hogy a német rendszerű közigazgatás hatékonyabb mint az orosz ezért ellenezték, hogy ez illeszkedjék szerkezetében az ország más részeiben, a központi kormány által kialakítotthoz. Annak köszönhetően, hogy a lengyel miniszterelnök Paderewski volt, az NRL Főbizottsága megőrizte a teljes hatalmat a németektől átvett területen egészen addig, amíg a nyugati határt és autonómiát megalkották, de véglegesen az autonómiát csak Felső-Szilézia kapta meg.
 
Május 7-én működni kezdett az [[Adam Mickiewicz]] nevét viselő egyetem Poznańban. Május 15-én a lengyel nyelv az egyetlen hivatalos nyelv lett, ugyan a német is megmaradt, de csak mint kisegítő.
 
Május 25-én a Nagy-lengyelországi Hadsereget alárendelték a Lengyel Hadsereg Főparancsnokságának.
 
== Források ==
* Antoni '''Czubiński,''': ''Powstanie Wielkopolskie 1918-1919. Geneza-charakter-znaczenie'', Wyd. Kurpisz, Poznań, 2002
* K. Dembski,: ''Wielkopolska w początkach II Rzeczypospolitej. Zagadnienia prawno-ustrojowe'', Poznań 1972 r.
* Zdzisław '''Grot''' (szerk.),: ''Powstanie wielkopolskie 1918-1919'', Poznań, 1968
* Zdzisław '''Grot,''': ''Czyn zbrojny ludu wielkopolskiego 1918-1919'', Poznań, 2008
* Przemysław '''Hauser,''': ''Niemcy wobec sprawy polskiej X 1918-VI 1919'', Poznań, 1984
* Janusz '''Pajewski,''': ''Odbudowa państwa polskiego 1914-1918'', XXII. fejezet: ''Powstanie Wielkopolskie'', Warszawa, 1985
* Lesław '''Tokarski,''' Jerzy '''Ziołek,''': ''Wspomnienia powstańców wielkopolskich'', Poznań, 1973
 
{{Első világháború}}
Névtelen felhasználó