„Nagy-lengyelországi felkelés (1918–1919)” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Nagy-Lengyelország helyzete: w latach 1919–1920 Ostrów,
96. sor:
=== A fegyverszünettől az egyesülésig ===
[[Fájl:Pomnik Powstańców Wlkp Poznań detal.jpg|bélyegkép|balra|180px|Nagy-lengyelországi felkelők emlékműve Poznańban]]
Az egyezmény betartását az Antant-antant képviselői ellenőrizték. Március 9-én felkelők önkéntes csapatai indultak el Galíciába, hogy ott részt vegyenek a [[Lengyel Második Lengyel Köztársaság#Lengyel-ukrán háború|lengyel-ukránlengyel–ukrán harcokban]] a [[Lviv|Lwówot]] körülvevő ukránok ellen. Március 23-án tartották meg a választást a poznańi Városi Tanácsba delegált képviselőkről, amelyben 60 hely közül a [[lengyelek]] 42-t szereztek meg, a [[németek]] 17-et, a [[zsidók]] pedig egyet. Az eredmények más nagy-lengyelországi városokban hasonlóak voltak.
 
Március 24-én az NRL azt kérte a varsói kormánytól, hogy hozzon létre külön közigazgatást a volt német tartományok számára. A nagy-lengyelországiak úgy vélték, hogy a német rendszerű közigazgatás hatékonyabb mint az orosz ezért ellenezték, hogy ez illeszkedjék szerkezetében az ország más részeiben, a központi kormány által kialakítotthoz. Annak köszönhetően, hogy a lengyel miniszterelnök Paderewski volt, az NRL Főbizottsága megőrizte a teljes hatalmat a németektől átvett területen egészen addig, amíg a nyugati határt és autonómiát megalkották, de véglegesen az autonómiát csak Felső-Szilézia kapta meg.