„Vajdahunyad” változatai közötti eltérés

* [[1785]]-ben 1861 lakosa volt. Ugyanazon évben a vármegye 192, az [[Ortodox kereszténység|ortodox]] [[Esperes|főesperesség]] 250 ortodox családfőt írt össze. A rákövetkező évben 310 [[Román görög katolikusgörögkatolikus egyház|görög]] és 291 [[Latin rítusú katolikus egyház|római katolikus]] lelket vettek számba, míg [[Kálvinizmus|református]] egyházközsége [[Csolnakos]] és [[Bujtur]] [[Leányegyház|filiákkal]] [[1766]]-ban 121 főt számlált.<ref>Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: ''Jozefinizmus Tündérországban.'' Budapest, 2013, melléklet</ref>

* [[1850]]-ben 1937 lakosából 1275 román, 284 magyar, 237 német és 86 cigány nemzetiségű; 992 [[román ortodox egyház|ortodox]], 370 [[Román görög katolikusgörögkatolikus egyház|görög katolikusgörögkatolikus]], 316 [[Latin rítusú katolikus egyház|római katolikus]], 181 [[Kálvinizmus|református]], 42 [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] és 36 [[zsidó vallás]]ú volt.

* [[1900]]-ban 4419 főből 1987 volt román, 1896 magyar, 365 német, 101 szlovák és 58 olasz anyanyelvű; 1769 római katolikus, 1478 ortodox, 483 református, 427 görög katolikusgörögkatolikus, 149 zsidó, 80 evangélikus és 33 [[unitárius vallás]]ú. Az összlakosság 52%-a tudott írni és olvasni. A román anyanyelvűek 35%-a, a németek 68%-a beszélt magyarul.

[[1724]]-ben Apafi Katáról az uradalom a fiskusra szállt. A modern vasgyártás kezdetei a [[18. század]] közepére tehetőek, amikor közelében megépült a [[Királybányatoplica|toplicai]] olvasztó. A várat utoljára [[1784]]-ben használták katonai célra, amikor a vármegyei nemesség nagy része itt talált védelmet a [[Horea-felkelés]] elől. A városka regionális jelentőségű kézművesközpont és [[Hunyad vármegye]] egyik kerületének székhelye volt. Az [[1760]]-ban fölállított [[határőrvidék]] területére esett ugyan, de lakói nem katonáskodtak. Az [[1786]]-ban 1873 lakosának 55%-a zsellér, 17%-a polgár, 9%-a nemes, 8%-a jobbágy, 2%-a tisztviselő volt és 15 pap lakott benne. [[1803]]-ban 14 német család költözött ide a [[Baden-Württemberg|badeni]] Hausensteinből. Lakosságának felekezeti megoszlása [[1830]]-ban: kb. 700 [[román ortodox egyház|ortodox]] és [[román görög katolikusgörögkatolikus egyház|görög katolikusgörögkatolikus]], 200 református és 100 [[Latin rítusú katolikus egyház|római katolikus]]. [[1831]]-ben [[Kazinczy Ferenc]] „falu-forma mezőváros”-nak nevezte.<ref>K. F.: ''Erdélyi levelek.'' Kolozsvár, 1944., II., 27. o.</ref> [[1832]]-től működött benne gyógyszertár.<ref>[http://mek.niif.hu/02700/02752/02752.pdf Péter H. Mária: ''Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai.'' Kolozsvár, 2002, 44. o.]</ref> Egy [[1842]]-es forrás szerint lakói [[cserge|csergét]] készítettek.<ref>Nagy Ferenc: Vásárlaistrom (1842). ''Ethnographia,'' 1979, 514. o.</ref> [[1848]]-ban [[Constantin Papfalvi]] görög katolikusgörögkatolikus plébános, hunyadvidéki esperest választotta képviselőjének a [[Pest (történelmi település)|pest]]i országgyűlésbe.