„Kacagány” változatai közötti eltérés

A '''kacagány''', régi magyar öltönydarab, amely már a honfoglaláskor az ősmagyar öltözetnek a részét képezte. Eredetileg párduc vagy tigris bőréből készült felsőruha, amelynek helyébe később a [[mente]] lépett. Úgy a magyaroknál, mint a rokon török népeknél felségjelvény és a méltóság jele volt. A [[dervis]]ek keleten párducbőrt vetettek a vállukra. A kacagány később katonai öltözetté vált, amit a [[Dolmány (ruhadarab)|dolmány]] és néha a [[páncél]] fölött viseltek. Így fordul elő a [[16. század]]beli ábrázolásokon (pl. Csoknyay Benedek [[1580]]. évi címeres levelén). Ekkor már nem csupán párducbőrből készítették, de farkasbőrből is. Farkas-kacagányokat viseltek a [[hajdúk]] a [[kurucok|kuruckorban]], még pedig úgy, hogy a kacagányt a bal vállon kötötték meg, hogy a kar szabadon mozoghasson. Mindezelleé divatokkal párhuzamosan a köznép, kivált a pásztorok cserzett báránybőr-kacagányt viseltek (igy látjuk ezt a pécsi székesegyház egyik árpádkori domborművén). Mint katonai öltönydarab a kacagány a [[19. század]]ban a magyar testőrség diszruháján jelent meg (párducbőrből), külföldön pedig (ahová elszármazott) történeti nevezetességű [[Hans Joachim von Zieten]]nek, [[II. Frigyes porosz király]] huszárgenerálisának kacagánya.