Főmenü megnyitása

Módosítások

A zeneszerszám a 17-18. században kétségkívül a törökök révén jött divatba, a ''töröksíp'' hangszernév is ekkor honosodott meg Magyarországon. A [[Kurucok|kuruc]] korban egy részük egyenesen a törököktől származott, ismert például [[Thököly Imre]] egy [[1691]]-ben keltezett levele, melyben megbízást ad töröksípok beszerzésére [[Konstantinápoly]]ból.<ref>{{Opcit|n=Sárosi}} szerint Réthei Prikkel Marián: ''A tárogatósíp eredetisége.'' Magyar Nyelvőr, Budapest, 1918, 5.</ref>
 
A töröksíp, a tárogató fogalma főképp a [[kurucok]]kal kapcsolódik össze. Erős, átható hangja miatt hadi jeladó zeneszerszámnak használták, de nem csak Magyarországon és nem csak kuruc táborokban, hanem másutt is.<ref name=Sar97>{{Opcit|n=Sárosi|o=97}}</ref> Egyéb szabadtéri eseményeken, ünnepi felvonulásokon,<ref>{{Opcit|n=Szabolcsi}}, [http://www.mek-oszk.uz.ua/02000/02044/html/1kotet/120.html A XVII. század magyar főúri zenéje – 13.]</ref> lakodalmi<ref>{{Opcit|n=Szabolcsi}}, [http://www.mek-oszk.uz.ua/02000/02044/html/1kotet/113.html A XVII. század magyar főúri zenéje – 6.] fejezetében [[Rettegi György]]öt idézi, ahogy emlékirataiban leírja a „lakodalmi solennitásokat” (1760-iki feljegyzés; Hazánk 1884. I. 362. l.): ''„Így osztán nagy sereggel megindultak török-sípossal, akinek volt s egyéb musikásokkal, úgymint: hegedűs, gardonos és cimbalmosokkal oda, az hol a menyasszony szülei, vagy maga lakása volt.”''</ref> és temetési<ref>{{Opcit|n=Szabolcsi}}, [http://www.mek-oszk.uz.ua/02000/02044/html/1kotet/118.html A XVII. század magyar főúri zenéje – 11.]</ref> menetben is fújták, és a 17-18. század fordulóján az asztali muzsikálásnak, a korabeli szórakoztatózenének is kedvelt hangszere volt.<ref>{{Opcit|n=Szabolcsi}}, [http://www.mek-oszk.uz.ua/02000/02044/html/1kotet/113.html A XVII. század magyar főúri zenéje – 6.] fejezetében idézi [[Apor Péter (történetíró)|Apor Pétert]], aki a ''Metamorphosis'' 3. részében ''(Az vendégségről és ebédről és vacsoráról)'' írja: ''„…régi időben mikor mulattanak, igen kedves muzsikájok volt az török síp, egyszersmind az dob…”''</ref> Jellemző nagydobbal együtt való szerepeltetése, az ilyen együttest például a [[Székelyföld]]ön, de ugyanúgy a [[Balkán (térség)|Balkánon]], a törököknél, araboknál is tánc kíséretéhez használták. E műfaj művelői mindenütt hivatásos zenészek, legtöbbször cigányzenészek voltak. A töröksíp neve délkeleten a dobbal kísért keleti oboa, a ''zurna'' vagy ''zurla.''<ref name=Sar97/><ref>[https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/pannon-pannon-enciklopedia-1/a-magyarsag-kezikonyve-2/zene-es-tanc-16C2/ciganyzene-1806/ Pannon Enciklopédia A magyarság kézikönyve Zene és tánc Cigányzene], arcanum.hu</ref>
 
A 18. század vége felé a töröksíp-tárogatónak a szórakozásban, a tánczenében betöltött szerepe háttérbe szorult, hangja a változó zenei ízlésnek már egyre kevésbé felelt meg.<ref>{{Opcit|n=Szabolcsi}}, [http://www.mek-oszk.uz.ua/02000/02044/html/2kotet/13.html A XVIII. század magyar kollégiumi zenéje – XII.] fejezetében Martinovics–Laczkovics ''„A’ Magyar-Ország’ gyűlésiben egyben-gyűlltt Méltóságos és Tekíntetes Nemes Rendekhez 1790-dik Esztendőben tartattott Beszéd”'' (1791, 178.) című radikális röpiratából idéz: ''„…tárogató sípjok mellé a’ doromb, duda és furúlya-is jó, mellyeknek füleket hasogató dömmögés és ordításánál a’ bokátokat elegendőképpen öszve-verhetitek…”, „…Bertsenyi, Rákóczi, Bezerédi Notáit füleket boszszontó tárogató sípon… fújja danollya…”'' (130. l.)</ref> Az 1790-es években azonban reprezentáló, ceremoniális, ünnepi használata újra általánossá vált, ekkortól kezd a hangszer megszólaltatása tudatosan archaizáló, hazafias jelentéseket hordozni. Kultusza, részben népi tradícióval elvegyülve – igaz, szórványosan – egészen a 19. század restauráló mozgalmáig, a modern [[tárogató]] létrejöttéig életben maradt.<ref>{{Opcit|n=Szabolcsi}}, [http://www.mek-oszk.uz.ua/02000/02044/html/2kotet/13.html A XVIII. század magyar kollégiumi zenéje – XII.]</ref> A régi töröksíp-tárogató legutoljára a 19. század végén volt használatban egy-két toronyőr kezében.<ref>{{Opcit|n=Sárosi}} szerint a ''Zenelap'' egy 1906-os száma arról ír, hogy 1897-ben [[Jászapáti]]n a toronyőr még régi tárogatóval jelezte az órákat.</ref>
53 648

szerkesztés