„I. Károly angol király” változatai közötti eltérés

[[Skócia|Skóciában]] született, de már [[Anglia|Angliában]] nőtt fel. Hároméves volt, mikor apja, [[I. Jakab angol király|VI. Jakab]] skót király [[I. Erzsébet angol királynő|I. Erzsébet]] halála után elfoglalta az angol trónt. Tekintélyelvű uralkodó volt, összetűzésbe került a [[Parlamentparlament]]tel, mert egyedül akart uralkodni; ezt [[egyeduralom]]nak, más néven [[Abszolút monarchia|abszolutizmusnak]] hívjuk. Amikor megtámadta a szomszédos [[Skócia|Skóciát]], hamar kiderült, hogy a kincstárnak nincs elegendő vagyona. Ezért kénytelen volt [[1640]]-ben összehívni a parlamentet. Azokat a képviselőket, akiket korábban börtönbe zárt azért, mert ellentmondtak neki, a parlament kiszabadította. Követelték két tanácsadójának, [[Thomas Wentworth]] kancellárnak és [[William Laud]] canterburyi érseknek a kivégzését. Az ellentétek [[1642]]-ben [[Angol forradalom|polgárháború]] kitöréséhez vezettek. A királyt elfogták, de megszökött. Végül a [[skótok]]tól kért segítséget, de azok [[1648]]-ban vereséget szenvedtek [[Oliver Cromwell]] seregeitől. A Parlament [[1649]]-ben lefejeztette. Őutána a trónt fia, a későbbi [[II. Károly angol király|II. Károly]] kapta meg. Apjához hasonlóan ő is inkább[[biszexualitás|biszexuális]] saját neméhez vonzódottvolt.<ref>George Villiersszel, Buckingham ([[1592]]–[[1628]]) hercegével folytatott titkos homoszexuális viszonyt, aki [[Alexandre Dumas (író, 1802–1870)|Dumas]] hősével ellentétben nem a francia királynéba, hanem az angol királyba volt szerelmes. Vö.: Szántó (1987).</ref>