A '''kacagány''' egy nyakba akasztható vagy köthető, a hátat borító prémes állatbőr. régiRégi magyar öltönydarab, amely már a honfoglaláskor az ősmagyar öltözetnek a részét képezte. Eredetileg párduc vagy tigris bőréből készült felsőruha, amelynek helyébe később a [[mente]] lépett. Úgy a magyaroknál, mint a rokon török népeknél felségjelvény és a méltóság jele volt. A [[dervis]]ek keleten párducbőrt vetettek a vállukra. A kacagány később katonai öltözetté vált, amit a [[Dolmány (ruhadarab)|dolmány]] és néha a [[páncél]] fölött viseltek. Így fordul elő a [[16. század]]beli ábrázolásokon (pl. Csoknyay Benedek [[1580]]. évi címeres levelén). Ekkor már nem csupán párducbőrből készítették, de farkasbőrből is. Farkas-kacagányokat viseltek a [[hajdúk]] a [[kurucok|kuruckorban]], még pedig úgy, hogy a kacagányt a bal vállon kötötték meg, hogy a kar szabadon mozoghasson. Mindezekkel a divatokkal párhuzamosan a köznép, kivált a pásztorok cserzett báránybőr-kacagányt viseltek (igy látjuk ezt a pécsi székesegyház egyik árpádkori domborművén). Mint katonai öltönydarab a kacagány a [[18. század|18.]]-[[19. század]]ban a [[Magyar királyi nemesi testőrség|magyar nemesi testőrség]] diszruháján jelent meg (párducbőrből), külföldön pedig (ahová elszármazott) történeti nevezetességű [[Hans Joachim von Zieten]]nek, [[II. Frigyes porosz király]] huszárgenerálisának kacagánya. Az 1790-es [[koronaőrök]]et bemutató leírások és metszetek szerint a Zala vármegyei bandérium főtisztjeinek „''vállaikon pedig párdutz bör függött''”.<ref>[http://epa.oszk.hu/00400/00414/00046/pdf/EPA00414_korall_55.pdf Nagy Ágoston: ''Republikanizmus és csinosodás között'', Korall 15.évf. 55.sz. (2014.)], epa.oszk.hu</ref> 1820-ban Hódmezővásárhely követei „hátibőrt” viselve mentek Bécsbe, ahol akkoriban annyira magyar viseletnek tekintették, hogy nem is okoztak vele feltűnést. 1900-ban [[II. Rákóczi Ferenc újratemetése|Rákóczi és bujdosótársai hamvainak temetési menetét]], csatlósokkal vezetett lovon, kezében Rákóczi-címeres fekete lobogóval gróf [[Hadik János]], [[Hadik András (hadvezér)|Hadik András]] magyar [[huszár|huszártábornok]] ükunokája nyitotta meg, akit négy párducbőr kacagányos harsonás követett.<ref>[http://epa.oszk.hu/00600/00691/00034/09.html R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hamvainak temetéséről]m epa.oszk.hu</ref>
