„Pietrelcinai Szent Pio” változatai közötti eltérés

Francesco Forgione [[1887]]. május 25-én látta meg a napvilágot a dél-olasz, [[Campania]] régióbeli kisvárosban, [[Pietrelcina|Pietrelcinában]], Grazio Mario Forgione (1860–1946) és Maria Giuseppa de Nunzio Forgione (1859–1929) második gyermekeként. 4 testvére közül volt egy bátyja: Michele, és három húga: Felicita, Pellegrina, és Grazia (aki később [[apáca]] lett). Szülei állatokkal foglalkoztak, pásztorkodással keresték meg a betevőre valót. Édesanyja ragyogó, világos szemű asszony. Reggeltől késő estig dolgozott. Amíg mezei munkák voltak, a földeken, később otthon a lakásban és a ház körül látta el háziasszonyi, sőt hosszú időn át a családfői teendőket. Édesapja szintén munkás ember volt. Azért, hogy Ferenc tanulhasson, Amerikába utazott dolgozni. A várfal mellett húzódó, közeli Szent Anna kápolnában keresztelték meg, ahol később ministrált is. A keresztségben a Francesco nevet kapta. Később azt mondta, hogy ötéves korára már tudta, hogy életét Istennek fogja szentelni. Sűrűn vállalt vezeklést, anyja egyszer rajtakapta, amint a földön alszik egy nagyobb követ használva párnaként. Tízéves koráig állatőrzéssel foglalkozott, ami késleltette tanulmányainak megkezdését. Egyszerű életet éltek, de későbbi visszaemlékezéseiben ezt írta: ''„családunkban nehéz lett volna tíz lírát találni, de sohasem hiányzott semmink se.”''<ref>Balnár Mihály, Szent Pio Atya - a titokzatos karizmatikus, 7. old</ref>