„Csetneki csipke” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a linkelés, linkjavítás |
|||
1. sor:
[[Fájl:Csetneki Crochet Lace from Slovakia.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Csetneki csipkedísz]]
A '''csetneki csipke''' egy horgolt csipketechnika, amely a [[20. század]] elején jött létre [[Csetnek|Csetneken]]. Megalkotói a [[Cipszerek|szász]] származású [[Szontagh nővérek]].
A csetneki [[nő|asszonyok]] a [[19. század]]ban elsősorban [[dohány]]termesztéssel foglalkoztak. A dohányipar az [[1880-as évek]]ben visszaesett. A felszabaduló női munkaerő képzésével a Szontagh nővérek egy – az [[európa]]i divatnak megfelelő – [[csipke]] készítési kultúráját honosították meg. Így alakult ki a [[Gömör és Kishont vármegye|gömör]]i vert csipke mellett egy sajátos motívumvilágú csipkekészítési technika.
==Története==
[[Fájl:Szontagh Erzsébet.jpg|150px|bélyegkép|balra|Szontagh Erzsébet]]
[[Fájl:Szontagh Aranka.jpg|150px|bélyegkép|Szontagh Aranka]]
Szontagh Erzsébet és Aranka a 20. század kezdetén úgy döntöttek, hogy meghonosítanak valamilyen háziipart. Az ötletet Kata unokatestvérük adta, aki Párizsból való hazatérte után megmutatta nekik az ott tanult divatos
Ezt vették alapul. Motívumkincsét megváltoztatták, magyar népművészet mintavilágát integrálták bele. Ezzel részben kezdeményezői lettek a Tulipános mozgalomnak [[Felvidék|Felvidéken]]. Az első kollekció 1905 nyarára készült el. Még ugyanezen évben megszervezték az első tanfolyamot [[Csetnek]]en, amelyen 42 asszony vett részt. Később más Monarchián belüli városokban is szerveztek tanfolyamokat, ilyen városok többek közt [[Budapest]], [[Temesvár]], [[Zágráb]], [[Kecskemét]], [[Dés]], [[Rozsnyó]]. Eleinte ingyen tanítottak, később a tandíj 3 [[Osztrák–magyar korona|korona]] lett. A tanfolyamokon előfordult, hogy annyi jelentkező volt, hogy csak többszörre tudták megtartani a tanfolyamot.
20. sor:
1907-ben, majd 1908-ban is alaptechnika ismertető kiskönyvet adtak ki Csetneki magyar csipke címmel. Mindkettőben alapmotívumok horgolásának mintáját írták le. A könyvek azonban hibás leírásokat tartalmaznak.
1907-ben még csak Rezessy Béla csetneki üzletében lehetett kapni csetneki csipkét. A következő években Budapesten is egyre több üzletben lehet csipkét vásárolni. 1910-ben kiváltják iparigazolványukat, és 1911-ben pedig bejegyeztetik a cégüket Csetneki Magyar Csipke Szontagh Nővérek név alatt. Szintén ekkor kerül sor arra, hogy saját üzletet nyissanak Budapesten. Ez az üzlet a Párisi utca és a Városháza utca sarkán nyílik meg. Itt nem csak csetneki csipkét, hanem más csipkéket, hímzéseket, méterárut, egyedi tervezésű kézimunka rajzokat, kiadványaikat a csetneki csipkéről illetve képeslapokat is lehetett kapni, amelyeken az ő termékeik képei voltak találhatóak. Modelljeik katalogizálva voltak, csak megrendelésre készültek. Minden egyes elkészült darab védjeggyel volt ellátva, melyen egy négy levelű lóhere volt látható, s köré ez a szöveg volt írva: CSETNEKI MAGYAR CSIPKE Törv. Védve. A védjegy hátoldalára pedig ráírták a darab megnevezését, a modell számát, az árát és a készítés dátumát. Erzsike irányította az üzletet, míg Aranka az új darabok tervezésével és kivitelezésével foglalkozott. Nagy volt az érdeklődés nemcsak a csetneki csipke iránt, de a többi termékük iránt is. Nemcsak Európából voltak megrendeléseik, de még Amerikából is rendeltek tőlük csipkét, ide hetente körülbelül 1000 korona értékű árut szállítottak az 1910-es években. Számos kiállításon vettek részt munkáik, s több oklevelet is kaptak. Ilyen az 1908-ban kapott Eperjesi Tulipánszövetség kiállításáról származó emléklap illetve az 1910-ben [[Szabolcs vármegye]] gazdasági kiállításán kapott díszoklevél.
1912-ben a balkáni háború kezdetekor a megrendeléseket egyre gyakrabban mondták vissza. Egyre kevesebb dolgozót tudtak foglalkoztatni. 1914-ben, az [[Első világháború|I. világháború]] kitörésekor, az üzletüket be kellett zárni. Aranka így ír erről:
''„Keserves volt ezt a telepnek tudtul adni, gondoltam milyen kétségbeesés lesz a válasz, de nem volt más lehetőség, hisz ekkor már 700 munkásnő küldte be nekünk készítményét, s minden eladás megszűnt.” ''
| |||