„Kállay Miklós (politikus)” változatai közötti eltérés

| név =Kállay Miklós

| nemzetiség =magyar

| képméret =200px

| kiskép =

| állam =A [[Magyar Királyság]]

|}}

 

 

==Családja==

==Életpályája==

===A kinevezéséig===

A nyíregyházi ágostai hitvallású Evangélikus Főgimnáziumban, majd a budapesti [[Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium|Királyi Katholikus Egyetemi Főgimnáziumban]] végezte a középiskolát,<ref>Joó András: Kállay Miklós, Magyarország 31. miniszterelnöke, [[Rubicon (folyóirat)|Rubicon]], 2017/5. szám, 6-13. oldal</ref> majd [[Genf]]ben, [[Drezda|Drezdában]] és [[Párizs]]ban tanult, végül [[1910]]-ben Budapesten szerzett jogi doktorátust. Előbb [[kisvárda]]i szolgabíró, majd [[1920]]-tól két éven át a nagykállói járás [[Szolgabíró|főszolgabírója]], [[1922]]-től [[1929]]-ig Szabolcs és Ung vármegyék főispánja. 1922-ben megörökölte Kállósemjénben a forrástanyai gazdaságot, itt kezdett el gazdálkodni, önképzéssel bővítve mezőgazdasági ismereteit. Már ekkor, az első lépéseknél, de évekkel később is folyamatosan segítette tanácsaival [[Westsik Vilmos]], a kiváló agrártudós.

 

 

===A miniszterelnök===

 

Kállay úgy gondolta, hogy a kinevezése körüli esetleges gyanakvást azzal altathatja el legjobban, ha a Bárdossy-kormányt egy az egyben átveszi, pusztán annyi személyi változtatást eszközölt, hogy eleinte a külügyminiszteri tárcát is magánál tartotta (a németek [[Sztójay Döme|Sztójay Dömét]] vagy [[Bárdossy László]]t látták volna szívesen a poszton). A saját helyzete ezzel tovább nehezült, mivel a miniszterei között alig pár ember akadt, akiben megbízhatott. Elsősorban [[Keresztes-Fischer Ferenc]] belügyminiszter, továbbá [[Bánffy Dániel (miniszter)|Bánffy Dániel]] földművelésügyi miniszter és [[Ghyczy Jenő]] (aki külügyminiszterként Kállayt váltotta) támogatták idővel egyre kockázatosabb politikáját, másfelől viszont olyanok is ültek a kabinetben, akik nem pusztán németbarátok voltak (ahogy a többség), hanem gyakorlatilag náci kémeknek bizonyultak. [[Reményi-Schneller Lajos]] pénzügyminiszter és [[Bartha Károly (katona)|Bartha Károly]] honvédelmi miniszter rendszeresen tájékoztatták [[Berlin]]t, hogy mi történik, mi hangzik el a minisztertanácsi üléseken. Kállay protokolláris bemutatkozó látogatása több mint három hónapot késett [[Adolf Hitler|Hitlernél]], a németek különféle ürügyekkel halogatták a magyar kormányfő fogadását (ezek között szerepelt például [[Joachim von Ribbentrop|Ribbentrop]] elhúzódó fogászati kezelése), így bátran állíthatjuk, hogy már a kezdetek kezdetétől nagy fokú bizalmatlanság lengte körül Berlinben Kállay személyét.

 

Az olasz [[kapituláció]]val egy időben, [[1943]]. [[szeptember 9.|szeptember 9-én]] titkos [[fegyverszünet]]i egyezmény született [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]] és Magyarország között, amelynek értelmében Magyarország feltétel nélkül leteszi a fegyvert a [[Balkán (térség)|Balkánról]] érkező angol-amerikai csapatok előtt. A megállapodást [[Veress László]], a Külügyminisztérium egyik fiatal munkatársa készítette elő Isztambulban, és bár Kállay nem adott meghatalmazást az ilyen tartalmú megegyezésre – értelmezése szerint a „feltétel nélküli fegyverletétel” az ország szuverenitásáról történő lemondással lett volna egyenértékű –, Veress a miniszterelnök és a kormány tudta nélkül, de az ő nevükben mégis aláírta a dokumentumot. A magyar kormány részéről nem került sor a későbbiekben az egyezmény formális megerősítésére, ami azonban így is életbe lépett. Fontos leszögezni, hogy a szövetségesek nem jártak el jóhiszeműen, a megállapodás ugyanis részükről [[taktika]]i jellegű volt – [[Winston Churchill|Churchill]] és [[Franklin D. Roosevelt|Roosevelt]] ekkorra már elvetette a balkáni frontnyitás forgatókönyvét, de bátorítani akarták Kállayékat a kiugrásra, és tudván, hogy a német [[hírszerzés]] tökéletesen informált, Hitler összezavarására törekedtek ezzel is a várható angol-amerikai hadműveletek irányát illetően. Komoly súllyal esett emellett latba, hogy ha a németek megszállják Magyarországot, néhány hadosztályukat leköti a feladat, és ennyivel is kevesebb haderővel kell majd nekik [[Olaszország]]ban és [[Normandia|Normandiában]] szembenézniük. A magyar zsidóság, baloldal, angolbarát csoportok és az ország bizonyos javainak náci bevonulás esetén biztosra vehető pusztulása nem befolyásolta az angolszászokat politikájuk alakításában.<ref>[[Baranyai Lipót]], a [[Magyar Nemzeti Bank]] elnöke 1943 nyarán [[Svájc]]ban [[Allen Dulles]]szel és más amerikaiakkal tárgyalt, a magyar zsidókat fenyegető veszélyt ecsetelte, amire az amerikaiak azzal válaszoltak, hogy háború van, „könyékig véres a karjuk", néhány százezer ember ide vagy oda nem számítana. (Szegedy-Maszák Aladár: Az ember ősszel visszanéz… Budapest, Európa, 1997. II. köt. 330. o.)</ref>

 

 

A Margaréta-terv egyik fontos célja a Kállay kormány leváltása és a titkos diplomáciai kapcsolatok felszámolása volt. 1944. [[március 18.|március 18-ára]] Hitler tárgyalásra hívta Horthyt, azzal az egyértelmű, a meghívottal persze nem közölt szándékkal, hogy a megszállás idején Horthy ne legyen itthon, tehát döntéshelyzetben. Bár felmerült Kállay kiutazása is, végül egy kisebb küldöttség indult útnak [[Klessheim]]be, a kormányzót többek között Ghyczy külügyminiszter kísérte el. Már napokkal korábban jelentések érkeztek, hogy a magyar-[[Ausztria|osztrák]] határon (amely ekkoriban magyar-német határ volt) [[Wehrmacht]] csapatösszevonások tapasztalhatók, ezért Kállay és a kiutazók úgy állapodtak meg, hogy ha a kintiek számára világossá válik az invázió, Ghyczy (aki közismerten gyomorbeteg volt), a következő szövegű táviratot küldi: „Kérem tudatni feleségemmel, hogy jól vagyok.” A távirat befutott, és a miniszterelnök fia, Kristóf, aki egyben a személyi titkára volt, azonnal megkezdte az angolbarát személyek telefonos riasztását. A hír ezután futótűzként terjedt, és ekkor égették el Kállayék a miniszterelnökségen, illetve minisztériumok munkatársai és ellenzéki politikusok máshol azokat az iratokat, amelyeket életveszélyesnek ítéltek német kézbe kerülésük esetében.<ref>A nagyszabású iratmegsemmisítés életeket mentett meg, utóbb azonban, és ezt már közvetlenül a háború befejeztétől számíthatjuk, pótolhatatlan dokumentációs veszteségeket jelentett. Magyarország a nyilvános szövetségi politikája mögött meghúzódó rejtett német-ellenességét, szuverén felfogását, és annak gyakorlati mozzanatait sokkal kevésbé tudta bemutatni.</ref>