„Aulich Lajos” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a link |
|||
81. sor:
Aulich Lajos a hadügyminiszteri poszt ellátására alkalmasnak bizonyult, azonban képességei kibontakoztatására nem sok ideje maradt. Működésének megkezdésekor a kormány székhelye már [[Szeged]] volt. Itt egyszerre kellett a hadügyminisztérium munkájának újraindításával és a város környékén összpontosított alakulatok ellátásával és elhelyezésével foglalkoznia. A válságos katonai helyzetben igyekezett menteni a menthetőt, hadrendi számmal látta el a Szegeden nagy számban megjelenő töredék alakulatokat, a táborkari iroda szerepének erősítésével próbálta összehangolni a hadszíntéri parancsnokok gyakran egymásétól szögesen eltérő terveit, és elődeihez hasonlóan ő is kísérletet tett a [[1848–1849-es honvédsereg|honvéd hadsereg]] hadrendi egységesítésére.<ref>Hermann Róbert: ''Az áprilisi törvények hadügyi rendelkezései, a hadügyminisztérium és a katonai közigazgatás a szabadságharc idején'', in: Bona Gábor (szerk.): ''A szabadságharc katonai története'', Budapest, 1998, {{ISBN|963-327-301-3}}, 51–52. o.</ref>
Jó szervezőnek bizonyult, figyelme a hadviseléssel kapcsolatos minden részletre kiterjedt. Rendeletei humanizmusáról és a forradalmi eszmék iránti mélységes elkötelezettségéről tanúskodnak. ''„... A jelen szabadságharczainkban éltöket oly hősies elszántsággal feláldozó honvédek sebesülésük esetében a hálás hontól a legnagyobb figyelmet és ápolást méltán igényelhetik...”'',<ref>[[Vasvári Jenő]]: ''Az 1848-as szabadságharc tábori kórházai'', in: ''[http://mek.oszk.hu/05100/05112/ A szabadságharc egészségügye és honvédorvosai]'', sajtó alá rendezte: [[Gazda István (tudománytörténész)|Gazda István]], Budapest, 2000, {{ISBN|963-927-605-7}}</ref> fejezi ki egyik utasításában. [[július 22.|Július 22-én]] hadparancsban írta elő ''„...a magyar hadsereg összes parancsnokainak s mindenféle katonai elöljáróknak, miszerint parancsaik alatt álló idegen ajkú vitézeinket, tótokat, ráczokat, oláhokat stb. emberséges bánásmód által inkább ügyünknek megnyerni, s nemzetiségünkhöz édesgetni iparkodjanak, sem mint nemzetiségöket szidalmazzák...”'', hiszen „''...Rácz s oláh atyánkfiai, kik velünk harczolnak, gyermekei, szülöttei ugyanazon hazának, melynek mi; s tehetnek-e róla, hogy testvéreik ellenünk fegyvert fogtak a szabadság megdöntésére? Ők vérökkel mossák le magukról testvéreik gyalázatát.”''<ref>[[Szilágyi Sándor (történész)|Szilágyi Sándor]]: ''A magyar forradalom férfiai 1848/49-ből'', Pest, 1850, 113–114. o.</ref>
[[Fájl:Aradi minisztertanacs.jpg|bélyegkép|300px|A minisztertanács utolsó ülése Aradon , [[1849]]. [[augusztus 10.|augusztus 10-én]]. Balról: [[Szemere Bertalan]], [[Batthyány Kázmér]], Aulich Lajos, [[Csány László]], [[Kossuth Lajos]], [[Horváth Mihály (történész)|Horváth Mihály]], [[Vukovics Sebő]] és [[Görgei Artúr]]. A képen nem szereplő [[Duschek Ferenc]] pénzügyminiszter ekkor nem tartózkodott Aradon. Korabeli ábrázolás]]
| |||