„A szilmarilok cselekménye” változatai közötti eltérés

„…és [[Morgoth|Melkor]] fölhágott a dombra, s fekete lándzsáját a Fák szívéig döfte, mély sebet ejtett rajtuk, s azok nedve akár a vér ömlött a földre. Ungoliant pedig fölnyalta a nedvet, azután előbb az egyik, majd a másik Fába ütötte fekete csőrét, s kiszívta a maradék nedvet, s közben a testében lakozó halált a Fákba fecskendezte, s azoknak elsorvadt gyökere –levele– levele -ága, s a Fák meghaltak… és Ungoliant… oly hatalmassá és ocsmánnyá dagadt, hogy immár Melkor is félt tőle.” [[Valinor]] homályba borult. Melkor kedvére távozott, s bosszúját beteljesítette. A Fákat többé nem lehetet életre kelteni, fényük csupán a szilmarilokban élt tovább. És [[Valák|Yavanna]] megkérte Fëanort, hogy hozza ide őket, hiszen azzal talán még fel lehetne éleszteni őket. Ám Fëanor nemet mondott: „… ha bajuk esik, megszakad a szívem, és elpusztulok, elsőként az eldák között [[Aman]]ban.” És [[Valák|Mandos]] megjegyezte „Nem az elsőként”, de szavait nem értették. Ekkor követek jöttek Fëanor házából, Melkor betört megölte Finwét, a noldák királyát, és elrabolta a szilmarilokat is. Fëanor kétségbeesett és fájdalma hatalmas volt. Így szólt: „Miért, ő noldák népe, miért szolgálnánk tovább az irigy valákat, akik sem minket, de még önnön birodalmukat sem tudják megvédeni az Ellenségtől? Aki ugyan most éppen az ellenségük, ám mégis egy fajta velük… A bosszúvágy űz el innen, ám ha nem így lenne is, akkor sem laknák többé azokkal, akiknek fajtájából való apám gyilkosa, kincseim elrablója. Ám nem én vagyok az egyetlen vitéz ebben a vitéz népben. S nem vesztettétek-e el valamennyien a királyotokat?

És ezután kitört Beleriand háborúinak legborzalmasabb csatája, Nirnaeth Arnoediad, azaz a Megszámlálhatatlan Könny. Az Első Kor 473-dik évében tört ki. [[Morgoth]] seregeit Gothmog, a balrog és Glaurung, a sárkány vezette. Az ütközet elején [[Morgoth]] felvonul Maedhros Szövetségének nyugati serege ellen, amelyet Fingon vezetett. Gwindor, aki tombolt fivére megcsonkítása és halála miatt, a tervvel mit sem törődve, Eithel Sirionnál előrenyomult, és a nyugati sereg zömével a nyomában, három nap alatt Angband kapujáig zavarta [[Morgoth]] seregeit. Ekkor, a csata negyedik napján kezdődött el az az ütközet, amit ezen a néven ismernek. [[Morgoth]] – Thangorodrim titkos kapuin keresztül – hatalmas sereget vezényelt ki, amely két napig tartó harc után visszavonulásra kényszerítette Fingont. A Haldír által vezetett csapat, a hátvéd, megtizedelődött, és a második este Fingont bekerítették az orkok. Éjszaka elkeseredett harc folyt. Fingon Turgontól kapott segítséget. Közben a Szövetség keleti serege –Maedhros– Maedhros vezetésével – hamis jelentések miatt késlekedni kényszerült, de végül megérkezett, és hátba támadta az orkokat. [[Morgoth]] ekkor kivezényelte balrogjait, farkasait és sárkányait. Ezek a lények Maedhros jobb szárnyát támadták meg, így a Szövetség két serege nem egyesülhetett. Az erőviszonyok ekkor kiegyensúlyozottá váltak – egészen addig, amíg Ulfang keletlakói hátba támadták a Szövetség keleti seregét. A három oldalról megtámadott Szövetség képtelen volt ellenállni a sárkányok rohamának, csak Belegost törpjei tartották ki Azaghâl vezetésével. Ekkor [[Morgoth]] serege rávetette magát a Szövetség nyugati egységére. Fingont ismét körülvették, csapatait megsemmisítették. Húrin és Hour visszavonult a Serech-mocsárba. Annak érdekében, hogy Turgon és harcosai is elhagyhassák a csatateret, az edánok visszahúzódtak Rivil mögé. A küzdelmet egyedül Húrin élte túl, de ő is Gothmog fogságába esett. A Csata végkifejlete az lett, hogy [[Morgoth]] akadálytalanul bevonulhatott Beleriandba. Nyugaton, mivel megsemmisültek a hithlumi edán és nolda erők, semmi sem fékezte [[Morgoth]] jobb szárnyát, Beleriand megnyílt az ellenség előtt.

[[Valák|Ulmo]] pedig felhozta Elwinget a habokból, s nagy fehér madárrá változtatta, aki aztán megtalálta szerelmét. Féltették fiaikat, de hiába, mert Maglor megszerette őket. Earendil ismét megfordult, és nem tért haza soha. Hajójuk végül a szilmaril erejével kikötött [[Valinor]] partjain és Earendil elindult a valák színe elé. Először Eonwével találkoztak, aki aztán elvezette őt az istenek elé, és ott Earendil átadta a Két Nemzetség Üzenetét. Bocsánatot kért a noldáknak és szánalmat. Akkor egy kisebb szópárbaj alakult ki az istenek között, aminek [[Valák|Manwë]] vetett véget, aki kijelentette, hogy „Earendil és Elwing meg a fiaik szabadon választhatnak, hogy melyik nemzetség sorsát akarják osztani.” Earendil és Elwing a tünde népet választotta, majd a szilmarillal együtt visszaszálltak a hajójukba és a valák az égbe emelték őket. Ő lett a Gil-Estel, azaz a Jóreménység Csillaga. A valák Earendil szava hallatán maguk vonultak [[Morgoth]] ellen. Beleriand háborúinak utolsó csatájában [[Valinor]] csapata, megsemmisítette [[Morgoth]] erőit, betörtek Angbandba, és kivetette Morgothot a Világból. Beleriand a hullámok alá süllyedt. Ezután képesek voltak a noldáknak megbocsátani –kivéve– kivéve Galadrielnek- és azok visszatérhettek Középföldére.