„Faludy György” változatai közötti eltérés

a
Index.hu linkelése, HTTPS protokollcsere (WP:BÜ), apróbb javítások
a (Index.hu linkelése, HTTPS protokollcsere (WP:BÜ), apróbb javítások)
[[1938]]-ban elhagyta [[Magyarország]]ot. Erre többek között az kényszerítette, hogy úgy érezte, hazájának az a legrosszabb, ha a háborút a hitleri [[Németország]] nyeri meg, így a németek oldalán semmiképp sem akart volna harcolni. [[Párizs]]ig menekült, itt találkozott többek között [[Arthur Koestler]]rel és az emigráns magyar művészek közösségével. Később a német megszállás miatt innen is távozni kényszerült. [[Havas Endre (író)|Havas Endrével]] és [[Lorsy Ernő]]vel együtt Franciaország német megszállása után [[Marokkó]]ba menekült, majd áthajózott az [[Amerikai Egyesült Államok]]ba, ahol a ''Szabad Magyar Mozgalom'' titkáraként és lapszerkesztőjeként tevékenykedett. Ezután három évig, 1942 és 1945 között az amerikai hadseregben szolgált tisztként, káplárként szerelt le. Eközben húgát, aki itthon maradt, a nyilasok meggyilkolták.
 
[[1946]]-ban tért haza, a [[Népszava|Népszavánál]] helyezkedett el. [[1947]]-ben megjelent az ''Őszi harmat után'' című verseskötete, illetve a ''Villon balladák'' már a 14. kiadásnál tartottak. A rasszizmust megvetette, az ő vezetésével döntötték le [[1947]]. [[április 26.|április 26-áról]] [[április 27.|27-ére]] virradó éjjel [[Prohászka Ottokár]] Károlyi-kertbéli szobrát. A kommunista hatalom mégis kezdettől fogva ellenségesen viszonyult hozzá, további művei nem jelenhettek meg. [[1949]]-ben (több más forrás szerint azonban nem 1949-ben, hanem 1950 közepén) hamis vádak alapján letartóztatták, s [[Gábori György|Gábori Györggyel]] és [[Egri György|Egri Györggyel]] [[Kistarcsai Központi Internálótábor|Kistarcsára]] internálták, majd a [[recski kényszermunkatábor]]ba zárták. Az ÁVH börtöneiben, illetve a táborokban írt versei [[1983]]-ban [[München]]ben jelenhettek meg ''Börtönversek 1950–1953''<ref name='"dia''">{{cite web|url=http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000000039&secId=0000003270&mainContent=true&mode=html|title=Faludy György Börtönversek 1950–53|publisher=dia.jadox.pim.hu|accessdate=2017-03-03}}</ref> címmel.
 
<center>{{Idézet 2|''Az ​itt közölt verseket 1950 és 1953 közt csináltam az Andrássy út 60. pincéjében, Kistarcsán és az ÁVO recski büntetőtáborában. A „csináltam” igét azért használom, mert Rákosi börtöneiben csakúgy, mint Hitler megsemmisítő táboraiban, papír és írószer nem állt a rabok rendelkezésére. Így ezeket a verseket "fejben csináltam"…''
''Legfőbb gondom az volt, hogy verseimet emlékezetembe véssem; eladdig mindig szenvedélyemnek ismertem más verseinek megtanulását, de a magaméit figyelmen kívül hagytam. Ha az első négy sort elkészítettem, elmondtam magamnak nyolcszor-tízszer; a következő négy sorral ugyanezt tettem, aztán a nyolcat ismételtem ötször-hatszor, és így tovább, míg a napi, átlagos 40 sor penzummal elkészültem. Reggelenként felmondtam magamnak mindazt, amit addig írtam: száz sort, ötszázat, ezret…''
''A fogdáról egész kötet költeménnyel – ezzel a kötettel – fejemben jöttem ki. Ezek után számos rabtársam tanulta meg azokat a verseket, melyeket jobbaknak, vagy a legjobbaknak tartottam. A megtanulás indoka nemcsak a kölcsönös, törhetetlen szeretet volt, melyet akkor és azóta egymás iránt érzünk és nemcsak a magyar nép sajátsága, a költészet iránti, merem remélni múlhatatlan lelkesedés. Sőt még nem is az, hogy ezekből a versekből – akármilyen is legyen irodalmi értékük – erőt tudtak meríteni. Hanem elsősorban az a tény, hogy költeményeimet meg kívánták menteni az utókor számára. Az akkori helyzetben, gyönge fizikumommal rendkívül valószínűtlennek tűnt, hogy túlélem Recsket. A túlélést, számos társammal együtt, nemcsak annak köszönhettem, hogy Sztálin későn ugyan, de a számunk legkedvezőbb pillanatban patkolt el, hanem elsősorban annak, hogy Nagy Imre lett a miniszterelnök, aki a büntetőtábort feloszlatta…''|Faludy György<ref name='"dia''"/><ref>{{cite web|authorlink=Faludy György|title=Börtönversek ​1950-53|url=https://moly.hu/konyvek/faludy-gyorgy-bortonversek-1950-53|publisher=moly.hu |accessdate=2017-03-03}}</ref>}}</center>
Szabadulása után fordításokkal kereste kenyerét, majd [[1956]]-ban ismét elmenekült az országból.
 
* [http://www.pim.hu/object.1CFDE8B2-BB8F-429E-9427-7B7E62EA323B.ivy Faludy György profilja] a [[Digitális Irodalmi Akadémia]] honlapján
* [http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=10812&print=1 95 éves Faludy György] Múlt-kor.hu, 2005. szeptember 22.
* [httphttps://index.hu/kultur/klassz/faludy95/ Index kultúr: Merényletet kíséreltek meg Faludy György ellen – Tóta W. Árpád]
* [http://www.kontextus.hu/kia/kia.php?ID=207&action=full A Kortárs Irodalmi Adattár oldala]
* [http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kdh/0/19102/1 Ismertető a Sulinet oldalán]
* [http://74.54.115.114/node/241/ At home with Homelessness, NY Resident] {{en}}
* [http://www.sztaki.hu/~blb/irodalom/faludy/index.html Kivonatok műveiből]
* [httphttps://index.hu/kultur/faludy0902 Meghalt Faludy György] ([[Index.hu]], 2006. szeptember 2.) <!-- halálának körülményeit részletesebben is leírja, forrásként szolgálhat a bővítéshez -->
* [http://mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=13614 A vagabundus – Faludy György (1910–2006)] ([[Magyar Narancs]], 2006. szeptember 14.)
* [http://www.newswire.ca/en/releases/archive/October2006/03/c4474.html City of Toronto names public space in honour of Hungarian-Canadian poet George Faludy, October 3, 2006] {{en}}
489 573

szerkesztés