„Spontán szimmetriasértés” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Index.hu linkelése, HTTPS protokollcsere (WP:BÜ), apróbb javítások |
|||
3. sor:
Egy közönséges példa a jelenség szemléltetésére egy domb csúcsán pihenő labda. Ez a labda egy teljesen szimmetrikus állapotban van. Mindazonáltal ez nem egy stabil állapot: a labda könnyen legurulhat a dombról. Egyszer a labda le is fog gurulni ilyen vagy olyan irányban. A szimmetria sérül, mert a labda legurulásának iránya önkényesen kiválasztott egyetlen irányt a sok lehetséges közül, amik együtt voltak szimmetrikusak. A szimmetriából annyi maradt, hogy a lehetséges legurulási irányokat ugyanaz a transzformáció viszi egymásba – a domb tengelye körüli forgatás –, amivel szemben a rendszer szimmetrikus volt.
2008-ban a [[fizikai Nobel-díj]]at három japán tudós - Nambu Joicsiro, Kobajasi Makoto és Maszkava Tosihide - kapta megosztva (½ + 2×¼) a spontán szimmetriasértés mechanizmusának felfedezéséért, valamint azért, mert megsejtették, hogy legalább három kvarkcsalád létezik a természetben [
==Matematikai példa: a sombrero-potenciál==
26. sor:
:<math>\phi = \sqrt{5} e^{i\theta} </math> (3)
minden valós ''θ'' esetén ''0'' és ''2π'' között. A rendszernek van egy instabil vákuumállapota is ''φ = 0'' -ban. Ebben az állapotban a Lagrange-függvénynek van egy [[unitér]] [[U(1)]]-szimmetriája. Ha viszont a rendszer valamelyik stabil vákkuumállapotba zuhan (''θ'' egy megválasztásának megfelelően), ez a szimmetria elveszik, azaz '''spontán sérül'''.
A [[Standard modell]]ben a spontán szimmetriasértést a [[Higgs-bozon]] viszi végbe, és ő felelős a [[W- és Z-bozonok]] tömegéért, valamint a [[fermion]]ok tömegéért is egy-egy [[Yukawa-kölcsönhatás]]on keresztül.
|