„British Racing Motors” változatai közötti eltérés

a
illetve elé vessző AWB
(embed {{Nemzetközi katalógusok}} with Wikidata information)
a (illetve elé vessző AWB)
===1958-1961===
[[Fájl:1962-08-05 Graham Hill, BRM - Hatzenbach (sw).jpg|left|thumb|240px|Graham Hill 1962-ben]]
Hosszú idő után [[1958-as Formula–1 világbajnokság|1958]]-ban született meg az első siker: [[Harry Shell]] és [[Jean Beh]]ra a holland nagydíjon a második, illetve a harmadik helyen végzett, illetve év végén a negyedik helyet szerezték meg a konstruktőri bajnokságban. Az 1959-es holland nagydíjon Jo Bonnier megszerezte a brit csapat első győzelmét. [[1960-as Formula–1 világbajnokság|1960]]-ban érkezett a BRM-hez a csapat legeredményesebb versenyzője, Graham Hill, de a sok műszaki hiba miatt nem sok siker jutott neki. [[1961-es Formula–1 világbajnokság|1961]]-ben a csapatfőnök [[Alfred Owen]] eredményeket követelt és a csapat megszűnésével fenyegetőzött.
 
===1962===
===1966-1969===
[[Fájl:Rodriguez, Pedro - BRM 1968.jpg|right|thumb|250px|Pedro Rodriguez 1968-ban]]
[[1966-os Formula–1 világbajnokság|1966]]-ban új motorszabályok léptek érvénybe, és az új fejlesztésű H16-os motorral ellátott P83-assal nem sikerült sok jó eredményt elérni, kivéve egy győzelmet Hill kedvenc pályáján, Monacóban. [[1967-es Formula–1 világbajnokság|1967]]-ben Graham Hill elhagyta a csapatot, akinek a helyére [[Mike Spencer]] érkezett, és Stewart két dobogós helyezést szerzett Belgiumban és Franciaországban. Az év végén Stewart a Matrához szerződött, helyét Pedro Rodríguez vette át. A legtöbb futamon párja Richard Attwood volt, de egy-egy versenyen Spence, illetve [[Bobby Unser]] is versenyezhetett. Az Attwood-Rodríguez páros két második és két harmadik valamint további két pontszerző helyen ért célba, amely az ötödik helyet jelentette a csapatnak a konstruktőrök között. Az [[1969-es Formula–1 világbajnokság|1969]]-es évad az előzőnél is rosszabbul alakult. [[John Surtees]] és [[Jackie Oliver]] egy harmadik, illetve két további pontszerző helyet jegyzett.
 
===1970-1974===
[[Fájl:Marlboro - BRM P180 3-0 litre V12 - 1974.jpg|left|thumb|250px|Az 1974-es BRM P160E]]
Owen Alfred [[1970-es Formula–1 világbajnokság|1970]]-ben átadta a csapat vezetését testvérének, [[Jean Stanley]]nek. Ekkor érkezett [[Tony Southgate]] fejlesztési vezetőnek, illetve [[Pedro Rodríguez]] négy év után először a belga nagydíjon versenyt nyert a BRM-nek. [[1971-es Formula–1 világbajnokság|1971]]-ben [[Jo Siffert]] és [[Peter Gethin]] szintén egy-egy győzelmet aratott, ám Siffert az év végén, egy nem világbajnoki futamon, Brands Hatchben halálos balesetet szenvedett. Ő volt az egyetlen pilóta, aki egy BRM volánjánál halt meg. [[1972-es Formula–1 világbajnokság|1972]]-ben érkezett a csapathoz [[Jean-Pierre Beltoise]], akinek sikerült Monacóban nyernie. Ez volt az utolsó BRM-futamgyőzelem a Formula–1-ben. [[1973-as Formula–1 világbajnokság|1973]]-ban Beltoise és [[Clay Regazzoni]] mellett a fiatal [[Niki Lauda]] is a csapatnál versenyzett egy évig, akire [[Enzo Ferrari]] azonnal felfigyelt, és a későbbiekben két világbajnoki címet szerzett az olasz csapatnak. [[1974-es Formula–1 világbajnokság|1974]]-ben a dél-afrikai második helyezésnek köszönhetően a BRM a hetedik helyen végzett a pontversenyben.
 
===1975-1977===