Főmenü megnyitása

Módosítások

Egyéni képviselőként politikusai még akkor is választhatóak voltak, amikor a párt illegális volt, így a párt egyre erősebbé vált, sőt [[1912]]-re az SPD lett a legnagyobb parlamenti erő (de a császári Németországban ez nem jelentett jogot a kormányalakításra).
 
A betiltásra a párt radikalizálódással reagált: [[1891]]-ben elfogadott [[erfurti program]]ja keményebb volt az [[1875]]-ös [[gothai program]]nál: szaz ország fő iparágainak [[államosítás]]át követelte. Eduard Bernstein pártideológus anti-[[marxizmus|marxista]] nézetei és a Bebelt követő pártvezető [[Friedrich Ebert]] politikája a későbbiekben mégis növelte a párt lojalitását a császár és a birodalom iránt, így az SPD támogatta a Németországot az [[első világháború]]ba vezető politikát.
 
==== A pártszakadás ====
7 352

szerkesztés