„Szamuráj” változatai közötti eltérés

A japán harci taktikák és technológiák rohamosan fejlődtek a 15. és 16. században. A nagyszámú gyalogság használatát [[ashigaru|asigaru]]nak hívták (jelentése "fürge láb", köszönhetően a könnyű páncélzatuknak), egyszerű származású harcosokból vagy köznépből állt, akik ''nagajarival'' vagy ''naginatával'' (hosszú lándzsa) a lovassággal együtt vett részt a hadműveletekben. A mozgósítható emberek száma a háborúban ezertől százezerig terjedt.

 

 

Az úgynevezett szakállas puskát [[Portugália|Portugál]]iából hozták be egy kínai [[kalóz]]hajón 1543-ban. A japánok sikeresen átvették és saját technológiájukévá tették egy évtizeden belül. Zsoldosok csoportjai, a tömegesen gyártott [[szakállas puskákkal]] főszerepet játszottak a harctéren. A Szengoku korszak végére, néhány százezer lőfegyver létezett japánban és a jól felszerelt hadseregek 100,000 alkalommal csaptak össze különböző csatákban.