„Tudományos fokozat” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (→‎A magyar rendszer sajátosságai: A kadidátus kb. 20 éve nem kadott fokozat már.......)
A fokozatot a [[19. század]]ban a [[Humboldt Egyetem|Friedrich-Wilhelms Egyetem]]en újjáélesztették. Annak adták, aki eredeti kutatást végzett a [[Természettudomány|természettudományok]] vagy a [[bölcsészettudományok]], majd a [[20. század]] első felétől a [[társadalomtudományok]] területén is. Németországból terjedt el az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban és az [[Egyesült Királyság]]ban a [[20. század]] elején.
 
Magyarországon, valamint néhány más volt [[Szocializmus|szocialista]] országban a [[második világháború]] után a [[Szovjetunió|szovjet]] rendszert vezették be, azaz megvonták az egyetemektől évszázados jogukat a fontosabb tudományos fokozatok adományozására, amit a politikailag ellenőrzött testületeknek, például a tudományos akadémiáknak adtak. Az 50-es években az egyetemek visszakapták a doktori címek adományozásának lehetőségét, azonban ez nem minősült tudományos fokozatnak. Magyarországon az egyetemi diploma után az elsőként megszerezhető fokozat az '''egyetemi doktor'''i (közkeletű néven „kisdoktori”), illetve 1984-től a ''„dr. univ.”'' volt. Ettől függetlenül szerezhető volt, de az esetek elsöprő többségében a ''dr. univ.'' címet követte az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága által adott '''kandidátus'''i fokozat (C.ScCSc.). A kandidátusi címmel rendelkező személy a '''tudományok doktora''' (D.ScDSc.; az ún. „nagydoktori”) címet szerezhette meg. E rendszer megszűnése után bizonyos megkötések mellett a régi kisdoktorik egy (kisebbik) részét az egyetemek PhD-fokozattá minősíthették át, ezzel a lehetőséggel nem minden egyetem élt, mivel a kisdoktori fokozatok nem feleltethetők meg közvetlenül a PhD-nak (az alacsonyabb szintű publikációs követelmények, nyelvtudás egyéb tudományos minősítések alacsonyabb elvárt szintje miatt). A korábbi tudományok doktora címnek felel meg a mai rendszerben az [[MTA doktora]] titulus, amelynek a megszerzési folyamata és követelményei megegyeznek a tudományok doktora követelményrendszerével, és azzal megegyezően ezt a címet is az MTA adományozza.<ref>Nagy Péter Tibor: A tudományos továbbképzés Kádár-korszakbeli társadalomtörténetéhez
Kultúra és közösség, 2011. (2.(15.) évf. 2. sz. 23-34. old.</ref><ref>[http://oktatas.uni.hu/szovegek/NPT/atudomanyostovabbkepzes.htm A tudományos továbbképzés])</ref>
 
=== Értékelés ===
 
Az ''elnyert'' PhD-fokozatok minősítése országonként eltér. Az angolszász rendszerben a PhD-t nem minősítik, az vagy megfelelt a követelményeknek, vagy nem, külön értékelésre a megfelelt disszertációk esetében nem kerül sor. Magyarországon jelenleg általában négy minősítés létezik: ''insufficienter'' („elégtelen”), ''rite'' ("illő, megfelelő"), ''cum laude'' („dicsérettel”), ''summa cum laude'' („teljes,„a legnagyobb dicsérettel”). A ''magna cum laude'' („nagy, dicsérettel”) fokozatot Magyarországon a szokásjog alapján a hittudomány területén a Hittudományi Karok továbbra is odaítélhetik (pl. [[Debreceni Református Hittudományi Egyetem]]; [[Károli Gáspár Református Egyetem]] Hittudományi Kara). Az egyes minősítésekhez szükséges átlagokról a kari szabályzatok döntenek, a szigorlati és védési jegyekből vagy pontokból számított átlag alapján. A Szegedi Tudományegyetemen például érdemjegyekből (1–5) számolnak átlagot{{refhely|SZTE}}, a Miskolci Egyetemen pontokból (0-3) százalékot.
 
* ''insufficienter'': 3,0 alatt (SZTE{{refhely|SZTE}}), 60% alatt (ME{{refhely|ME}}, KGRE HTK{{refhely|KGRE HTK}})
A PhD-fokozat Németországban, Ausztriában, Svájcban, Franciaországban és néhány egyéb európai országban az egyetemi tanári kinevezés, a professzúra megpályázásának elemi, néhol törvényi követelménye. A fokozat önmagában azonban az egyetemi tanári kinevezéshez nem feltétlenül elegendő – ahhoz a doktori fokozattal rendelkező személynek [[Habilitáció|habilitációs eljárás]]ban kell részt vennie, vagy azzal egyenértékű tudományos tevékenységet kell felmutatnia. Számos magyarországi egyetemen az egyetemi tanári kinevezéshez (ritkább esetben a docensi kinevezéshez is) szükséges a habilitáció megszerzése.
 
A doktori fokozat általában önálló tudományos tevékenység végzésére jogosít fel, továbbá egy adott ország törvényeinek, ill. az adott egyetem tanulmányi és vizsgaszabályzatának értelmében jogosíthat egyetemi kurzusokban való vizsgáztatásra és egyetemi kurzusok önálló meghirdetésére. Utóbbihoz a német nyelvünyelvű területeken általában a habilitáció, és esetlegesen az ennek következményeként megszerzett egyetemi magántanári cím (Privatdozent) is szükséges lehet.
 
== A magyar rendszer sajátosságai ==
 
A magyar tudományos minősítés tehát, ellentétben a 90-es években megfogalmazott tervekkel, továbbra is háromosztatú, és immáron Európában szinte példa nélküli rendszerként ötvözi az angolszász, a német, és a szovjet tudományos minősítéseket. A kisdoktori és a kandidátusi összeolvadásából létrejött a ''PhD'', amellyel szemben az angolszász országokban, minthogy az egyetlen ''tudományos fokozat''ról van szó, a legkomolyabb minőségi elvárásokat támasztják, azonban Magyarországon a színvonala általában a kisdoktori fölött, de a régi kandidátusi alatt marad.{{forr}}
 
A szovjet típusú tudományos minősítő rendszer eltűnésével szinkronban, a 90-es évek közepén Magyarországon újra bevezették a ''habilitáció''t, amely bevett tudományos minősítés volt a szocialista éra előtt. Ez képezi a rendszer második elemét, amely a gyakorlatban csupán az MTA kutatóintézeteiben dolgozók számára nem szükséges, minthogy a habilitáció eredetileg az oktatás minőségét vizsgálja, és a kutatóintézetekben oktatás nem folyik.
333

szerkesztés