„Sas-kövi-barlang” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
43. sor:
A Sas-kő sziklafalát [[Koch Antal]] is ismerte, aki földtani kutatásokat végzett itt az [[1871]]–[[1874]]-es években. Szerinte ez a fal természetes letörés, vagy egy régi, elhagyott kőbánya lehetett. Az üreget nem említette. Az első, írott említése az [[1920]]-ban kiadott, [[Barcza Imre]] és [[Thirring Gusztáv]] által írt könyvben van, akik a barlangnak leírt üreg végén egy víznyelő tölcsért véltek felfedezni. [[Schőnviszky László]] [[1933]]-ban ismertette az üreget a [[Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat|Magyar Barlangkutató Társulat]]ban. [[Gallus Sándor]] [[1939]]-ben próbaásatásokat végzett [[Sashegyi Sándor]] kezdeményezésére, amelynek során két kis silextöredéket és madárcsontokat talált a bejárat előtt. Szükségesnek tartotta még egy komolyabb ásatás végzését.
A Szentendrei Ferenczi Múzeum Adattárában található egy [[1943]]-ban készült felmérés, amely szerint az enyhén lejtő táró körülbelül 50 méter hosszú. Annak idején itt a [[Magyarországi Kárpát-egyesület|Kárpát Egyesület]] pihenőt létesített és táblával is megjelölte. Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban az olvasható, hogy Szentendrétől északra, a Nyerges délkeleti szirtjében, a Saskőben, az orlováci, elhagyott kőbánya talpán, 310 méter [[tengerszint feletti magasság]]ban van a bejárata. 46 méter hosszú, négy méter mély, folyosószerű és nagyrészt mesterséges barlang. A kézirat két irodalmi hivatkozást tüntet fel. Gönczöl Imréék [[1997]]. [[július 7.|július 7]]-én tanulmányozták, felmérték és leírást készítettek róla a XIII. Vulkánszpeleológiai Tábor alatt. A [[Földrajzi információs rendszer|FIR]] feldolgozását [[Szentes György]] készítette el. A 2013-ban megjelent, Varga Gábor által írt tanulmányban mesterséges üregként szerepel a régészeti lelőhelyek között.
== Irodalom ==
| |||