„George Westinghouse” változatai közötti eltérés

a
kis
(→‎Forrás: nk, pt, kateg)
a (kis)
'''George Westinghouse''' ([[Central Bridge]], [[1846]]. [[október 6.]] – [[New York]], [[1914]]. [[március 12.]])
 
Ősei [[Vesztfáliai Hercegség|Vesztfáliából]]{{Wd|Q657241}} származtak, akik. 1775-ben vándoroltak ki az [[Amerikai Egyesült Államok]]ba vándoroltak ki.
 
Apja kis üzemében mezőgazdasági gépeket gyártottak, és itt kapott a fiú értékes műszaki indíttatást.
 
A vasúttal kapcsolatos érdeklődését egy vasúti baleset keltette fel, és így először egy olyan berendezést készített, amiamely lehetővé tette a kisiklott vasúti kocsikat ismét a vágányra vezessék. Aztán kezdett el intenzíven foglalkozni a vasúti fékezés problémáival.
 
A vasúti kocsik első fékjei építési módjában és kezelésében pontosan a lovas szekereknek és kocsiknak feleltek meg, amiknél a kerék futófelületére fatuskókat nyomtak. De minél gyorsabb lett a vasút, annál többször tűnt ki, hogy a fékezésnek ez a módja teljesen hasznavehetetlen.
Charles Kendall 1864-ben kifejlesztett egy légnyomásos féket. Ennél rendszernél a sűrített levegőt a vonaton átvezetett csőben vezették, hogy az fékezéskor a fékhengerekben hatni tudjon. Ez adta meg az alapját a légnyomásos fékek fejlesztéséhez.
 
Georg Westinghouse már 1867-ben megkapta első szabadalmát egy légnyomásos fékre, amit ő fejlesztett ki, és a Pennsylvaniai Vasút egy kísérleti vonatánál ki is próbált. Amikor ez jónak bizonyult, ebben az évben [[Pittsburgh]]ban megalapította az "Air„Air Brake Company"Company”- t.
 
Az első légnyomásos fékje légsűrítőből és légtartályból négy, vagy öt atmoszférás túlnyomással, légcsővezetékből tömlőkapcsolattal, amit a vonat alatt hosszában vezetettek és minden kocsi alatt egy fékhengerből állt. Ezek még túlságosan nagyon lassan működtek és különösen veszélyeknél hajlamos a meghibásodásokra (pl. ha a vonat szétszakadt). Lásd a [[Westinghouse-fék]] című szócikket.