„Santiago Ramón y Cajal” változatai közötti eltérés

Santiago Ramón y Cajal 1852. május 1-én született egy kis [[navarra]]i faluban, Petillában, Justo Ramón Casasús és Antonia Cajal gyermekeként. Apja orvos volt, akit gyakran irányították át egyik faluból a másikba; így amikor Santiago kétéves volt [[Larrés]]ba (szülei szülőfalujába) költöztek, utána pedig [[Luna (Spanyolország)|Lunába]] (1855), [[Valpalmas]]ba (1856) és [[Ayerbe|Ayerbébe]] (1860). 1870-től apja a [[Zaragozai Egyetem]] anatómiatanára lett. Lázadozó, a fegyelmet nehezen tűrő kamasz lett belőle. Tizenegy évesen bezárták, mert egy saját készítésű ágyúval megrongálta a szomszéd kapuját. Apja egy cipészhez és egy borbélyhoz is beadta inasnak és hogy fegyelmet tanuljon, de kevés sikerrel. Több elemi iskola után a középiskolát [[Huesca|Huescában]], egy egyházi iskolában végezte el. Santiago visszahúzódó, magányos fiú volt, de nagyon szeretett rajzolni, érdeklődött a filozófia és a természetjárás (különösen a hegymászás) iránt. 1868 nyarán apja elvitte egy temetőbe, hogy az emberi csontok rajzolása útján felkeltse érdeklődését az orvosi pálya iránt. Ebben sikerrel járt, Santiago beiratkozott a Zaragozai Egyetem orvosi szakára, ahol 1873-ban kapta meg a diplomáját. Röviddel ezután besorozták a hadseregbe, ahol katonaorvosként szolgált. 1874-ben [[Kuba|Kubába]] irányították át, ahol éppen a [[tízéves háború]] függetlenségi harcai folytak. Ramón y Cajal elkapta a [[Malária|maláriát]], majd a [[Gümőkór|tuberkulózist]] és 1875-ben súlyos betegen visszaszállították Spanyolországba. A [[Pireneusok]]ban lábadozott és miután egészsége helyreállt, a Zaragozai Egyetemen kezdett dolgozni anatómiai tanársegédként.▼

Megtakarított pénzéből vásárolt egy mikroszkópot és patológiai kutatásokba kezdett; a gyulladásos szöveteket és az izomszálak szerkezetét tanulmányozta. 1877-ben Madridban megvédte doktori disszertációját. 1883-ban anatómiatanári állást kapott a [[Valenciai Egyetem]]en. 1885-ben a [[kolera]]járvány leküzdésében mutatott erőfeszítéseiért a zaragozai hatóságok egy modern Zeiss mikroszkópot ajándékoztak neki. 1887 végén Ramón y Cajal Barcelonába költözött, ahol a szövettan professzoraként dolgozott, 1892-ben pedig a [[Madridi Egyetem]] ajánlott neki szövettan- és patológiaiprofesszori katedrát. Ramón y Cajal ezután Madridban dolgozott egészen 1934-es haláláig. 1879-től ő vezette a Zaragozai Egyetem anatómiai múzeumát, 1899-től a Nemzeti Közegészségügyi Intézetet és 1922-ben megalapította a Biológiai Kutatólaboratóriumot, amelyet halála után Cajal Intézetnek neveztek át. ▼