„Santiago Ramón y Cajal” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
==Tudományos munkássága==
[[Fájl:Ramón y Cajal ca. 1884-1887 (autorretrato).jpg|bélyegkép|balra|Ramón y Cajal a laboratóriumban]]
Ramón y Cajal tudományos tevékenységének döntő fordulata 1887-ben következett be, amikor a 35 éves tudós Madridba utazott továbbképzésre. A kiváló pszichiáter, [[Luis Simarro Lacabra]] mutatott neki néhány [[Golgi-festés|Golgi-módszerrel]] megfestett idegszöveti metszetet. Az ezüstfestést 14 évvel korábban fedezte fel az olasz [[Camillo Golgi]] és Simarro Párizsban tanulta meg módszerét. Ramón y Cajal akkor egy éve foglalkozott az idegrendszer szövettanával és megfelelő illusztrációkat keresett egy könyvhöz. A vizuális benyomások iránt mindig is érzékeny tudóst első látásra lenyűgözték a Golgi-festéssel létrehozott képek, melyek mellett a hagyományos szövettani festések teljességgel elégtelennek tűntek. Az idegsejtek "feketésbarnára színezve a legutolsó ágacskájukig utánozhatatlan tisztasággal látszottak az áttetsző, sárga háttéren. Minden olyan éles volt, mint egy tusrajz" írta később az önéletrajzában.
 
Késedelem nélkül megtanulta módszert és lázas munkába kezdett. Sorra készítette a preparátumokat a [[Retina|retinából]], a [[kisagy]]ból, a [[gerincvelő]]ből és közben kisebb módosításokat is eszközölt a festés menetében. 1889 októberében a Német Anatómiai Társaság berlini konferenciáján bemutatta metszeteit és nagy sikert aratott velük, többek között a híres svájci hisztológus, [[Albert von Kölliker]] is Ramón y Cajal és az ő neuronelméletének támogatója lett.
[[Fájl:Purkinje cell by Cajal.png|bélyegkép|Ramón y Cajal rajza a macska [[Purkinje-sejt]]jeiről]]
 
Sok korabeli anatómus (leginkább [[Joseph von Gerlach]] (1820-1896) de maga Golgi is) úgy vélte, hogy az idegrendszer szálai folytonosak, egységes hálózatot alkotnak a testen belül. Ramón y Cajal határozottan ellenezte ezt a nézetet, vizsgálatai alapján azon az állásponton volt, hogy az idegrendszer milliárdnyi, egymással érintkező, de különálló [[idegsejt]]ből ([[Wilhelm Waldeyer]] 1891-es elnevezésével neuronból) áll; kollégái hamarosan igazolták elképzelését. 1894 és 1904 között megírta fő művét, ''Az ember és a gerincesek idegrendszerének szövettaná''-a, amellyel megalapozta a modern neuroanatómiát. Részletesen leírta a központi és periferiális idegrendszert és művét ő maga illusztrálta olyan tökéllyel, hogy rajzai évtizedekig (sőt még ma is) megtalálhatóak voltak a szövettani tankönyvekben.
Ramón y Cajal tudományos tevékenységének döntő fordulata 1887-ben következett be, amikor a 35 éves tudós Madridba utazott továbbképzésre. A kiváló pszichiáter, [[Luis Simarro Lacabra]] mutatott neki néhány [[Golgi-festés|Golgi-módszerrel]] megfestett idegszöveti metszetet. Az ezüstfestést 14 évvel korábban fedezte fel az olasz [[Camillo Golgi]] és Simarro Párizsban tanulta meg módszerét. Ramón y Cajal akkor egy éve foglalkozott az idegrendszer szövettanával és megfelelő illusztrációkat keresett egy könyvhöz. A vizuális benyomások iránt mindig is érzékeny tudóst első látásra lenyűgözték a Golgi-festéssel létrehozott képek, melyek mellett a hagyományos szövettani festések teljességgel elégtelennek tűntek. Az idegsejtek "feketésbarnára színezve a legutolsó ágacskájukig utánozhatatlan tisztasággal látszottak az áttetsző, sárga háttéren. Minden olyan éles volt, mint egy tusrajz" - írta később az önéletrajzában.
 
Késedelem nélkül megtanulta módszert, és lázas munkába kezdett. Sorra készítette a preparátumokat a [[Retina|retinából]], a [[kisagy]]ból, a [[gerincvelő]]ből, és közben kisebb módosításokat is eszközölt a festés menetében. 1889 októberében a Német Anatómiai Társaság berlini konferenciáján bemutatta metszeteit, és nagy sikert aratott velük, többek között a híres svájci hisztológus, [[Albert von Kölliker]] is Ramón y Cajal és az ő neuronelméletének támogatója lett.
 
Sok korabeli anatómus (- leginkább [[Joseph von Gerlach]] (1820-1896) de maga Golgi is) - úgy vélte, hogy az idegrendszer szálai folytonosak, egységes hálózatot alkotnak a testen belül. Ramón y Cajal határozottan ellenezte ezt a nézetet, vizsgálatai alapján azon az állásponton volt, hogy az idegrendszer milliárdnyi, egymással érintkező, de különálló [[idegsejt]]ből ([[Wilhelm Waldeyer]] 1891-es elnevezésével neuronból) áll; kollégái hamarosan igazolták elképzelését. 1894 és 1904 között megírta fő művét, ''Az ember és a gerincesek idegrendszerének szövettaná''-at, amellyel megalapozta a modern neuroanatómiát. Részletesen leírta a központi és periferiális idegrendszert, és művét ő maga illusztrálta olyan tökéllyel, hogy rajzai évtizedekig (- sőt még ma is) megtalálhatóak- megtalálhatók voltak a szövettani tankönyvekben.
 
Ramón y Cajal fedezte fel az általa a "dinamikus polarizáció törvényének" nevezett jelenséget, miszerint az információ elektromos polarizáció útján a rövid [[dendrit]]eken érkezik a neuron sejttestébe és onnan a hosszú [[Axon (szövettan)|axonon]] keresztül továbbítódik a többi idegsejthez. Fontos megfigyeléseket tett az idegrendszer növekedésével és sérülés utáni regenerációjával kapcsolatban is.
 
Santiago Ramón y Cajal és Camillo Golgi 1906-ban megosztott [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjban]] részesült "az idegrendszer szerkezetének kutatásáért". A két tudós csak Stockholmban találkozott először személyesen. Golgi még a díj átvételekor mondott beszédében, (sőt egészen haláláig) ragaszkodott az idegrendszer folyamatosságának elvéhez.
 
Tudományos munkáján kívül Ramón y Cajal tehetséges fényképész is volt, a spanyol tájakról, falvakról, emberekről, barátairól készített fotóit a madridi Cajal-múzeum őrzi. Több, a nagyközönségnek szánt könyvet is írt, megírta önéletrajzát (''Recuerdos de mi vida)'' egy aforizmagyűjteményt (''Charlas de Café'') és hogy milyennek képzeli a világot 80 év múlva (''El mundo visto a los ochenta años''). 1877-ben csatlakozott az Éjszaka lovagjai zaragozai [[Szabadkőművesség|szabadkőműves]] páholyhoz. Nézeteit illetően "a politikában liberális, a filozófiában evolucionista, a vallásban agnosztikus" volt.
 
Tudományos munkáján kívül Ramón y Cajal tehetséges fényképész is volt, a spanyol tájakról, falvakról, emberekről, barátairól készített fotóit a madridi Cajal-múzeum őrzi. Több, a nagyközönségnek szánt könyvet is írt, megírta önéletrajzát (''Recuerdos de mi vida)'' egy aforizmagyűjteményt (''Charlas de Café'') és hogy milyennek képzeli a világot 80 év múlva (''El mundo visto a los ochenta años''). 1877-ben csatlakozott az Éjszaka lovagjai zaragozai [[Szabadkőművesség|szabadkőműves]] páholyhoz. Nézeteit illetően "a politikában liberális, a filozófiában evolucionista, a vallásban agnosztikus" volt.
==Elismerései==
[[Fájl:Cajal y sus hijos Barcelona 1889.jpg|bélyegkép|Ramón y Cajal és gyerekei (1889)]]