„Hvar (település)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a helyesírás AWB |
|||
21. sor:
| weboldal = www.hvar.hr
}}
'''Hvar''' (''[[ča nyelvjárás]]ban: Hvor, vagy For'', {{ny-gr|Párosz}}, {{ny-la|Pharina}}, {{ny-it|Lesina}}) [[város]] és [[község]] [[Horvátország]]ban, [[Split-Dalmácia megye|
== Fekvése ==
32. sor:
Hvar története a régmúltban gyökerezik. Ezt bizonyítják a Grapčeva- és a Markova-barlang leletei, melyek közül a legrégebbiek az [[i. e. 3500]] körüli időből származnak. A helyi történelem előtti kultúra, melyet hvari kultúrának neveznek az i. e. 3500 és 2500 közötti időben virágzott. A sziget írott története [[i. e. 385]]-től kezdődik, amikor az Égei-tengeri [[Párosz]] szigetéről érkezett görög telepesek a mai Stari Grad területén megalapították első kolóniájukat. Ennek szülőföldjük után a Pharosz nevet adták. A kolóniát azonban nem sokkal alapítása után megtámadták a sziget őslakosai. A görögök a mai [[Lezha]] helyén állt Lissosra menekültek, mely akkor [[I. Dionüsziosz szürakuszai türannosz]] uralma alatt állt, majd az ottani hajóhaddal tértek vissza és kivívták a győzelmet. Ez volt az első ismert tengeri csata, melyet az Adriai-tengeren vívtak. Párosz kolóniája egészen [[i. e. 235]]-ig virágzott, ekkor az [[illírek]] országának, [[Illíria|Illíriának]] része lett. Néhány történész feltételezi, hogy a mai Hvar városának helyén is illír település volt, mely a hegy lejtőitől a mai városi térig terjedt, a hegy tetején pedig illír erődítmény állt. [[I. e. 229]]-ben az [[első római–illír háború]] során a szigetet a [[rómaiak]] foglalták el, és szövetségesüket, a korábbi illír hadvezért, [[Pharoszi Démétriosz]]t tették meg helytartónak. A szövetség azonban nem tartott sokáig, ezért [[i. e. 219]]-ben rómaiak megindították ellene a [[második római–illír háború]]t. Démétriosz a vereség után [[V. Philipposz makedón király]]hoz menekült. A sziget Pharosz városával ezután [[Illyricum]] római tartomány része volt. Az egykori kis öböl mentén, mely a mai székesegyházig ért, kisebb római település és kikötő létesült. A Hvar helyén állt ókori Lesna a [[6. század]]ra a [[Bizánci Birodalom]] fontos dalmáciai tengeri katonai állomáshelye lett. A város tulajdonképpen a mai városi tér területén feküdt, melynek déli oldalán erődítmény állt, a [[7. század]]ban azonban kihalt. Területe ezután évszázadokig lakatlan volt. Az egyetlen itt létező épület a székesegyház helyén állt bencés kolostor volt.
[[Bíborbanszületett Konstantin]] császár szerint Hvar a [[10. század]]ban a neretvánok kenézségének része volt. A [[11. század]]ban a neretvánok területeivel együtt a középkori [[Horvát Királyság]] részét képezte. Ezután felváltva hol a horvát-magyar királyok, hol a bizánci császárok, hol a velenceiek uralma alatt volt. [[1147]]-ben Stari Grad székhellyel megalapították a hvari püspökséget. [[1180]]-ban [[I. Manuél bizánci császár]] halála után ismét [[III. Béla magyar király]] uralma alá került. A magyarok ütőképes hajóhad híján azonban nem tudták tartósan megvédeni államuk tengermelléki részeit. Mivel az [[uszkókok|uszkók kalózok]] a velenceiekkel vívott csatározásaik során lényegében megszüntették a helyi kereskedelmet a dalmát városok [[Velencei Köztársaság|Velencéhez]] fordultak oltalomért. Követve a szomszédos városok példáját [[1278]]. februárjában a hvariak is a velencei uralom mellett döntöttek. A velencei hatóságok ekkor a sziget fővárosát, egyúttal a püspökség székhelyét Stari Gradról Hvarra helyezték át, mely ezután kedvező fekvése miatt a köztársaság egyik legfontosabb városa lett. A [[14. század]] közepén Hvar újra a horvát-magyar királyok uralma alá került. [[I. Lajos magyar király]] halála után azonban utódlási harcok törtek ki [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]], a bosnyák [[I. Tvrtko bosnyák király|Tvrtko]] és [[László nápolyi király]] között. [[1403]]-ban [[Zára|Zárában]] az utóbbit koronázták horvát királlyá, aki végül belátta a további háborúskodás hiábavalóságát. [[1409]]-ben Dalmáciát egyszerűen eladta a Velencei Köztársaságnak. [[1420]]-ig a dalmát városok egymás után ismerték el a velencei fennhatóságot. A velencei uralom évszázadai alatt Hvar jelentős kereskedelmi központtá vált. Ekkor alakult ki a ma is ismert városkép és nagy volt a kulturális fejlődés is. Számos költő, író, történetíró és teológus élt és dolgozott a városban, de kulturális téren kétségkívül a legfontosabb a városi színház 1612-es megalapítása volt.
[[1510]]. [[február 6.|február 6-án]] csoda történt Hvaron. Egy kis fakereszt vérezni kezdett. Ez az esemény vezetett a ''„Za križen”'' nevű éjszakai körmenet hagyományához, melyet a város évszázadokig minden [[nagycsütörtök]]ön megtartott. 1510-ben Matij Ivanić vezetésével felkelés tört ki a szigeten a velencei uralom ellen, mely négy évig tartott és visszavetette a sziget gazdasági és kulturális fejlődését. A felkelésnek a [[Bol]]nál összegyűjtött velencei seregek vetettek véget. A következő évtizedekben Hvar Dalmácia egyik leggazdagabb és legnépesebb városává fejlődött. [[1571]]. [[augusztus 19.|augusztus 19-én]] a török flotta intézett támadást a város ellen. 73 török hajó bukkant fel Hvar előtt, majd a törökök felgyújtották a várost mely szinte teljesen leégett. A tűznek áldozatul estek a templomok, a kolostorok, az arzenál, a kormányzói palota, a kancellária, a levéltár és a legtöbb lakóház. A tűzvész után néhány hónappal 1572 elején [[pestis]]járvány tört ki a városban, melynek a lakosság kétharmada áldozatul esett. Ezzel még nem ért véget a szerencsétlenségek sorozata. [[1579]]. októberének első napjaiban a kora reggeli órákban villám csapott a várban levő lőszerraktárba. A hatalmas robbanás szétvetette a vár épületeit nagy köveket, fagerendákat és emberi maradványokat szórva a városra. A legtöbb lakóház és középület megsemmisült, vagy súlyosan megrongálódott. A [[16. század]] végére Hvar kiheverte a sorscsapásokat és újra sikeres várossá lett. Amíg a [[17. század]] közepén a dalmát partokon a [[kandiai háború]] dühöngött a város viszonylagos békében élhetett. A menekültek áradata lakosságának további növekedéséhez vezetett.
A [[18. század]]ban Velence egyre jobban elveszítette a nyugati világgal vívott gazdasági küzdelmet, mely a dalmát városok, így Hvar fokozatos hanyatlásához is vezetett. A város fejlődésére a végső csapást a velencei flotta [[Kotor|Cattaroba]] való áthelyezése jelentette. Hvar a hanyatló Dalmácia átlagos városa lett. A velencei uralomnak [[1797]]-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. [[1806]]-ban a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után újra az osztrákoké lett. Az osztrák uralom idején a város alig fejlődött. [[1858]]-ban az egykori kolostor épületében megalapították a meteorológiai állomást, ahol ma is működik. Ez volt az ország első meteorológiai állomása. [[1868]]-ban itt alapították meg Európa első turisztikai egyesületét. [[1900]]-ban az egykori kormányzói palota alapjain felépült az Erzsébet királyné szálloda. [[1918]]-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. [[1941]] és [[1945]] között névleg a [[Független Horvát Állam]] része volt, ténylegesen azonban olasz, majd német megszállás alatt volt. A háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. Ebben az időszakban épült ki a vízvezetékrendszer, a csatorna, megépült néhány szálloda és a város minden szempontból fejlődött. A település 1991 óta a független Horvátország része. A [[délszláv háború]] idején nem érte támadás és számos menekültnek nyújtott menedéket. 2011-ben 3738 lakosa volt, akik főként a turizmusból éltek.
51. sor:
== Nevezetességei ==
*A kikötő sarkában található a [[15. század]]i [[gálya]]kikötő a ''Mandarac''. Mellette egy félköríves kapunyílású épület, az egykori [[arzenál]], mely a hvari gályák egykori dokkja volt. Vizére úszott be a leszerelt
*Az arzenál második szintjén működik a Hvar kultúréletében oly jelentős színház, amely [[1803]]. évi formájában látható. Bejárata felett az építés idejét jelző ''„ANNO SECVNDO PACIS MDCXII.”'' felirat olvasható. Mai neobarokk formáját a 19. század közepén kapta. A színpadon egy háromszáz éves kulissza, a korabeli Hvar képével. Előcsarnokában kis múzeum van, a modern festők hvari témájú képeivel, és itt őrzik a [[Lepantói csata|lepantói csatában]] megcsáklyázott török gálya sárkányos orrdíszét is. Fennmaradt két, 1819-ből származó nagyméretű freskója is, melyeket 1900 körül restauráltak. Jelentőségét az adja, hogy ez volt Európa első nyilvános színháza.
*A ''fontik''hoz csatlakozik a ''Trg sv. Stjepana'', vagy ''Pjaca'', 4500 négyzetméteres területével a legterjedelmesebb [[dalmácia]]i városközpont, amelynek helyén valaha egy mély tengerág volt, később pedig a két városi erőd a Groda és a Burgo közötti területet képezte. Az évszázadok során folyamatosan töltötték fel, míg a 15. századra el nem nyerte mai méreteit. A tér bal oldalán emelkednek a régebbi polgár- és patríciusváros falai, míg az öböl jobb oldalán a hajókikötő feletti dombon a szegények ''Glavica'' nevű városrésze terül el. A tér közepén [[1529]]-ből való [[oroszlán]]os [[ciszterna]]kút áll, hátterében a [[reneszánsz]] székesegyházzal. A teret 1780-ban kővel burkolták. A városfalon a tér felé két kapu nyílik. A nyugati monumentális gótikus kapu a ''Porta Maestra'', vagy ''Glavna vrata'', a másik a ''Porta del datallo'', vagy ''Palmina vrata'', melyet a 16. században ''Porta del mercato''nak, vagy ''Tržnična vratá''nak neveztek.
▲*A ''fontik''hoz csatlakozik a ''Trg sv. Stjepana'', vagy ''Pjaca'', 4500 négyzetméteres területével a legterjedelmesebb [[dalmácia]]i városközpont, amelynek helyén valaha egy mély tengerág volt, később pedig a két városi erőd a Groda és a Burgo közötti területet képezte. Az évszázadok során folyamatosan töltötték fel, míg a 15. századra el nem nyerte mai méreteit. A tér bal oldalán emelkednek a régebbi polgár- és patríciusváros falai, míg az öböl jobb oldalán a hajókikötő feletti dombon a szegények ''Glavica'' nevű városrésze terül el. A tér közepén [[1529]]-ből való [[oroszlán]]os [[ciszterna]]kút áll, hátterében a [[reneszánsz]] székesegyházzal. A teret 1780-ban kővel burkolták. A városfalon a tér felé két kapu nyílik. A nyugati monumentális gótikus kapu a ''Porta Maestra'', vagy ''Glavna vrata'', a másik a ''Porta del datallo'', vagy ''Palmina vrata'', melyet a 16. században ''Porta del mercato''nak, vagy ''Tržnična vratá''nak neveztek.
[[Fájl:Hvar main square.JPG|bélyegkép|jobbra|300px|Hvar főtere]]
*[[I. István pápa|Szent István pápa]] tiszteletére szentelt székesegyháza helyén egy a [[12. század]]ban épített kora román stílusú templom állt, melynek nyoma sem maradt. A 14. században [[gótikus stílus]]ban építették át, melyből fennmaradt a főhajó és a később bővített szentély közötti, ma kórusként szolgáló gótikus boltozat. A templomot a 15. század elején a feljegyzések szerint korčulai mesterek újra átépítették. Ekkor készült a hajó bővítménye. Az egyhajós gótikus templomhoz új oszlopokkal elválasztott gótikus-reneszánsz hajót építettek oldalkápolnákkal. Az épület az 1571-es török támadásban súlyos károkat szenvedett, valószínűleg legnagyobb része leégett. 1579-ben Augustin Valier veronai püspök meglátogatta a templomot és feljegyzése szerint már ekkor elkezdődött a mai székesegyház kialakítása, mely egészen a 18. századig tartott. Ennek során alakult ki a mai háromhajós épület, melyhez új reneszánsz-barokk homlokzat és apszis épült. Az ekkor épített Szent kereszt kápolnában helyezték el a csodatevő gótikus kis feszületet, mely 1510. február 6-án vért ontott. A székesegyházat 1706-ban ugyan felszentelték, de ekkor még korántsem volt készen. A homlokzatot csak 1755-ben, az apszist pedig 1756-ban fejezték be. A székesegyház mellett található a püspöki palota épülete.
*A székesegyház mellett karcsú harangtorony áll, melyet az [[1530-as évek]]ben kezdtek építeni Marko és Nikola Karlić korčulai mesterek. Az építés befejezése 1549-ig váratott magára. Érdekessége, hogy az alsó szint monoforámás ablakai felfelé haladva egyre több osztatúak lesznek és legfelül már kvadriforámásak. A torony lábazatában reneszánsz kapu van kialakítva, melyen keresztül egyenesen a székesegyház északi hajójába lehet bejutni. Mintájául valószínűleg a hvari ferences templom harangtornya szolgált, mely ugyancsak korčulai mesterek munkája.
*A városi loggiát már [[1289]]-ben említik. Ez az első ilyen jellegű épület az országban, mely ma is ugyanazon a helyen áll. A mai loggiát Viktor Diedo idejében 1515 és 1517 között építették, ezért Diedo-loggiának is nevezik. 1571-ben ez is leégett. Mai formáját a balusztrádokon nyugvó oszlopokkal a 17. századi újjáépítés során kapta. Az elegáns homlokzat Tripun Bokanić mester munkája. A velencei uralom idején itt voltak a nyilvános bírósági tárgyalások és árverések is. Később kávéházként, olvasókörként is működött és itt volt a horvát irodalmi elit találkozóhelye is.
*A főtér bal oldalán nyílik a városkapu, melyen belül áll a romos, [[gótika|gótikus stílus]]ú Hektorović palota. A palotát [[1463]]-ban építették egy a 14. század végén épült kora gótikus templom helyén a déli városfal mellé. Homlokzatát monoforámák és triforámák tagolják. Az építés feltétele az volt, hogy az utcai bejárata nem lehet zárva. A család tagjai közül többen töltöttek be jelentős városi tisztségeket. Az épület több mint 500 évig állt befejezetlenül. Alatta a sikátorban található a 15. századi Szent Kozma és Damján templom.
* A Szűz Mária tiszteletére szentelt ferences templom és rendház - az előző Szent Kereszt templomocska helyén fogadalmi templomként épült a 15. században. A főbejárat lunettájában Nikola Firentinac Szűz Mária gyermekével 1465 és 1471 között készített szobrát helyezték el. 1536-ban az északi hajót és a reneszánsz Szent Kereszt kápolnát építették hozzá. A 16. században készültek az oltárok, a kórus a reneszánsz feszülettel és Hanibal Lucić horvát költő sírja. A templom múzeumába a bejárat a kerengőből vezet. A múzeum egyik értéke az „[[Utolsó vacsora|Az utolsó vacsora]]” című kép, melyet Roselli olasz festőnek tulajdonítanak. A festő a fennmaradt hagyomány szerint betegen, pénz nélkül érkezett a barátokhoz, s hálából készítette a képet, amelyen állítólag a koldus képében önmagát festette meg. Más forrás szerint viszont (lásd a horvát Wikipédia cikke) a kép [[Matteo Ponzoni]] műve. A kolostornak könyvtára és muzeális gyűjteménye van.
71 ⟶ 65 sor:
* Az óratorony (Leroj) eredetileg a város védelmi rendszerének része volt. Ahhoz a kormányzói palotához tartozott, melyet a Palace szálloda építésekor a két világháború között bontottak le. Az órát 1466-ban Venier kormányzó szereltette a toronyba. A harang, melyet a tetején látni 1564-ben készült és vallási motívumok díszítik.
*A velencei hatóságok építtették 1561-ben a Szent Venerande templomot a görögkatolikus vallású velencei tengerészek számára. A görögkatolikus oltár mellett 1685-ben egy római katolikus oltárt is szenteltek Szent Ferenc tiszteletére. 1807-ben az oroszok támadása következtében megsérült. 1811-ben a mellette álló kolostorral együtt a franciák erőddé alakították át. A 19. század közepén a neves természettudós Grgur Bačić vásárolta meg és 1858-ban itt alapította meg az első horvát meteorológiai állomást.
*A gótikus-reneszánsz [[Angyali üdvözlet]] templomot a 14. században említik először. Jelentős szerepet játszott az 1510-es felkelésben, amikor itt volt a felkelők fő támaszpontja. A közeli utcában esküdtek fel a felkelők az összes hvari nemes megölésére és a legenda szerint ezért vérzett a Bevilaqua-házban a fakereszt február 6-án. A kapuzat reneszánsz lunettájában az angyali üdvözlet Nikola Fiorentinac stílusának hatására alkotott ábrázolása látható. A 17. század közepén a templom a ma is aktív Szent Kereszt testvériség székhelye lett.
▲*A gótikus-reneszánsz [[Angyali üdvözlet]] templomot a 14. században említik először. Jelentős szerepet játszott az 1510-es felkelésben, amikor itt volt a felkelők fő támaszpontja. A közeli utcában esküdtek fel a felkelők az összes hvari nemes megölésére és a legenda szerint ezért vérzett a Bevilaqua-házban a fakereszt február 6-án. A kapuzat reneszánsz lunettájában az angyali üdvözlet Nikola Fiorentinac stílusának hatására alkotott ábrázolása látható. A 17. század közepén a templom a ma is aktív Szent Kereszt testvériség székhelye lett.
*A késő gótikus [[Szentlélek]] templomot a Szentlélek testvériség építtette a 15. század végén a 14. századi kisebb templom helyén. Felszentelése 1494-ben történt. Harangtornyában Hvar legrégebben, 1487-ben öntött harangja található. A francia uralom idején a testvériséget megszüntették. Ezután helyét az 1861-ben alapított Szent Miklós testvériség vette át. Berendezéséből említésre méltó Padovano oltárképe, mely Mária bemutatását ábrázolja.
*A Tenger csillaga templomot a régi Szent József templom helyén hazai mesterek építették a 19. század elején. A francia megszállás idején elveszítette szakrális szerepét és raktárként használták. Később újra felszentelték. Reneszánsz és barokk stílusjegyeket visel, félköríves oromzatú homlokzattal. Márvány oltárán a Vigasztaló Szűzanya szobra áll, melyet az ágoston rendiek templomából hoztak át.
*A város erődjét a Forticát 1278 után kezdték építeni, miután a sziget velencei uralom alá került. Az erőd a városfalakkal együtt egy védelmi rendszert alkotott. [[1551]]-ben a régi erőd helyére újat építettek. 1571-ben a török támadás során a lakosság itt lelt menedéket a támadók elől. 1579-ben egy hatalmas robbanásban súlyosan megrongálódott, miután a lőporraktárba villám csapott. A 17. század elején helyreállították és barokk védőbástyákkal erősítették meg. Az utolsó építés Mária Terézia idejében 1775 és 1776 között történt, ma [[amfora]] gyűjtemény látható benne.
▲*A Tenger csillaga templomot a régi Szent József templom helyén hazai mesterek építették a 19. század elején. A francia megszállás idején elveszítette szakrális szerepét és raktárként használták. Később újra felszentelték. Reneszánsz és barokk stílusjegyeket visel, félköríves oromzatú homlokzattal. Márvány oltárán a Vigasztaló Szűzanya szobra áll, melyet az ágoston rendiek templomából hoztak át.
*A városfalak a város északi részét ölelik körül és a Fortica erődjéhez csatlakoznak. Építésük a 13. században kezdődött, mai formájukat a 14. és 15. században kapták. A falak tetejükön pártázatosak és körbe több helyen négyszögletes tornyokkal vannak megerősítve. Már a 16. században egy részüket lebontották a város terjeszkedése miatt. A keleti kaput hivatalosan Porta Badoernek nevezik, de a helyiek ''"Gradno vrotá"''nak (tulajdonképpen Gradska vrata, azaz városkapu) nevezik. Az elnevezés onnan származik, hogy ez az egy kapu vezet a városon kívülre, míg a többi a város különböző részeivel van összeköttetésben.
▲*A város erődjét a Forticát 1278 után kezdték építeni, miután a sziget velencei uralom alá került. Az erőd a városfalakkal együtt egy védelmi rendszert alkotott. [[1551]]-ben a régi erőd helyére újat építettek. 1571-ben a török támadás során a lakosság itt lelt menedéket a támadók elől. 1579-ben egy hatalmas robbanásban súlyosan megrongálódott, miután a lőporraktárba villám csapott. A 17. század elején helyreállították és barokk védőbástyákkal erősítették meg. Az utolsó építés Mária Terézia idejében 1775 és 1776 között történt, ma [[amfora]] gyűjtemény látható benne.
▲*A városfalak a város északi részét ölelik körül és a Fortica erődjéhez csatlakoznak. Építésük a 13. században kezdődött, mai formájukat a 14. és 15. században kapták. A falak tetejükön pártázatosak és körbe több helyen négyszögletes tornyokkal vannak megerősítve. Már a 16. században egy részüket lebontották a város terjeszkedése miatt. A keleti kaput hivatalosan Porta Badoernek nevezik, de a helyiek ''"Gradno vrotá"''nak (tulajdonképpen Gradska vrata, azaz városkapu) nevezik. Az elnevezés onnan származik, hogy ez az egy kapu vezet a városon kívülre, míg a többi a város különböző részeivel van összeköttetésben.
*A [[Szent Miklós]] templom a 14. század végén, vagy a 15. század elején épült a korábbi ágoston rendi kolostor helyén gótikus stílusban. A rendet 1787-ben megszüntették, a templom és a kolostor épületeit a francia uralom idején lebontották. Fennmaradt a templom szentélye, melyet a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére szentelt kápolnává építettek át. 1849-ben itt jelölték ki a városi temető helyét. A temető háromszög oromzatú nyugati bejáratánál vaskapu található az 1879-es évszámmal.
*A [[Szent Márk]] templom és kolostor első említése 1312-ben történt, mai maradványai a 16. és 17. századból származnak. Itt tartotta 1525-ben a domonkos rendi szerzetes és történész Vinko Pribojević híres beszédét a szlávok eredetéről és történelméről. Az egykor háromhajós templomban horvát családoknak a 15. és 18. század közötti síremlékei találhatók. Az épületegyüttes 1811-ben a francia uralom idején semmisült meg, apszisát a 19. század végén kápolnának alakították át.
*Az alsó Paladini-palotát a 15. század végén építette Nikola Paladini velencei flottaparancsnok gótikus stílusban. Mai formáját a 19. századi átépítés során kapta.
▲*A [[Szent Márk]] templom és kolostor első említése 1312-ben történt, mai maradványai a 16. és 17. századból származnak. Itt tartotta 1525-ben a domonkos rendi szerzetes és történész Vinko Pribojević híres beszédét a szlávok eredetéről és történelméről. Az egykor háromhajós templomban horvát családoknak a 15. és 18. század közötti síremlékei találhatók. Az épületegyüttes 1811-ben a francia uralom idején semmisült meg, apszisát a 19. század végén kápolnának alakították át.
▲*Az alsó Paladini-palotát a 15. század végén építette Nikola Paladini velencei flottaparancsnok gótikus stílusban. Mai formáját a 19. századi átépítés során kapta.
*A bencés kolostor [[1664]] óta áll a mai helyén. Eredetileg a horvát költő Hanibal Lucić tulajdonában volt, akinek özvegye [[1591]]-ben hagyta a bencések rendjére. A kolostor mellett áll a Remete Szent Antal és Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt 17. századi barokk templom. A kolostornak művészeti-, csipke- és kaktuszgyűjteménye van, melyet a szerzetesek a 19. század óta gyűjtöttek. Az UNESCO nem agyagi világörökség részét képezi.
== Kultúra ==
*Hvar a horvát reneszánsz irodalom egyik központja, a négy irodalmi kör egyikének alkotóhelye volt. Olyan neves horvát írók alkottak itt mint Hanibal Lucić, az első horvát történelmi dráma a ''"Robinja"'' írója, Petar Hektorović az első olyan horvát verses mű szerzője, mely valódi és nem allegorikus utazásról szól, vagy Mikša Pelegrinović a ''"Jeđupke"'', az első fennmaradt horvát maszkeráta (zenés-táncos álarcosbál) szerzője.
*Hvaron minden évben megrendezik a Horvát színházi napokat (Dani Hvarskog kazališta) egy irodalomtudományi és színházi eseményt. További kulturális események a Spliti irodalmi kör, a Horvát népszínház és a Hvar város polgársága nevű rendezvény.
▲*Hvaron minden évben megrendezik a Horvát színházi napokat (Dani Hvarskog kazališta) egy irodalomtudományi és színházi eseményt. További kulturális események a Spliti irodalmi kör, a Horvát népszínház és a Hvar város polgársága nevű rendezvény.
*A településen helytörténeti múzeum működik.
158 ⟶ 140 sor:
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Horvátország|-|Földrajz}}
{{DEFAULTSORT:Hvar}}
[[Kategória:Horvátország városai]]
| |||