„SS Great Eastern” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Helyesírási javítások (1. csoport: vegyes kis-nagybetűérzékeny jav.) kézi ellenőrzéssel (androidos, linuxos, unixos, windowsos kisbetűvel és kötőjel nélkül) |
a helyesírás AWB |
||
39. sor:
==Tervezése==
[[Fájl:Great eastern launch attempt.jpg|thumb|balra|350px| A hajó kevéssel a vízre bocsátás előtt, 1858-ban]]
[[Isambard Kingdom Brunel]], a viktoriánus Nagy-Britannia legkiválóbb mérnöke az [[1840-es évek]]et jellemző vasútépítő láz lecsengése után fordult a hajózás felé.
Brunel a Great Eastern első vázlatait [[1851]]-ben rajzolta jegyzetfüzetébe. Óriási hajót álmodott meg, amely kikötés és szénvételezés nélkül jut el [[Anglia|Angliából]] [[India|Indiába]], illetve [[Ausztrália (ország)|Ausztráliába]]. Olyan gőzöst tervezett, amely kétszer hosszabb és ötször nehezebb volt bármely hajónál, amelyet addig vízre bocsátottak, vagyis a valaha létezett legnagyobb, ember által tervezett mozgó tárgyat akarta megalkotni.
A hajó megépítésére és üzemeltetésére létrehozták az Eastern Steam Navigation Companyt. A költségeket 377 ezer fontra becsülték.<ref name="TK6">
A készülő gőzös az SS Leviathan nevet kapta, utalva a bibliai tengeri szörnyre, a [[Tengeri kígyó|Leviatánra]]. A felvázolt hajó méretei elképesztők voltak. A megálmodott gőzös hossza 210,92 méter, szélessége 36 méter, térfogata 18 914 bruttó regisztertonna, vízkiszorítása több mint 27 ezer tonna volt. A hajóba két 4200 lóerős [[gőzgép]]et terveztek. A hajót négyezer utas és hatezer tonna áru szállítására szánták.<ref name="TK1">A technika krónikája: Vasból készült óriásgőzős, 262. oldal oldal {{ISBN|963-7836-446}}</ref>
A gőzösnek számos különlegessége volt: tervezői teljes egészében fém testet álmodtak meg, haladásáról pedig hat
==Építése==
53. sor:
Az építkezés [[1854]] tavaszán kezdődött [[Millvall]]ban. A legforradalmibb elgondolás valószínűleg a dupla héjú szerkezet volt. Az erősen kimerevített két test között 85 centiméter távolságot hagytak az építők. A héjakra kerülő lemezeket kézi erővel hengerelték, méretre vágásukról gőzgép gondoskodott. Minden lemezt egyedi fasablon alapján készítettek el. Először a belső héjat és a keresztirányú választófalakat, majd a hosszanti merevítőket építették be a helyükre. Ezt követte az a sejtes tartószerkezet, amelyhez a külső hajófalat [[szegecs]]elték.<ref name="TK4"/>
A hajóba hárommillió szegecset vertek be kézi erővel. Az építkezésen kétszáz szegecselő csapat dolgozott, mindegyik három felnőttből és két fiúból állt. A felnőtt munkások közül kettő kalapáccsal verte a szegecset, egy pedig ellentartott a túlsó oldalon. A fiúk feladata a szegecsek hevítése, illetve azok behelyezése volt az előre fúrt lyukakba. A munkások heti hatszor tizenkét órát dolgoztak, egy csapat naponta 100–140 szegecset tudott beverni.<ref name="TK4"/><ref name="TK5">
Először [[1857]]. [[november 3.|november 3-án]] próbálták meg vízre ereszteni a hajót, de nem sikerült, ráadásul egy csörlőkezelő meghalt munka közben. Újabb két kísérlet után csak [[1858]]. [[január 31.|január 31-én]] sikerült a rámpáról a [[Temze|Temzébe]] juttatni a gőzöst. Ekkor kezdődtek a hajó sorsát végigkísérő anyagi problémák is. Az építtető cég a folyamatos csúszások és emelkedő költségek miatt csődbe ment, így a hajó építésének utolsó szakasza csak azután kezdődhetett meg, hogy a Great Ship Company megvette a Leviathant, majd Great Easternnek nevezte el.<ref name="TK2">
==Balszerencsék sorozata==
A hajót sorsát végigkísérték a különböző balesetek, szerencsétlenségek. A Great Eastern [[1859]]. [[szeptember 8.|szeptember 8-án]] indult első útjára Holyhead felé. Négy nappal később felrobbant az egyik kazán, és több ember meghalt.<ref name="TK2"/><ref name="TK3">
Isambard Kingdom Brunel a tragédia idején betegen feküdt Londonban, mivel kevéssel a hajó kifutása előtt [[agyi érkatasztrófa|szélütés]]t kapott. A hajó szerencsétlenségéről szóló hírek annyira megviselték, hogy [[szeptember 15.|szeptember 15]]-én meghalt. A tragédiák ezután is folytatódtak: a Great Eastern első hosszabb útján a kapitány a tengerbe veszett.<ref name="TK2"/>
69. sor:
==Pályafutása==
A 13 csomós (24
Első óceánátkelésére [[1860]]. [[június 15.|június 15-én]] indult [[Southampton]]ból. A fedélzeten a 418 fős személyzeten kívül mindössze 35 fizető és nyolc meghívott utas tartózkodott.<ref name="TK2"/> A hajó az óceán átszelése után két hónapot töltött Amerika partjai előtt, hogy minél többen megismerjék, és elterjedjen a híre. A gőzöst megnyitották a nyilvánosság előtt, hogy a cég így keressen pénzt vele. A hajót 150 ezren keresték fel.<ref name="TK6"/> Egy ilyen látogatás alkalmával két férfi egy festményt akart kilopni a hajóról. Amikor egy tiszt tetten érte és kérdőre vonta őket, vitájuk verekedéssé fajult.
[[Fájl:Great Eastern 1866.jpg|thumb|jobbra|350px| A Great Eastern 1866-ban]]
Az [[amerikai polgárháború]] [[1861]]-es kirobbanása visszavetette a két földrész közötti utasforgalmat.<ref name="TK2"/> 1861 júniusában és júliusában a gőzös csapatokat szállított [[Québec (tartomány)|Quebec]]be a [[kanada]]i brit erők megerősítésére. Ezeken az utakon 2144 katonát, 437 nőt és gyereket, valamint 122 lovat szállított az óceán túlpartjára. A Great Eastern ekkor csúcsot döntött: nyolc és egynegyed nap alatt tette meg az utat. Szeptemberben újabb útra indult [[New York]]ba, de egy nagy viharban megsérült. A Great Easternt [[Cork]]ban javították nyolc hónapon át; a munka költsége 60 ezer font volt.<ref name="TK6"/>
[[1862]]-ben három utat tett, de az utolsón, a New York-i kikötő megközelítése közben, nekiütközött egy sziklának. A szikla 2,7 méter szélesen, 25 méter hosszan felszakította a hajótestet, de a kettős héjnak köszönhetően a gőzös úgy érte el a partot, hogy az utasok észre sem vették a balesetet.<ref name="TK2"/> A javítások után [[1863]]-ban tért vissza a Great Eastern a tengerre, majd két újabb út után ismét csődbe vitte tulajdonosát.<ref name="TK3"/>
87. sor:
* A hajó szétbontásakor állítólag két egykori szegecselő csontvázára bukkantak a két hajótest között<ref name="TK3"/> A Great Eastern azon részéből, ahol az emberi maradványokat megtalálták, állítólag állandó kopácsolást lehetett hallani, amit géphibának tudtak be, habár ilyen jellegű problémát ott soha nem találtak. Babonás tengerészek később úgy vélték, a két szegecselő szellemének voltak köszönhetőek a hajót sújtó balszerencsék, és ők okozták a furcsa zajokat is.
* Utazott a hajón [[Jules Verne|Verne Gyula]] francia regényíró is, aki a hatalmas gépezeten szerzett élményei alapján írta meg [[Az úszó város]] című regényét<ref name="TK2"/>
* A legmagasabb
==Jegyzetek==
| |||