„Kínai névadás” változatai közötti eltérés

A '''kínaiak neve''' alapvetően [[családnév]]ből és [[utónév]]ből áll, de az újszülöttként kapott utónév mellett a régebbi korokban a kínaiak más neveket is kaphattak, illetve felvehettek. A családnevek és utónevek rendszere nagyjából a [[Hadakozó fejedelemségek kora (Kína)|hadakozó fejedelemségek korára]] (i. e. 5–3. század) alakult ki, korábban csak az arisztokratáknak volt nemzetség- vagy családnevük. A családnevek – akárcsak az Ázsiában beszélt nyelvek zömében és a [[magyar nyelv|magyarban]] is – megelőzik az utónevet.

 

Családnév kínai elnevezése: {{kínai|''xing''|''hszing''}} 姓. Hagyományosan a [[kínai családnevek]] legtöbbje az úgy nevezett „egytagú családnév” ({{kínai|''danxing''|''tan-hszing''}} 单姓), elvétve azonban találkozni úgynevezett „kéttagú családnevekkel” ({{kínai|''shuangxing''|''suang-hszing''}} 双姓) is, melyek száma azonban igen korlátozott, alig több mint félszáz. A „kéttagú családnevek” régen gyakrabban fordultak elő, mint manapság. Olyan nevek tartoznak ide, mint például a {{kínai|Sima|Sze-ma}} 司馬, a {{kínai|Zhuge|Csu-ko}} 諸葛, {{kínai|Ouyang|Ou-jang}} az 歐陽 vagy a {{kínai|Ximen|Hszi-men}} 西門.