A határidőt betartó Eiffel a [[Francia Becsületrend|Becsületrend]] lovagja lett. [[május 15.|Május 15-én]] a tornyot megnyitották a nagyközönség előttelgbsbhrhurghehjitehurthiorthj4hhoihubldjhljhekethouwfowqDWGRHBLIREQHBRTJKHGBJKRTHGEHKSFGDHUKSRGEJHKEGJKHGHEGJKHEGLHERJLHJRLGKEJHKJTKEJGJHGLRGHJKFEHJKEHLTEJHKLTEJHKLTJELHJLEBJJNBNM,FNBM,DFNHJKETHLTEJHJHKLRTJHHJKLTJHTKLJHKLRTJHKLRTJHKLTJWEÉHKÉLRTJWREJKLKLSE,NFGDSJKFBDJKSGJKLGJKFJKLFGHKLJFGHJKLFGHJKLFGHKLJFGGKLJFGHJKLFGHJKLFGHJKLFGHJKLGHJKLFGHJKLFGHJKLFGHJKLFGHJKLFGHJKLFGHJKLFGHJKLFGHJKLFGHJKLFGHKLJFGHJKLFGHKLJFGHKLJFGHJKLFGHJKLFGHJKLFGHJKLFGHJKLFGHJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJ amely el volt ragadtatva nemcsak a kilátástól, de az „ultragyors” és teljesen újszerű hidraulikus felvonóktól is. (Ezeket azonban tíz év elteltével ki kellett cserélni. Az új, 2. emeletig üzemelő, korszerű lifteket, amelyek az [[1980-as évek]] végéig üzemeltek, a ''Five-Lille'' vállalat [[Magyarország|magyar]] származású építészmérnöke, [[Korda Dezső]] tervezte.) A világkiállítás hat hónapja alatt a torony 2 millió látogatót fogadott. Ahhoz képest, hogy előzőleg milyen polemizálás folyt róla, elsöprő sikert aratott.
Mindez nem számított: az [[1889]]-es [[év]] meghozza Eiffel számára a diadalt, és a megdicsőülést, mind mérnökként, mind pedig vállalkozóként.
Az építmény első három szintje a nyilvánosság előtt is nyitva áll, mert az első emeleten remek éttermet rendeztek be a Világkiállítás alatt, ami az első számú vendéglőnek számított Párizsban. A második szintet - 116 méter magasságban - tudományos kísérletek színhelyének szánták, ám később a Le Figaro szerkesztősége foglalta el. A harmadik emeletről pedig csodálatos kilátás nyílik Párizsra.
