„Adatbázis-kezelő rendszer” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Címkék: Oldal nagy része eltávolítva Vizuális szerkesztés |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 86.101.236.161 (vita) szerkesztéséről Magic links bot szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
||
1. sor:
{{lektor}}
[[Fájl:ANSI-SPARC DB model.jpg|thumb|300px|right|ANSI-SPARC adatbázis modell]]
Az '''adatbázis-kezelő rendszer''' ([[angol nyelv|angolul]] ''Database Management System'', ''DBMS'') többfelhasználós, hálózatos környezetben, [[adatbázis]]okhoz való hozzáférést, rendszeres és a felhasználói folyamatok zavartalan működést biztosító [[szoftver]]alkalmazás.
Eredetileg csak nagy cégek alkalmaztak adatbázis-kezelőket, melyek nagy mennyiségű adatot kezeltek nagy teljesítményű számítógépekkel, de mára ezek elterjedt komponensei a cégek számítástechnikai rendszereinek.
== Alapelvek ==
Az [[adatbázis-kezelő]] általánosított vázát az ún. [[ANSI]]/X3/SPARC-modellen (lásd ábra) lehet a legjobban áttekinteni. Mint az ábrán látható maga az adatbázis-kezelő különféle felhasználói folyamatok és a [[fizikai adatbázis]] – tipikusan egy [[fájlrendszer]] vagy más állománykezelő – között teremt kapcsolatot. A felhasználók különféle szándékkal és szemlélettel fordulhatnak a rendszerhez (például segédalkalmazás kapcsolódik a rendszerhez, [[lekérdezés]]t akar futtatni, sémát hoz létre) – éppen ezért a rendszerhez kapcsolódó felhasználói folyamatokat egységesen nézetnek szokás nevezni.
A nézeteket élesen megkülönböztetjük aszerint, hogy azok az adatbázisban tárolt adategységek lekérdezésével („manipulálásával”) vagy az adatszerkezetek változtatásával, kialakításával („definiálásával”) foglalkoznak. A két nézettípusnak eltérő nyelvezete van, illetve lehet, előbbit általában az adatlekérdező DML (Data Manipulation Language) nyelv, utóbbit az adatszerkezetet kialakító DDL (Data Definition Language) vezérli. A legtöbb adatbázis-kezelő nyelve mindkét elemet integráltan tartalmazza, de tipikusan más nyelvi szabályok érvényesek az egyikre és másikra is (lásd például [[SQL|SQL nyelv]]).
Mindkét nyelv feldolgozását, értelmezését maga az adatbázis-kezelő végzi – a két nyelvhez pedig két értelmezést végző
szoftverkomponens tartozik, amelyeket rendre lekérdezés-feldolgozónak, illetve sémafordítónak nevezünk (az adatbázis-kezelő típusától függetlenül). A DDL és DML nyelvek kialakításának egyik célja az volt, hogy a felhasználónak elegendő legyen kizárólag az adatok logikai adatszerkezetével (lásd [[adatbázis]]ok) tisztában lenniük, ne kelljen ismerniük az adatok fizikai tárolásának formáját, mikéntjét. Ha ezekhez a nyelvekhez külön fordító tartozik, akkor értelemszerűen több DDL és DML nyelven is kapcsolódhatunk akár ugyanahhoz az adatbázishoz is – tehát egyfajta függetlenséget, nevezetesen logikai adatfüggetlenséget tudunk általa biztosítani. Például ma tipikusan [[objektumorientált]] DDL-en (lásd például [[OQL]] megfelelő részét) keresztül is hozzáférhetünk egy [[relációs adatbázis|relációs adatbázis-kezelőhöz]].
A felhasználói utasítások értelmezése után annak konkrét végrehajtására kerül sor, amely az adatbázis-kezelő motor (angolul: database engine) egyik feladata. Az adatbázis-kezelő motor ezt egyrészt úgy teszi meg, hogy a felhasználói folyamatok egyidejű futásából eredő potenciális problémák elkerülése (például közösen írnak és olvasnak egy adategységet, egyik folyamat elöl mindig elveszik az erőforrásokat, folyamatok egymásra várnak), illetve zavartalan futásuk biztosítása érdekében mindenféle szabályozást eszközöl, más szóval: [[tranzakció-kezelés]]t végez. Másrészt pedig magát a [[fizikai adatbázis]]t kezelő rendszert kell megfelelő utasításokkal vezérelni úgy, hogy az a kapott utasításokat optimalizálva a felhasználói folyamatot a lehető legrövidebb idő alatt szolgálja ki (lásd [[adatbázis-optimalizálás]]).
== Adatbáziskezelés, állománykezelés ==
Sokak szerint az adatbázis-kezelő tartalmaz egy állománykezelőt is, de ez nem feltétlenül igaz. A legtöbb kereskedelmi termék önálló, az adatbázis-kezelő magját képező adatbázis-kezelő motortól független állományszervezési rendszert dolgozott ki elsősorban amiatt, hogy a [[háttértár]] szervezése, illetve eszközfüggőségéből (például máshogy viselkedik egy optikai, egy lyuk-, egy mágnesszalagos és egy merevlemezes [[háttértár]] is, hogy a [[memóriaadatbázis]]okról ne is beszéljünk) eredő sajátosságai ne befolyásolják jelentősen az adatbázis-kezelő motor kialakítását, illetve hatékonyságát. A szétválasztás azt is lehetővé teszi, hogy a [[háttér]] optimalizálását (például töredezettségmentesítését) az adatbázis-kezelő motortól függetlenül, azt nem befolyásolva is végrehajthassuk; de arra is lehetőséget teremt, hogy elosztott, akár több önálló (idegen szóval: autonóm) számítógépből rendszereket is kezelni tudjunk egyetlen adatbázis-kezelő motor segítségével. A szétválasztás tehát egy másik fajta adatfüggetlenséget biztosít, vagyis az ún. fizikai adatfüggetlenséget garantálja.
Összefoglalóan, az adatbázis-kezelők meghatározó része a [[logikai adatbázis]] kialakítására koncentrál. A logikai adatbázisokat szerkezetük, felépítési és működési sajátosságaik alapján különböztetjük meg, amelyet összefoglalóan, tömören [[adatmodell]]nek nevezünk. Értelemszerűen tehát az adatbázis-kezelőket az általuk kezelt, vezérelt, valamint megvalósított [[adatmodell]]ek alapján osztályozzuk. Ennek megfelelően beszélhetünk [[relációs adatbázis|relációs]], [[objektumorientált adatbázis|objektumorientált]], [[hálós adatbázis|hálós]], [[deduktív adatbázis|deduktív]], illetve ezek elegyítéséből létrejött [[objektumrelációs relációs|objektumrelációs]], [[deduktív relációs adatbázis]], [[deduktív objektumorientált adatbázis]]-kezelőkről, röviden és ilyen értelemben: [[adatbázis]]okról – bár az adatbázis szó elsősorban mindig a ténylegesen tárolt adathalmazra utal.
== Rövid történet ==
Az adatbázisok története értelemszerűen az [[adatmodell]]ek és az adatbázis-kezelő rendszerek történetével szoros összefüggésben áll.
Az adatok gyors, gépesített, tárolásának és visszakeresésének igénye már az 1900-as évek elején is felmerült, amikor az első népességnyilvántartást végző (valójában halálozási statisztikákat készítő) lyukszalagos számítógépek megjelentek. Mindazonáltal a lyukkártyás technológia a jelenlegi rekordokban gondolkodó szemléletben éppúgy jelen van, mint a kezdetek kezdetén. Az adatbázisok jelenlegi, korszerű formái csak az 1960-as évek közepén kezdtek el kialakulni, elsősorban intézmény bérszámfejtési, adatsor elemzési problémáinak kezelésére. A rutinszerű feladatokat először egy [[hálós adatmodell|hálós adatbázis]] segítségével igyekeztek lerövidíteni. E korszak terméke például a CODASYL. A hálós szemléleten még nagyon jól érződik a számítógép alacsony szintű programozásának az igénye; azonban látni kell, hogy a tényleges számítógép-felhasználók akkor is, ma is elsősorban nem számítástechnikai szakemberek voltak.
A számítógéppel való kommunikációt javítani kellett, azaz szét kellett választani az alacsony szintű programozást a magas szintű logikai szerkezettől. Az első adatmodell, amelyben már élesen szétvált a logikai és a fizikai adatbázis, az a relációs adatmodell volt. Bár [[Edgar F. Codd]] 1969-ben, az [[IBM]] munkatársaként már kidolgozta a mai napig is a legnépszerűbb adatbázis-fajta logikai modelljét, csak 1970-ben publikálta. Téved azonban az, aki azt hiszi, hogy a relációs adatbázis sikertörténetnek indult. Magával az adatbázis logikai szerkezetével semmi baj nem volt, kísértetiesen hasonlít egy közönséges táblázatkezeléshez, csakhogy a lekérdezéssel gondok adódtak. A lekérdezés nyelve ugyanis halmazelméleti és logikai ismeretek igényelt – ami még a számítógép-programozásnál is mostohább feltételnek tűnt a felhasználók szemében. Maga az [[IBM]] sem fűzött hozzá komolyabb reményeket, hat év alatt hozták létre az első modern adatbázis-kezelőt, a System-R (ma [[IBM DB2|DB/2]]) kódnevű szoftvert. Nem úgy a [[CIA]], aki többek között [[Larry Ellison]] és [[Bob Miner]] segédletével egy grandiózus projektbe fogott bele, amelynek célja egy olyan adattár létrehozása volt, amely a CIA minden felmerülő kérdését gyorsan, hatékonyan, és aránylag olcsón megválaszolja. A projekt éppen az orákulum nevet kapta, angolul: Oracle. Maga a projekt pénz hiányában 1976-ban nem folytatódott, de [[Larry Ellison|Ellison]] és [[Bob Miner|Miner]] tovább dolgozott a munkán az általuk 1977-ben alapított Relational Software Inc. (RSI, 982-től Oracle Corp.) keretein belül. 1977-ben pedig létrejött az első [[Oracle]].
A lekérdező nyelv problémáját azonban nem ők, hanem a System-R fejlesztői oldották meg. Mivel az [[IBM]] akkor még nem különösebben érdeklődvén az adatbázisok iránt, nem tiltotta le az adatbázisokkal kapcsolatos információk kiadását, így az RSI nagyon könnyen hozzájutott az [[SQL|SEQUEL]] nyelv (ma SQL) leírásához. Márpedig több hónappal az [[IBM]]-et megelőzve az [[IBM]] kijövő termékével kompatibilis, versenyképes terméket sikerült a piacra dobniuk. A teljesség igénye nélkül, az egykori legnagyobbak:
* [[Oracle Database]]
* [[IBM DB2|DB/2]]
* [[SyBase]]
* [[IBM Informix|Informix]]
* Ingres
A jó időben, a számítástechnikai robbanás idején végrehajtott korai piacszerzés ellehetetlenítette a többi lehetséges adatmodell virágzását. Hiába jelent meg 1977-ben az első értekezés egy tisztán logikára épülő adatmodellről, az elterjedésére nem volt ideje. 1982-re, amikor az első ipari alkalmazásra is bevethető [[Datalog]] adatbázis-kezelőt létrehozzák, már számos cégnek teljesen önálló relációs adatmodell alapú terméke van a piacon.
Ráadásul 1986-ban az [[SQL]] mint a relációs adatbázisok lekérdezőnyelve az Egyesült Államokban is, és Európában is szabványossá válik, ami a többi adatbázisról még nagyon sokáig nem mondható el. Az 1990-es évek elején egy új programozási szemléletmód, az [[objektumorientált programozás|objektumorientáltság]] jelent meg. Mivel a legtöbb programozási nyelvet aránylag hamar kiszorította, sokáig úgy tűnt az adatbázisok világában is megtöri a relációs adatbázisok uralmát. Ez azonban korántsem következett be. Jelenleg az adatbázis-piac kevesebb, mint 3% objektumorientált adatbázis. A legfontosabb objektumorientált termékeket azért érdemes megemlíteni, ezeket bizonyos feladatok mind a mai napig lehet és érdemes is használni:
* Gemstone
* Jasmine
* ObjectStore
* O2
Manapság a legfontosabb intézményi [[információs rendszer]]ek alapját maguk az adatbázisok alkotják, ugyanakkor tipikusan objektumorientált programozási nyelveken írt alkalmazások használnak relációs adatbázisokat. Ezt a fajta tudathasadást egy öszvér megoldással igyekeznek napjainkban áthidalni úgy, hogy objektumszerűen lehet elérni relációs adatbázistartalmakat. Erre, mint tudjuk, a logikai adatbázis fogalma eleve lehetőséget ad. Ennek mikéntjét szabványban is rögzítették; ez az [[SQL]] legújabb változata (hívják ezt OQL-nek, SQL3-nak, SQL99-nek stb.).
A fejlődés persze azóta sem állt meg, bár lényegesen lelassult. [[Tim Berners-Lee]], az Internet atyja, 1999-ben hirdette meg a [[Szemantikus Web]] programját, amely többek között az [[XML]] nyelv általános elterjédéséhez vezetett. Ezzel párhuzamosan megjelentek az első ún. XML dokumentumokra épülő adatbázisok. Az [[XML]] adatbázisok alapvetően nem, vagy nem tipikusan [[XML]] struktúrákban tárolják az adatokat (ez felesleg helypazarlás lenne) – ismét nem a fizikai, hanem kizárólag a logikai adatbázis felépítése változott meg. Az [[XML]] dokumentumok lekérdezésére létrehozták a [[W3C]] konzorcium ajánlásaként az [[XQuery]] és [[XPath]] lekérdezőnyelveket. Az [[XML]] alapú adatbázisok elterjedéséhez az adja az alapot, hogy az uralkodó trendek szerint ma nem a felhasználók, hanem szoftverek, [[szoftverügynök]]ök állítanak elő és dolgoznak fel automatikusan és félautomatikusan lekérdezéseket. Az [[XQuery]] és [[XPath]] alapú megoldások az ilyen jellegű elvárásoknak sokkal jobban megfelelnek, mint a főleg emberi intelligenciát igénylő [[SQL]] alapú rendszerek.
== Jelenleg elérhető termékek ==
=== Gyártó (forgalmazó) és terméknév szerint ===
* [[Oracle Corporation|Oracle]]: [[Oracle Database]], BerkeleyDB
* [[IBM]]: [[IBM DB2|DB/2]], [[Informix]], Illustra
* [[Microsoft]]: [[MS-SQL]]
* SyBase: [[SyBase]] (korábban System NN – NN helyén egy verzió állt)
* [[Borland]]: [[FireBird]] (korábban, illetve Borland termékeknél InterBase)
* Computer Associates (CA): Ingres, Jasmine
* Progress: ObjectStore
* [[SAP AG]]: MaxDB
* [[Novell]]: FLAIM
=== Nyílt forráskódban elérhető adatbázis-kezelők ===
* [[Apache Cassandra]]
* BerkeleyDB
* [[CouchDB]]
* Derby (ugyanaz, mint az [[IBM]] Cloudscape, [[Sun]] [[Derby (adatbáziskezelő)|Java DB]])
* FireBird (ugyanaz, mint az InterBase)
* FLAIM
* Ingres (ugyanaz, mint az openIngres)
* MaxDB (ugyanaz, mint az SAPDB)
* [[MongoDB]]
* [[MySQL]]
* [[postgreSQL]]
* [[Redis]]
* [[SQLite]]
== Kapcsolódó oldalak ==
* [[Adatbázis]]
* [[Adatmodell]]
* [[Adatbázis-optimalizálás]]
* [[Adatbázis-tervezés]]
* [[OQL]]
* [[Relációs adatbázis]]
* [[SQL]]
* [[Tudásreprezentáció]]
== Források ==
* Gavin Powell: Beginning Database Design, Wiley Publishing, Inc., {{ISBN|978-0-7645-7490-0}} , {{ISBN|0-7645-7490-6}}
{{Portál|Informatika|i }}
{{DEFAULTSORT:Adatbaziskezelo~rendszer}}
| |||