„Ménfőcsanak” változatai közötti eltérés

Csanakfalu [[1920]]-ban 443 főt számlált.

 

[[I. Lajos magyar király|I. (Nagy) Lajos]] és [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]] uralkodása idején sokáig nádori részországgyűlések, majd köznemesi közgyűlések színhelye. [[1598]]-ban a ménfői dombok között bújt el és indult Győr visszavételére [[Pálffy Miklós (hadvezér, 1552–1600)|Pálffy Miklós]] és [[Schwarczenberg Adolf]] tábornagyok serege. A [[Oszmán Birodalom|török]] kort idézi – ma már csak nevében fennmaradt – Világosvár, a győri vár elővára, ahonnan tűzjelekkel jelezték az ellenség közeledtét. [[1683]]-ban [[Kara Musztafa]] az utolsó török hadjáratban [[Bécs]] ellen vonulva pusztította el a vidéket. [[1704]]-ben a koroncói csatában [[Forgách Simon]], [[II. Rákóczi Ferenc|Rákóczi]] tábornagya és [[Sigbert Heister|Heister]], a német császár generálisa vívott csatát. Ekkor Ménfő ismét elpusztult. Lakói a védettebb, dombos terület peremén telepedtek le. A népmonda szerint [[II. Rákóczi Ferenc]], itt tartózkodásának emlékét kőoszlop hirdeti. Errefelé jöttek [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] hadai a [[Győr-Szabadhegy|Kismegyer]]i csatatérre, a csanaki domboldalon – a templom fölött – irányította Jenő olasz alkirály a csatát. A szőlőhegyben lévő Ecker villának pincéjében rejtették el Napóleon elől a [[herzogenburg]]i apátság kincseit. Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharc]] utolsó dunántúli ütközete a mai vasútállomás körül zajlott, az 1849. június 28-i [[győri csata (1849)|győri csata]] részeként. Az itt elesett [[Szabó János (honvédtiszt)|Szabó János]] huszárszázados emlékművét gondosan ápolja az utókor.