„Illíria” változatai közötti eltérés

egy bájt hozzáadva ,  3 évvel ezelőtt
Az [[i. e. 5. század|i. e. 5]]–[[i. e. 2. század|2. században]] a mai Észak-Albánia és Montenegró területén állt fenn az Illír Királyság, amelyet az egykori görög forrásokból is ismerünk. Első ismert uralkodója, [[I. Bardülisz illír király|Bardülisz]] feltehetően az [[enkhelék|enkhele]] törzsből származott, utódai az egymással vetélkedő délillír törzsekből kerültek ki. A bizonytalan származású, {{ie|356}}-tól uralkodó [[Pleuratosz illír király|Pleuratoszt]] {{ie|335}}-ben a [[taulantok|taulant]] [[Glaukiasz illír király|Glaukiasz]] követte a trónon. Glaukiasz [[dasszaréták|Dasszarétia]] királyával, [[Kleitosz dasszaréta király|Kleitosszal]] szövetkezett, de a [[pélioni csata|pélioni csatában]] alulmaradt [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándorral]] szemben. A dardán területeket Makedónia bekebelezte, így az Illír Királyság fő hatalmi gócpontja a Glaukiasz kezén lévő partvidék lett.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:11.;|Wilkes 1992|:121–122.;|Zavalani 2005|:13–15.;|Ceka 2013|:103–105., 174.}} [[Kasszandrosz makedón király]] {{ie|314}}-ben Glaukiasz királyságára támadt, elfoglalta az illír területek nagy részét, köztük [[Epidamnosz]]t és [[Apollónia (Illíria)|Apollóniát]]. Két évvel később azonban [[Korfu|kerkürai]] segítséggel az illírek visszahódították területeiket.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:11.;|Wilkes 1992|:124–125.;|Ceka 2013|:105–106.;|Zavalani 2015|:16.}} Glaukiasz {{ie|302}}-ben bekövetkezett halálát követően a taulantok helyét más törzsek vették át az Illír Királyság feletti uralomban, a taulantok szállásterületének nagy részét pedig [[I. Pürrhosz épeiroszi király]] hódította meg.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:12.;|Wilkes 1992|:124–125.;|Ceka 2013|:174., 382.;|Zavalani 2015|:17.}}
 
Az {{ie|3.}} század közepétől a feltételezhetően [[ardiaták|ardiata]] származású [[II. Pleuratosz illír király|II. Pleuratosz]], [[Agrón illyrillír király|Agrón]] és utódaik irányították a királyságot, amely ekkor a mai Északnyugat-Albánia, Nyugat-Montenegró és Dél-Dalmácia területét foglalta magában. Az [[i. e. 3. század]]tól az illíreknek új ellenséggel, a felemelkedő, balkáni hídfőállásait kiépítő [[Római Köztársaság|Rómával]] kellett szembenézniük. Agrón király özvegye, [[Teuta illír királyné|Teuta királyné]] követeiket is megölette. Ez idézte elő az [[első római–illír háború]]t, melyben [[Gnaeus Fulvius Centumalus]] és [[Lucius Postumius Albinus]] visszaállították Róma tekintélyét és Teuta királynét súlyos békefeltételek elfogadására kényszerítették (állandó hadisarc, a partvidék és [[Korfu|Kerküra]] szigetének átengedése). A Róma elleni háborúk sorában az utolsó, az {{ie|168-as}} [[harmadik római–illír háború]]ban Róma legyőzte [[Genthiosz illír király]]t, ezzel a királyság egykori területe római fennhatóság alá került. Genthiosz száműzött királyként halt meg [[Gubbio|Iguviumban]].
 
A királyság fontos városai történetének korai, {{ie|4.}} századi szakaszában [[Pélion (Dasszarétia)|Pélion]], [[Ohrid|Lükhnisz]] és [[Eugenum]] voltak, majd az {{ie|3.}} században nyugatra, az Adriai-tenger partvidékére tolódott királyság fő hatalmi centruma [[Lisszosz]], [[Szkodra]], [[Meteon]], [[Rhizón]]{{Wd|Q7320766}} és [[Ulcinj|Ulkinion]] városai körül összpontosult. Időről időre a királyság fennhatósága kiterjedt a dél-illíriai [[Albanopolisz]] városára, [[Epidamnosz]] és [[Amantia]] poliszaira, valamint északon [[Hvar (sziget)|Pharosz]] szigetére.