„Editio Musica Budapest Zeneműkiadó” változatai közötti eltérés

Az intézményt az összes, korábban zeneműkiadással foglakozó magyar cég államosításával alapították.{{refhely|Zenei Lexikon|azonos=pótlások}} Létrehozása része volt a zenei élet átfogó átszervezésnek.{{jegyzet|„(…) Fokozatosan kialakul az új demokratikus kulturális intézmények hálózata, így 1948-ban a Bartók Béla Szövetség, 1949-ben a Magyar Zeneművészek Szövetsége, majd 1950-ben a Zeneműkiadó Nemzeti Vállalat, melynek felállítását egyrészt azzal indokolták, hogy »a német zeneműkiadás elpusztult kliséinek pótlására, a klasszikus művek újra kiadására, valamint a Szovjetunió zenéjének népszerűsítésére és terjesztésére semmiféle központi szerv nem létezik«, másrészt »nagyon elburjánzott a zenei ízlést tönkretévő és politikailag is destruáló slágerzene«. ”{{refhely|Szeverényi|korabeli iratokból idéz}} }}<!-- }} {{refhely|Szeverényi}}--> A jogelődei (mint a [[Rózsavölgyi és Társa Kiadó|Rózsavölgyi]], [[Rozsnyai Károly Könyv- és Zenemű Kiadó|Rozsnyai]], [[Bárd Ferenc és Testvére Zeneműkiadó|Bárd]], [[Cserépfalvi Könyvkiadó|Cserépfalvi]], [[Magyar Kórus Kiadóvállalat|Magyar Kórus]]) által gondozott zeneművek, melynek a birtokába jutott, erős alapját képezték a következő évtizedek alatt kialakított értékes katalógusainak. Negyven évig állami vállalatként kezelte, gondozta, terjesztette a kotta- és könyvkiadványokat, ebből a helyzetéből adódott országos kultúrpolitikai szerepe és felelőssége is.{{refhely|Devich|azonos=-}}

 

 

A rendszerváltáshoz alapos átszervezéssel érkezett el a cég. A gyökeresen megváltozott feltételekhez alkalmazkodva egy több mint kétszáz embert foglalkoztató, állami kiadó- és nyomdaipari vállalatból magántulajdonú, önálló külkereskedelmi tevékenységet folytató, húszas létszámú társasággá alakult át.{{refhely|Devich|azonos=-}}