„Geyer Stefi” változatai közötti eltérés

a
Hivatkozások
a (Hivatkozás Paul Sacherre)
a (Hivatkozások)
}}
 
'''Geyer Stefi''' ([[Budapest]], [[1888]]. [[június 23.]] – [[Zürich]], [[1956]]. [[december 11.]]) [[hegedű]]művésznő, a Zürichi Konzervatórium koncertszakának hegedűtanára, a Geyer Stefi-Kvartett és a Collegium Musicum Zürich alapítója, a Lucerni Fesztiválzenekar első hegedűszólamának tagja. [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók Béla]], [[Hubay Jenő]], Othmar Schoeck, Willy Burkhard, Walter Schulthess, Émile Jaques-Dalcroze hegedűversenyeinek dedikáltja.
 
== Élete ==
Orvosi-zenei családból származott: apja, [[Geyer József]] törvényszéki orvos volt, aki hegedűn és brácsán adott elő; bátyja, [[ifj. Geyer József]] pedig számos orgonaépítészeti mű szerzője, organológus és a Zeneakadémia könyvtárosa illetve orgonaépítészeti előadója volt. Édesanyja Zipernowsky Fanny, Zipernowsky Károly híres feltaláló, a magyar elektrotechnikai oktatás megalapítójának testvére. Hegedűtanulmányait [[Hubay Jenő]] mesteriskolájában végezte a [[Zeneakadémia|Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Zeneakadémián]], [[Szigeti József (hegedűművész)|Szigeti József]] és [[Vecsey Ferenc]] mellett mestere iskolájának első jelentős, külföldön is elismert képviselője volt. Csodagyermek volt; játékával már tizenéves korában lenyűgözte Európát, Amerikát. [[1895]]-ben lépett fel első ízben nyilvánosan. 1900. december 17-én szenzációs sikert aratott a bécsi Musikvereinban Ellen Gulbranson svéd énekesnő és korabeli ünnepelt díva koncertjének köztes számaként. [[1901]]-től számos turnét tett európai és amerikai városokban, Erzsébet román királyné, a porosz és angliai uralkodó előtt jelent meg játékával. A pápa előtt is játszott, Spanyolországban [[Pablo de Sarasate|Sarasate]] szülővárosában, Pamplonában arcképét a híres hegedűsé mellé illesztették.
 
[[Klasszicizmus|Klasszikus]] és [[Romantika|romantikus]] művek előadásával tűnt ki. [[1907]] májusától közeli kapcsolatban volt [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók Bélával]], Bartók viszonzatlan szerelmét idézi meg a Bartók: ''[[Bartók: Két portré|Két arckép]]'' című zenekari mű, valamint a Geyer Stefinek dedikált ''[[Bartók: I. hegedűverseny|posztumusz hegedűverseny]]'', az ''I. vonósnégyes'' és a ''14 Bagatell'' két műve (“Ma mie qui danse”, “Elle est morte...”). A Geyer Stefi-motívum (d-fisz-a-cisz) egészen az 1939-es évekig ''[[Bartók: Divertimento|Divertimentóig]]'' kíséri Bartók zenéjét. Levélváltásuk fontos zenetörténeti dokumentum, barátságuk 1929-től követhető újra nyomon. 1908-ban a svájci Othmar Schoeck zeneszerző is szerelemre lobbant iránta, vonzalmának több Geyer Stefinek dedikált mű lett gyümölcse: a ''D-dúr hegedűszonáta'' op. 16, az ''Albumblatt'', az 1910-1912 között keletkezett ''B-dúr hegedűverseny “quasi una fantasia”''. Ez utóbbit, Bartók hegedűversenyével ellenben (melyet először 1958-ban, halála után mutattak be először Bázelben a Bartók-Fesztivál keretében Hans-Heinz Schneeberger hegedűművész közreműködésével) Geyer Stefi számtalanszor játszotta a művet nyilvánosság előtt is, 1947-ben pedig lemezre vette a Tonhalle Zenekarával Volkmar Andreae vezénylete alatt.
 
[[1911]]-től [[1919]]-ig [[Bécs]]ben élt, dr. Edwin Otto Sigismund Jung bécsi ügyvédhez ment férjhez. 1920-ban, miután Jung 1918 novemberében az influenzajárványban meghalt, [[Walter Schulthess]] svájci zeneszerző, zongorista, koncertügynök felesége lett. [[Zürich]]ben telepedett le, ahol mint [[Svájc]] egyik legkiválóbb hegedűművészét tartották számon. 1921-ben született meg egyetlen lánya Rosmarin Jaggi-Schulthess, szintén hegedűművész és a Zürichi Opera második hegedűszólamának tagja. Férjével, ki rendszeres zongorakísérője volt, intenzív turnékon vettek részt Európa számos országában, 1924-ben amerikai koncertkörútra indult. [[1934]]-től a Zürichi Konzervatórium koncertszakának hegedűtanára lett; 1941-től 1945-ig vezette az általa alapított Geyer Stefi-Kvartettet: további tagjai Rudolf Baumgartner (második hegedű), a későbbi Lucerne Festival Strings vezetője, Ottavio Corti (brácsa) és Eric Guignard (cselló). Szintén [[1941]]-ben férjével közösen megalapította a [[Collegium Musicum Zürich]] zenekarát, melynek vezénylésére [[Paul SachertSacher]]t kérték fel. Geyer Stefi az együttes első koncertmestere volt egészen haláláig.
 
Geyer Stefi különleges kapcsolatokat ápolt Norvégiával, ahol először 1910-ben jelent meg. Majd 20 évig járt vissza, sokszor akár féléves koncertkörutak miatt, minek során bejárta az országot déltől északig. Hatalmas népszerűségnek örvendett, néhol akár 3000 ember hallgatta játékát, koncertjeit sok ízben többször is meg kellett ismételnie.
 
További emlékezetes megjelenései voltak a Wilhelm Backhaus zongoraművésszel előadott, összes Beethoven-hegedűszonátát bemutató estjei Svájcban, 1932-ben közös fellépése a Zürichi Színházban [[Richard Strauss]] zeneszerzővel, illetve 1950-ben közreműködése [[Pau Casals|Pablo Casals]] első Johann Sebastian Bach-Fesztiválján Pradesben. Férjével Walter Schulthess-szel, kiaki többek között a Lucerni Fesztivál egyik alapító tagja volt, olyan művészekkel álltak szoros barátságban mint Wilhelm és Elisabeth [[Wilhelm Furtwängler|Furtwängler]], [[Hermann Hesse]], Othmar Schoeck, Bartók Béla, Edwin Fischer, [[Elisabeth Schwarzkopf]] és mások.
 
2015-től a Zürichi Zeneművészeti Főiskola gyűjti Geyer Stefi életművének dokumentumait, hogy első alkalommal tárja fel teljességében az eddig szétszórtan fellelhető ismereteket.