„Apollónia (Illíria)” változatai közötti eltérés

Az {{ie|49}}-ben kirobbant [[Polgárháborúk a Római Birodalomban|római polgárháború]] során az Adria keleti partvidéke fontos összecsapások helyszíne volt. [[Cnaeus Pompeius Magnus|Pompeius Magnus]] flottája az ellenségeskedés kitörésekor blokád alá vonta az Apollónia és Dyrrachium közötti partvidéket, hogy megakadályozza [[Caius Iulius Caesar|Iulius Caesar]] partra szállását. Caesar azonban {{ie|48}}. január 5-én a jóval délebbre fekvő Palaesténél mégis partra tette csapatait, és észak felé vonult, hogy összecsapjon Pompeiusszal. Útközben a legcsekélyebb ellenállás nélkül elfoglalta Oricumot, majd Apollóniát, de végül elhúzódó taktikázást követően, július 10-én a Dyrrachium melletti Petránál (ma Shkëmbi i Kavajës) vereséget szenvedett el Pompeiustól. Ezt követően Caesar visszavonult Apollóniába, ahol berendezte főhadiszállását, és ahonnan a végül győzelmet hozó augusztus 9-ei [[pharszaloszi csata|pharszaloszi csatával]] végződő hadjáratát megindította.{{refhely|Elsie 2010|:14.;|Ceka 2013|:246–247., 249–250.;|Zavalani 2015|:29.}} Apollóniai tartózkodása során barátságot kötött a város több vezetőjével.{{refhely|Ceka 2013|:250., 324.}} Talán ez is közrejátszott abban, hogy {{ie|45}}-ben Caesar Apollóniába küldte nevelt fiát, az akkor tizennyolc éves [[Augustus római császár|Octaviust]], hogy a város akadémiáján retorikai oktatásban és katonai képzésben részesüljön. Apollóniai tartózkodására Octaviust elkísérte barátja, későbbi hadvezére, [[Marcus Vipsanius Agrippa]] és tanára, [[Pergamoni Apollodórosz]]{{Wd|Q963952}} is. Nevelőapja, Iulius Caesar {{ie|44}}-ben bekövetkezett erőszakos halálát követően Octavius, mindössze hat hónapnyi képzést követően, innen hajózott Itáliába, és lett nem sokkal később Augustus néven római császár.{{refhely|Kahn 1961|:161.;|Pollo & Puto 1981|:9.;|Jacques 2009|:129.;|Elsie 2010|:14.;|Ceka 2013|:250., 324.;|Gilkes 2013|:41.;|Zavalani 2015|:33.}} Talán a város iránti háláját fejezte ki, amikor már római császárként a ''civitas libera et immunis'' státust biztosította Apollóniának, amelynek lakói így mentesültek mindennemű adófizetési kötelezettség alól, emellett továbbra is szabadon használhatták a görög nyelvet. Ennél is fontosabb volt azonban, hogy megtarthatták görög hagyományú önkormányzati rendszerüket, a [[prütanisz]], a [[bulé]], az [[arkhiereusz]] és az [[agónothetész]] intézményét, sőt, nemegyszer római polgárok töltötték be ezeket a tisztségeket.{{refhely|Ceka 2013|:250., 256., 322–323.}} Az Apollóniában vert illíriai drachma szintén forgalomban maradt, gyakran még a Duna menti provinciák legionáriusai is ebben kapták javadalmazásukat; a drachma {{ie|1}}. század végi megszűnése után is megmaradt Apollónia pénzverési joga.{{refhely|Ceka 2013|:324., 326.}} A városszerte feltárt feliratok továbbra is görög nyelvűek voltak, az apollóniaiak a görög isteneket tisztelték, csupán egyetlen felirat ismert a római hagyományú [[Fortuna (istennő)|Fortuna istennő]] tiszteletéről.{{refhely|Ceka 2013|:325.}} Mindez különleges státust biztosított Apollóniának abban az időszakban, amikor Augustus egykori görög gyarmatvárosok és illír városias települések egész sorát kolonizálta és romanizálta (köztük Dyrrachiumot), felszámolva ezzel a [[koinon]]ok hagyományos rendszerét.{{refhely|Ceka 2013|:256., 317.}} A fejleményekkel elégedetlen [[illírek]] fegyvert fogtak, és az i. sz. 6–9 között lezajlott [[nagy illír felkelés]]{{Wd|Q1265861}} során a lázadást vezető triumvirátus egyik tagja, a latinos nevén ismert [[Bato Daesidiatus]]{{Wd|Q2417655}} i. sz. 6-ban megtámadta és rövid időre bevette Apollóniát is.{{refhely|Ceka 2013|:252.}}

 

 

Az i. sz. 3. század végén, [[Diocletianus római császár|Diocletianus]] uralkodása alatt (284–305) újjászervezték a terület közigazgatását és Apollónia [[Epirus Nova]]{{Wd|Q830896}} provincia déli határvidékére került. Epirus Nova és Epirus Vetus közötti elhelyezkedése kedvezően hathatott volna az Aous-parti város életére, de a város virágkora ekkor már leáldozóban volt.{{refhely|Wilkes 1992|:210.;|Ceka 2013|:445.;|Gilkes 2013|:41.}} A társadalmi és földművelési viszonyok változásának következtében a 4. században a város egyik fő bevételi forrásául szolgáló [[rabszolgaság|rabszolga-kereskedelem]] jövedelmezősége fokozatosan elenyészett.{{refhely|Jacques 2009|:143.}} Ugyancsak a 4. században Apollónia a [[nyugati gótok]] betörését szenvedte el.{{refhely|Kahn 1961|:162.}} A környék geomorfológiai változásai azonban végképp megpecsételték a város sorsát. A kikötő medre és az Aous deltavidéke az évszázadok során feltöltődött homokkal, s az addig a város mellett húzódó folyó medre délebbre került, ezzel Apollónia folyó és kikötő nélkül maradt. Legvégül egy földrengés következtében a folyó ismét kilépett medréből, és még távolabb került a várostól.{{refhely|Kahn 1961|:165.;|Elsie 2010|:14.;|Ceka 2013|:80.;|Gilkes 2013|:39., 49.;|Unesco 2014|. (234-re teszi a földrengés dátumát).}} Mindezek következményeként Apollónia a késő római korra gazdasági és stratégiai jelentőségét egyaránt elveszítette, és az északabbra fekvő Dyrrachium kikötővárosa vette át a vezető gazdasági-kulturális szerepet a régióban.{{refhely|Wilkes 1992|:113.;|Gilkes 2013|:40., 49.}}