„Gnoszticizmus” változatai közötti eltérés

a
Fölösleges szóközök ki
a (Bot: {{Wd}} sablonhívás törlése a cikk létrehozása következtében; kozmetikai változtatások)
a (Fölösleges szóközök ki)
A '''gnoszticizmus''' vallási-filozófiai irányzatok összefoglaló neve, amely alatt elsősorban a kereszténység [[teozófia|teozófikus]] alkalmazásait értjük.<ref>Henry Chadwick: A korai egyház</ref> A gnoszticizmust nem alapították, mindig is tanítások laza rendszere volt, nem intézményesült. A szó töve, a ''gnózis'' ([[Görög írás|görög]]: [[wikt:en:γνῶσις|γνῶσις]]) tudást jelent. A gnózis, mint ''az igazi tudás tana'', abból a vélekedésből indul ki, hogy létezik igazi tudás; vallási szóhasználatban az [[Üdvösség|üdvözítő]] igazságok tudása.
 
Mint szellemi irányzat a 2-3. században virágzott. Legnagyobb képviselői [[Valentinus]], [[Markión]] és [[Baszileidész]] voltak, akik az ókori görög, egyiptomi, babiloni, zsidó és keresztény tanítások alapján dolgozták ki [[Szinkretizmus|szinkretista]] rendszerüket. {{refhely|Kránitz Mihály, Szopkó Márk: Teológiai kulcsfogalmak szótára, 2001}} A gnosztikusok elgondolása az volt, hogy a [[vallásfilozófia]] legmagasabb fokát teremtik, amelyben felhasználták a kereszténység tanításait is.
 
Az elnevezést először a 17. században használták az úgynevezett cambridge-i platonikusok. [[Henry Moore]] pejoratív értelemben használta ezt az elnevezést azokra a sokszínű, egymástól sokszor jelentősen eltérő vallási mozgalmakra, amelyek a korai kereszténység idején szemben álltak a kanonizált tanokkal és a kialakuló egyházszervezettel. Az elmúlt évtizedek tudományos eredményei révén egyértelművé vált, hogy nem beszélhetünk a gnoszticizmusról mint tárgyról, mert történelmi leegyszerűsítéshez vezet. A tudományos irodalomban meggyökeresedett korábbi képzet, mely szerint létezett egy „igaz kereszténység”, és egy „hamis gnózis”, melyek harcban álltak egymással, nehezen tartható fenn. A gnoszticizmus címszava alá soroltak minden olyan vallási mozgalmat és irányzatot, amelyekkel kapcsolatban felmerült, hogy tanításaik alapja egy ezoterikus tudásban (gnózis) gyökerező [[megváltás]]-tan, melynek révén visszatérhet az ember eredeti isteni otthonába.
A keresztény gnózis nem egyéb, mint a [[Kinyilatkoztatás|kinyilatkoztatott]] hittartalomba mélyedés, tanúbizonyságokon alapuló meggyőződés,<ref>http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/041/pc004133.html#8 Pallas</ref> az a tudás, amellyel a lélek felismeri Istenhez való hasonlóságát, de ez nem feltétele az üdvözülésnek. A gnosztikusok számára épp ellenkezőleg, a gnózis a tudatlanságból való szellemi felébredés, ez vezet el az [[üdvösség]]re.<ref name="ReferenceA">Kránitz Mihály, Szopkó Márk: Teológiai kulcsfogalmak szótára</ref>
 
A tökéletes keresztény eszményét [[alexandriai Kelemen]] gnosztikusnak nevezi. Ezzel szemben áll a gnoszticizmus gnózisa, melyet már [[Pál apostol]] megrótt <ref>Őrizd meg a rád bízott kincset! Kerüld a világias, üres fecsegést, az áltudomány ellenvetéseit! - 1.Tim. 6, 20</ref> mely elhagyva a keresztény hit alapját, a hit tanításától eltávozik, s a pogány bölcseletből és vallásokból veszi tételeit.
 
A gnosztikusok a keleti filozófiák bölcseletét a keresztény egyház hitrendszerébe próbálták beépíteni. Eleinte nem is szakadtak el a keresztény egyháztól, hanem csupán hittételeit akarták igazi eszmékre visszavezetni és a hit alapját képező úgynevezett igaz eszmék összességét nevezték gnózisnak, felsőbb ismeretnek.<ref>Pallas http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/041/pc004133.html#8</ref>
Az [[Újszövetség]] néhány könyvében elítélt tévtanítás hasonlóságot mutat a 2. században ellenfélként megjelenő gnoszticizmussal. Az [[Apostolok cselekedetei|Ap. Csel.]] 8. fejezetében szereplő [[Simon mágus]]t később az [[Egyházatya|egyházatyák]] tették meg őseretneknek, s tőle származtattak minden későbbi herezist. Az Ap. Csel. semmilyen sajátos gnosztikus vonást nem tulajdonít neki, de nem biztos, hogy a teljes történetet elmondja róla.
 
A [[Pál levele a kolosszébeliekhez|Kolossé]] levél és a pásztori levelek szembeszállnak a hamis tanítókkal, akik angyali közvetítőket szolgáltak és titkos tanításaik voltak. [http://szentiras.hu/KNB/1Tim6,20 1Tim. 6,20] a ''hazug módon ismeret''nek (''gnószisz'') nevezett tanításra utal. {{refhely|Everett Ferguson: A kereszténység bölcsője, 258-259. old.}}
 
A legtöbb gondolat, amivel a 2. század gnosztikus tanítói foglalkoztak, már jelen volt az 1. században is. Úgy tűnik, hogy az újszövetségi ''tévtanítók'' ötvözték a zsidó, pogány és keresztény elemeket, de ezek az elemek majdnem végtelen számú kombinációs lehetőséget kínálnak. {{refhely|Everett Ferguson: A kereszténység bölcsője, 258-259. old.}}
 
== Történelem ==
* Jézus csak [[doketizmus|doketikus]], látszólagos emberi testet öltött; emberi léte és szenvedése csupán látszólagos volt, nem valóságos
* nagy hangsúlyt helyeznek a gnózisra ([[üdvözítő]] tudás)
* a [[Preegzisztencia|preegzisztens]] ember vagy [[lélek]] eszméje. E szerint eredetileg az ember magasabb rendű lény volt és méltóságban felülmúlta az angyalokat is. Minden emberben megvan most is az isteni szikra ([[Transzcendencia|transzcendens]] én), amelyet a gnózis lobbanthat fel benne. <ref>Marton József: A keresztény ókor, 96. old, 2004, Mentor Kiadó</ref>
 
A gnoszticizmus feladta a leckét azzal, hogy a gonoszt az isteni szférába helyezte el, nem pedig az emberi lényben, ugyanakkor összekapcsolta az anyagi világgal.{{refhely|Everett Ferguson: A kereszténység bölcsője, 257-258. old.}}
 
Ebben az eszmeáramlatban többféle dualizmus létezett, mint például etikai (jó és rossz), eszkatológiai (ez a világ és az eljövendő világ) és pszichológiai (test és lélek). Ehhez kapcsolódott az Elrejtőzött Isten és a Teremtő Isten közötti distinkció is.{{refhely|Everett Ferguson: A kereszténység bölcsője, 257-258. old.}} A [[Démiurgosz]] elnevezéssel illették a másodrendű istenséget, aki a látható világot teremtette meg. Az igazi, jó Istenről azt állították, hogy az egy másik isten, aki nem vett részt ebben a teremtő aktusban és rezzenetlenül felette áll a kozmikus iparosmunka elfajzott világán. <ref>Richard Smoley: Tiltott hit</ref>
 
A gnoszticizmus nem hangsúlyozta a kozmikus vagy testi természet jövőbeni [[Eszkatológia|eszkatológiáját]]. [[Isten országa]] belső országot jelentett. Mint a személyes [[üdvösség]] vallása, azt tanította, hogy a lelki ember már most átéli valóságos állapotát, és amikor meghal azonnal átmegy a [[Pléróma|plérómába]]. {{refhely|Everett Ferguson: A kereszténység bölcsője, 257-258. old.}}
 
Az [[Ind filozófia|ind filozófiáktól]] eltérően (''[[upanisadok]], [[Szánkhja]]-[[jóga]], [[buddhizmus]]'') – amelyek gondosan kerülik, hogy az emberek elfajzásának végső okát szóba hozzák – a gnosztikusok által tanított megváltó tudás elsősorban egy ''titkos'' (''a be nem avatottak előtt titokban maradó'') történet feltárása: a világ eredete és teremtése, a rossz eredete, az emberek megmentéséért földre szállt isteni Megváltó drámája és a [[transzcendens]] Isten végső győzelme, ami a történelem végével és mindenség pusztulásával válik kézzelfoghatóvá. <ref>Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története → A gnoszticizmus megközelítései</ref>
 
Krisztus fellépését valamennyi gnosztikus rendszer a történelem nagy fordulópontjának tartotta, amellyel a – kozmikus folyamatként értelmezett – megváltás elkezdődött. A megváltás lényege az anyagvilágba zárt fényszikrák kiszabadítása az anyagból és visszajuttatása a plérómába, a fény országába. Hogy ez megtörténhessen, a világban megjelent egy magasabb rendű [[eón]] , a Logoszeón, Krisztus, aki a felszabadító tudást, a gnósziszt közölte az emberekkel. A gnosztikus megváltás nem kegyelem, hanem az én tökéletes birtoklásához eljutás, az önismeret. Ez megköveteli a világtól való tökéletes elszakadást, a léleknek a testből, az anyagból való kiemelkedését, szigorú [[aszkézis]] vagy esetleg a testet tönkretevő kicsapongások által. <ref>Marton József: A keresztény ókor, 96. old, 2004, Mentor Kiadó</ref>
A [[Nag Hammádi-i lelet]]ek gyakran utalnak aszkéta-létformára.