„Gnoszticizmus” változatai közötti eltérés

a
Fölösleges szóközök ki
a (Írásjel a szó után a hivatkozás előtt)
a (Fölösleges szóközök ki)
==== <big>''Gnosztikus irányzatok''</big> ====
;'''Előfutárok'''
Az egyházatyák a [[Szamaritánusok|szamaritánus]] ''goétész'' [[Doszitheosz]] és mások mellett mindenekelőtt [[Simon mágus]]t tartják úttörőnek. Simon és az őt kísérő Heléna alakjában a 2. századi szimóniánusok egy férfi és egy női isten [[inkarnáció]]ját tisztelték. Simon leghíresebb tanítványa [[Menandrosz (gnosztikus)|Menandrosz]] {{Wd|Q10328616}} volt. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}
 
Valódi gnosztikus elemeket figyelhetünk meg [[Kerinthosz]]nál {{Wd|Q447428}}, aki [[100]] körül élt [[Epheszosz]]ban. Ő már különbséget tett a legfőbb isten és az angyalszerű [[Démiurgosz]] között. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}
 
; '''Az első gnosztikus iskolák'''
* A ''szatorniliánusok'' iskoláját a szír Satorninus alapította, aki [[Simon mágus]] és [[Menandrosz (gnosztikus)|Menandrosz]] tanítványa volt. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}
* Vele egy időben fejlődött ki a ''baszilidiánusok'' iskolája. Alapítója a szír [[Baszileidész]], aki az Antoninusok koráig [[Alexandria (Egyiptom)|Alexandriában]] működött. Az irányzat Keleten is, Nyugaton is (Róma) igen népszerű volt. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}
* Tisztán hellenista gyökerekből táplálkozott a [[2. század]]i ''karpokratiánusok'' szektája. Vezetőjük, [[Karpokratész]] {{Wd|Q441448}} [[Alexandria (Egyiptom)|Alexandriában]] tanított. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}
 
; '''A fő irányzatok'''
* Keleten ahol nagy számban és sokféle változatban terjedtek el, az [[ophiták]]at {{Wd|Q1193062}} tartották a tulajdonképpeni gnosztikusoknak. Sok alcsoportjuk volt, pl. a naasszénusok (''a [[Héber nyelv|héber]] nahas szóból''). Szimbólumrendszerükben kitüntetett szerep jutott a kígyónak, de míg a kígyótestvérek egyes csoportjai a [[Mózes első könyve|Genesis]] [http://szentiras.hu/Ter%203,5 3,5] alapján <ref>Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat! Gen 3,5</ref> a kígyót a haladás jelképeként tisztelték, mások a kárhozat okozóját látták benne. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}
* A ''[[valentiniánusok|valentiniánus]]'' {{Wd|Q204603}} irányzat alapítója és egyben a legjelentősebb gnosztikus a 2. századi egyiptomi [[Valentinus]] volt. A prédikációiból, himnuszaiból és leveleiből fennmaradt töredékek azt mutatják, hogy rendszerében a [[platón]]i filozófia, [[Jézus]] tanítása és [[Pál apostol|Pál]] gondolatai ötvöződtek. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}
* Átmenetek a gyülekezeti kereszténység és a gnózis között
** Az ''[[enkratiták]]'' {{Wd|Q1259131}} legjelentősebb képviselője [[Tatianosz]] volt. Az ő példája mutatja, milyen könnyen válhatott valaki "egyházi" felfogásról gnosztikusra. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}
** Szintén félúton állt az egyházi kereszténység és a gnoszticizmus között az [[Şanlıurfa (település)|edesszai]] [[Bardeszanész]] {{Wd|Q354342}}, a szír egyház filozófusa. Himnuszai, amelyek a szír egyházi ének kezdeteit jelentik, és dialógusa keresztény és hellenisztikus mellett számos gnosztikus elemet is tartalmaz anélkül, hogy az Keleten már eretnekségnek minősült volna. Miután a [[3. század]]ban az edesszai egyházban bevezették a katolikus normákat, a ''bardeszaniták'' különváltak Palut püspök követőitől, a katolikus ''palutiánusok''tól. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}
 
; '''Markión reformegyháza'''
[[Markión]]t tulajdonképpen nem kellene a gnosztikusok közé sorolni, hiszen csupán vissza akarta vezetni a véleménye szerint judaizálódott egyházat az eredeti evangéliumhoz, Jézus és Pál tanításához. Nem tartotta szükségesnek a ''gnószisz''t, nem helyezte a ''pisztisz'' fölé, nem hivatkozott titkos hagyományokra, nem képviselt misztikus mágiát vagy aión- (eón-) spekulációt. Ami nála gnoszticizmusra utal, az az [[Ószövetség]] mellőzése, a kozmológiai problémamegközelítés, a kettős istenség fogalma (''bár dualizmusát enyhíti, a [[demiurgos]] nála nem κακὁς''). {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}} Nézete szerint Krisztusnak csak látszólagos ([[doketista]]) teste volt, és látszólag halt meg a keresztfán. A [[megváltás]] tulajdonképpen az Istenben való [[Hit (vallás)|hitből]] áll. Aki hisz annak számára van megváltás, de ezt elő kell készíteni szigorú [[böjt]]tel, [[aszkézis]]sel, a házasélettől való tartózkodással stb.{{refhely|Dr. Marton József: A keresztény ókor}} [[Markión]] Rómában egy igen erősen szervezett vallási közösséget épített ki, püspökökkel és papokkal. {{refhely|Dr. Marton József: A keresztény ókor}}
 
Markión halála után a tanítványai igyekeztek gondolatait korrigálni (''markioniták'': {{Wd|Q6757958}}) és következetesen megfogalmazni. Folytatták mesterük szövegrevízióját is. Legjelentősebb tanítványa, [[Apellész (ókeresztény író)|Apellész]] közeledett leginkább az egyházhoz, amennyiben eljutott az ''egy eredet tanához'' (a világteremtő: Isten egyik angyala). {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}
 
=== Manicheizmus ===