„Ókori görög vallás” változatai közötti eltérés

A szent ligetekben és a templomokban tartott istentisztelet [[Áldozat (vallás)|áldozat]]okból és orákulumokból tevődött össze. Az ima (''eükhé'') az istenségekhez szól. De imával nyitották meg a népgyűléseket és a bírósági tárgyalásokat is.{{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}} Ima közben az égre emelték a szemüket és a kezeiket, miközben tenyerüket felfelé fordították. A gyógyító és segítőistenhez, különösen [[Apollón]]hoz, ''pián''nal fordultak egy ünnepélyes, többszólamú himnusszal, mely hol könyörgő-, hálaadó- vagy engesztelő ének volt, hol pedig csata- vagy győzelmi dal. {{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}}

Áldozattal (''thüszia'') is tisztelték az istenséget. A könyörgő-, hálaadó-, és ünnepi éldozatokat részben egyénileg, részben államilag mutatták be. A vértelen áldozatokhoz kenyeret, süteményt, gyümölcsöket, mézet, sajtot, italt és tömjént használtak. Aratóünnepeken és lélekünnepségen a ''paszpermia''-t (''mindenféle magok keveréke'') áldozták fel, amikor is korsóban gabonafélék és hüvelyesek korai termését főzték össze és kenyeret sütöttek belőle. {{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}}

Az étel elfogyasztásával a benne levő erők is az ember sajátjai lesznek. A véres áldozatoknál libák, tyúkok, marhák, birkák, disznók és kecskék szerepeltek. A ''buphoniák'' {{wd|Q1010139}} (''bikaölés'') Athénban olyan áldozatok voltak, amelyeket [[Zeusz]] Polieusznak (''városoltalmazónak'') mutattak be, amikor is a pap miután megölte a bikát egy bárddal, kénytelen volt elmenekülni.{{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}} A [[hekatombé]] különösen nagy áldozat volt. Egy másik áldozati mód, a ''holokautóma'' tűzáldozat. {{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}}

Az istenek akaratának kifürkészésére az orákulumokat alkalmazták. Ezek között leghíresebbek a Zeusz orákulumok [[Dodona|Dódoné]]ban, [[Épeirosz]]ban. Itt a pap a szent tölgyfa usogásából, a galambok turbékolásából és repüléséből próbálta megfejteni Zeusz akaratát. {{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}}

Az ókorban a [[delphoi]] jósda örvendett a legnagyobb tekintélynek. Az orákulumhoz igazodott minden: kultusz, naptár, politika, törvényhozás, szokás és gyarmatosítás, de mindenféle magánügy is.{{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv}} ''Pythia'' {{wd|Q220344}}, a jósnő adott felvilágosítást; ő volt Apolló isten szócsöve. Oldalánál ott állt a próféta, aki azokat a kérdéseket továbbította, amelyeket Püthiának tettek fel. Püthia – miután elragadtatott állapotba esett – nehezen érthetően és összefüggéstelenül közölte sugallatait a jelenlévőkkel. Apolló papjai ezeket a tagolatlan sugallatokat metrikus (hexameteres) formába öntve, rendszerint többértelmű bölcs mondásokat faragtak, amelyeket aztán kihirdettek. {{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}}

Püthián kívül ismert volt még Szibilla is, akinek a [[cumae]]i Szibilla-barlangban, a régi itáliai görög gyarmaton (''kb. Kr. e. 5. század'') volt a székhelye. {{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}}

A legrégibb kultuszhelyek elsősorban a hegyek, aztán a ligetek és a mesterséges barlangok, kiváltképp az "elkülönített helyek" (''temenosz'') és a szentélyek (''hieron''), valamint az oltárok (''bómosz''). Az archaikus korban kezdődött a templomépítés. A ''naosz'' szó (''magyarul: istenlakás, templom'') jelöli a görög templomot az istenség lakásaként, amely többnyire fallal körbevett kultuszkörzetben állt. Ismert és idevágó példa erre az ''Altisz'' Olympiában, amely a [[I. e. 776|Kr. e. 776]]-tól Kr. u. [[394]]-ig a négyévenként zajló [[Ókori olimpia|olimpiai játékok]] színhelye volt. {{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}}

A görög szempontjából kedvezően végződő [[Görög-perzsa háború|perzsa háborúk]] után, [[Periklész]] korában [[Ókori Athén|Athén]]ban fellendült a templomépítés. Ennek a folyamatnak az egyik csúcspontja az olympiai Zeusz-templom, a másik pedig az Athéné-templom ([[Parthenón]]) Athénban, az Akropoliszon. Sok templomot építettek ekkortájt a [[Görög gyarmatosítás|görög gyarmat]]okon is. A [[hellenizmus]] korában azonban a görög művészet kiterjedt az egykori [[Nagy Sándor makedón király|Nagy Sándor]]-i birodalom roppant területeire és visszaesett a templomépítés, legalábbis a monumentális és fényűző világi építkezésekkel összevetve. {{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}}

A papokon kívül voltak még ''bakidák'' (''vándorjósok''). Ők arról a csodás [[Boiótia|boitóia]]i jósról, ''Bakisz''ról voltak elnevezve, aki a görögöknek megjósolta a perzsa háborút. {{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}}