„Szent Rókus Kórház” változatai közötti eltérés

A '''Szent Rókus Kórház''' [[Budapest]] és egyben [[Európa]] legrégebbi közkórházainak egyike a [[Budapest VIII. kerülete|Józsefvárosban]] működik. A fekvőbeteg osztályokon, 300 ágyon, kardiológiai-gasztroenterológiai-neurológiai-belgyógyászati, nőgyógyászati rehabilitációs, krónikus belgyógyászati ellátás történik. Az intézmény oktatókórház, így részt vesz az egészségügyi szakdolgozók, logopédustanárok, a főiskolai és egyetemi hallgatók és a végzett orvosok postgraduális elméleti- és gyakorlati képzésében. Ápolónőik a kórház megalakulása óta – áldozatos tevékenységükkel – országos hírnévre és elismerésre tettek szert. A Szent Rókus Kórház örömmel fogadta a Kékkeresztes Márta Betegápoló Egyesület nővéreit, a „Mártákat”, akiknek lelkiismeretes szolgálata máig szóló erkölcsi és szakmai hagyaték. Magas szakmai és tudományos tapasztalatokkal rendelkező orvosok és szakdolgozók állnak a gyógyítás szolgálatában, rehabilitációs és krónikus ellátással kiegészítve mind a biztosítással rendelkező, mind a fizető betegek részére.

A [[18. század]] első évtizedeiben az osztrák császár többször is felszólította a magyar rendeket, hogy létesítsenek kórházakat, a [[Helytartótanács]] pedig 1724-ben elrendelte, hogy a községeknek maguknak kell gondoskodniuk a szegény betegekről.

[[Pest (történelmi település)|Pesten]] is emeltek – feltehetőlegalkalmasint 1701-ben – egy kis kórházat, a mai [[Kossuth Lajos utca (Budapest)|Kossuth Lajos]] és [[Semmelweis utca]] sarkán. A csaknem 30 ezer lakosú Pest városának 72 betegágya volt összesen. A város tanácsának határozata alapján született az a döntés, hogy a Rókus szegényházat kibővítik, és kórházzá építik. 1795. augusztus 30-án megindult a kórház építése. A főhomlokzat 1796-ban tető alá került, és a teljes épületegyüttest 1798. május 28-án ünnepélyesen megnyitották. A főbejárat akkor a mai Rókus-plébánia [[copf stílus]]ú, kőből faragott keretű bejárata volt, fölötte az épület hivatását jelző és ma is olvasható szöveggel: '''Pestanum Calamitosorum Domicilium.''' Az új kórház neve „Pesti Polgári köz Ispotály” volt.

A szegényház három szinten 60 főnek adott otthont, a kórházban ugyanannyi szinten „minden osztály béli személyek számára 237 külön ágyak rendeltettek”. Ebből 100 ágy ingyenes volt, a többiért napi 12 krajcárt kellett fizetni. A gazdagoknak azonban 12 külön szoba volt fenntartva napi 50 krajcár –és egy forint közötti áron.

A Szent Rókus Kórházban kezdték először a betegek [[aneszteziológia|altatásos módszerét]], 1847-ben volt [[Flór Ferenc]] sebész főorvos első éter- és első kloroform altatása. Őt 1848-ban Pest város tiszti főorvosává és a Szent Rókus Kórház igazgatójává is megválasztották.

1851. május 20-án, 33 éves korában vette át az akkor önállósult szülészeti osztály vezetését Semmelweis Ignác Fülöp, aki itt is bevezette a klórvizes kézmosást, és a rendszeres takarítást, tiszta ágyneműhúzást, ezzel a [[gyermekágyi lázatláz]]at 1% alá csökkentette.

1857-ben a kórház hivatalosan is közkórházzáközkórház lett. 1860–1862 között a mai Márkus Emília utcában kétemeletes új kórházi szárny épült, ezzel a kórházi ágyak száma 678-ra emelkedett.

1875-ben a kórház átvette a régi dologházi épületet, ezzel sokat lehetett javítani a női bujakóros (szifiliszes[[szifilisz]]es) betegek ápolásán. Megkezdték a fertőző betegek elkülönítését.

1898-ban, két évvel [[Konrad Röntgen]] felfedezése után működésbe lépett a Rókus Kórházban Európa első központi röntgenlaboratóriuma[[röntgenlaboratórium]]a. Vezetője [[Donáth Gyula]], majd [[Stein Adolf]] lett. 1919-ben a Szent Rókusaz Kórházatintézményt Központi Kórháznak nevezték el. A kórházi ágyakban egyre nagyobb lett a hiány. 1928–19291928–29-ben napirendre került a Rókus Kórház átépítése, azonban csak kisebb épületeket alakítottak át, a Rókust pedig időnként korszerűsítették.

1933 szeptemberében a Rókusban fogászati rendelőt nyitottak. Tekintettel a nagy igényre, 1938 januárjában fog- és szájsebészeti fekvőbeteg osztályt létesítettek két ötágyas szobával, kezelővel.

A [[második világháború]] kitörését követően a betegellátásban egyre szigorúbb takarékossági intézkedéseket vezettek be. Az állandósult légiriadók miatt 1941-ben, az alagsorban öt szükségóvóhelyet jelöltek ki a betegek biztonsága érdekébenbetegeknek. Az ostrom alatt a [[Szent Rókus-kápolna]] és a kórház 40%-os épületkárt szenvedett. A 650–700 összezsúfolt beteg fűtés nélkül maradt. Az alagsorba szükségműtőt és kötözőt telepítettek.

1956. január 1-jétől rendszeres orvos továbbképzésorvostovábbképzés, majd szakdolgozóképzés folyt a kórházbanitt.

1956 elején [[földrengés]] és [[árvíz]] pusztított Pest megyében. Az érintett községek körzeti orvosainak a kórház másodorvosai segítettek a betegellátásban. 1956. október 23-án, a [[1956-os forradalom és szabadságharc|forradalom]] kitörése után a kórház dolgozói demokratikus, titkos szavazással 10 tagú (5 orvos, 5 nem orvos) munkástanácsot választottak 4 póttaggal (3 orvos, 1 nem orvos). A sebesültek felvételét, orvosi ellátását sikerült nehézség nélkül megszervezni. A környékbeli harcok ellenére a betegek és dolgozók közül senki sem sebesült meg. Felvettek 313 beteget és ambulanter láttak elelláttak 287 sebesültet. Minden dolgozó, orvostanhallgató és önkéntes segéderő fáradságot nem ismerve, lelkesen és áldozatosan állt helyt a sebesültek és betegek ellátásában.

Az elkövetkező 20 év a lassú fejlődés időszaka volt. 1978-tól 1991-ig tartott a „rekonstrukciónak” nevezett teljes át- és újjáépítés. A statikai vizsgálatok kiderítették, hogy az egész Rókust fel kell újítani. A munkálatok első üteme 1978-ban kezdődött meg a „Corvin szárnyon”, és két évig tartott. A következőkben a „Rákóczi úti szárny” került sorra. Felépült a Stáhly utcai, hatszintes épület, amiamely 1985-ben lett beköltözhető. A következő ütemben a Gyulai Pál utcai front alakult ki. 1990 decemberében adták át a Stáhly utca másik oldalán épült, a főépülettel zárt híddal összekötött Rendelőintézetet.

Ma összesen 627 ágyon látja el a kórház aktív és krónikus betegeit. A „nagy” szakmákon belül az orvostudomány és a műszerezettség fejlődésével egyre inkább teret nyert a szakosodás. A Szent Rókus Kórház és Intézményei fokozatosan megvalósították, hogy csaknem minden belgyógyászati szakma képviselve legyen, így nefrológiai, gasztroenterológiai, kardiológiai, diabetológiai, hematológiai profilú osztályok és részlegek alakultak és működnek.

Nagy múltú, és hírű a fül-orr-gége, fej-nyaksebészeti osztály. Már 1887-tól működött a belgyógyászati osztály fiókjaként. Közel ötven éve1970-ben bevezették a modern mikrokirurgiai és arcideg sebészeti eljárásokat, amelyeket kiegészítenek a klasszikus fülműtétek mellett a hallásjavító műtétek. Itt alkalmazták elsőként az országban a hangprotézis implantációt.

A Kórházban 1938 óta működik önálló fog- és szájsebészeti osztály, ez a terület már nem csupánnemcsak a szájüregi és fogászati betegségek gyógyításával foglalkozik, hanem magába foglalja: az arc-állcsont sebészeti traumatológiát, a fej-nyaki daganatos betegek ellátását, az arctájéki fejlődési rendellenességek kezelését, az arc rekonstrukciós és esztétikai sebészetét, az állkapocsízület és a nyálmirigyek betegségeinek sebészi és konzervatív kezelését is. Az új diszciplína alkalmazza a legmodernebb szövet átültetésiszövetátültetési és szövetpótlási, mikrosebészeti eljárásokat, a modern lézer- és kriosebészetet. Az ajak- és szájpad hasadékosszájpadhasadékos betegek komplex (sebészi és konzervatív) gyógyítását több mint egy2005 évtizedeóta sikeresen végzik.

A kardiológia és kardiológiai intenzív ellátás a Szt. Rókushoz tartozó Budagyöngye Kórházban alakult ki még az 1970-ses évek végén. Az osztály kardiológusainak munkája ma különösen a keringési elégtelenség komplex kezelési elveinek (neuro-hormonális blokád) lerakása és alkalmazása terén elismert.