„Szent Rókus Kórház” változatai közötti eltérés

1877-ben új orvosi pályázati rend, új kórházi alapszabály és házirend készült. Ennek következtében megszüntették a különszobákat, hogy helyet nyerjenek az egyre több elmebeteg megfigyelésére. A toloncosztályt is megszüntették, a rendőri betegek betegségüknek megfelelő elhelyezést kaptak.
 
1898-ban, két évvel [[KonradWilhelm Conrad Röntgen]] felfedezése után működésbe lépett a Rókus Kórházban Európa első központi [[röntgenlaboratóriumröntgensugárzás|röntgenlaboratóriuma]]a. Vezetője [[Donáth Gyula]], majd [[Stein Adolf]] lett. 1919-ben az intézményt Központi Kórháznak nevezték el. A kórházi ágyakban egyre nagyobb lett a hiány. 1928–29-ben napirendre került a Kórház átépítése, azonban csak kisebb épületeket alakítottak át, a Rókust pedig időnként korszerűsítették.
1933 szeptemberében fogászati rendelőt nyitottak. Tekintettel a nagy igényre, 1938 januárjában fog- és szájsebészeti fekvőbeteg osztályt létesítettek két ötágyas szobával, kezelővel.
A [[második világháború]] kitörését követően a betegellátásban egyre szigorúbb takarékossági intézkedéseket vezettek be. Az állandósult légiriadók miatt 1941-ben, az alagsorban öt szükségóvóhelyet jelöltek ki a betegeknek. Az ostrom alatt a [[Szent Rókus-kápolna (Budapest)|Szent Rókus-kápolna]] és a kórház 40%-os épületkárt szenvedett. A 650–700 összezsúfolt beteg fűtés nélkül maradt. Az alagsorba szükségműtőt és kötözőt telepítettek.
A Rókus Kórházat 1952. július 1-jén átvette a Pest megyei Tanács, majd ezt követően lett a Pest megyei Tanács Semmelweis Kórháza.
1956. január 1-jétől rendszeres orvostovábbképzés, majd szakdolgozóképzés folyt itt.
1956 elején [[földrengés]] és [[árvíz]] pusztított Pest megyében. Az érintett községek körzeti orvosainak a kórház másodorvosai segítettek a betegellátásban. 1956. októberOktóber 23-án, aaz [[1956-os forradalom és szabadságharc|forradalom]] kitörése után a kórház dolgozói demokratikus, titkos szavazással 10 tagú (5 orvos, 5 nem orvos) munkástanácsot választottak 4 póttaggal (3 orvos, 1 nem orvos). A sebesültek felvételét, orvosi ellátását sikerült nehézség nélkül megszervezni. A környékbeli harcok ellenére a betegek és dolgozók közül senki sem sebesült meg. Felvettek 313 beteget és ambulanter elláttak 287 sebesültet. Minden dolgozó, orvostanhallgató és önkéntes segéderő fáradságot nem ismerve, lelkesen és áldozatosan állt helyt a sebesültek és betegek ellátásában.
A kórház helyreállítása már 1956. november elején megkezdődött és 1957-ben csaknem teljesen befejeződött. 1957 első felében már ugyanannyi volt a felvett betegek száma, mint egy évvel korábban.
Az elkövetkező 20 év a lassú fejlődés időszaka volt. 1978-tól 1991-ig tartott a „rekonstrukciónak” nevezett teljes át- és újjáépítés. A statikai vizsgálatok kiderítették, hogy az egész Rókust fel kell újítani. A munkálatok első üteme 1978-ban kezdődött meg a „Corvin szárnyon”, és két évig tartott. A következőkben a „Rákóczi úti szárny” került sorra. Felépült a Stáhly utcai, hatszintes épület, amely 1985-ben lett beköltözhető. A következő ütemben a Gyulai Pál utcai front alakult ki. 1990 decemberében adták át a Stáhly utca másik oldalán épült, a főépülettel zárt híddal összekötött Rendelőintézetet.
 
Ma összesen 627 ágyon látja el a kórház aktív és krónikus betegeit. A „nagy” szakmákon belül az orvostudomány és a műszerezettség fejlődésével egyre inkább teret nyert a szakosodás.
 
== Szakterületei ==
54 274

szerkesztés