„Fidelio” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Német operák kategória hozzáadva (a HotCattel) |
|||
39. sor:
E nagy zenei élményekkel egyidejűleg újabb benyomások formálják Beethoven egyéniségét. Ezek talán a zenei élményeknél is jelentősebbek. [[Párizs]]ban a [[fegyver]]es nép egyre-másra veri szét a rátörő intervenciós [[hadsereg]]eket, majd – miután megszilárdította hatalmát – törvényerőre emeli a ''Szabadság, egyenlőség, testvériség'' eszméjét. A lelkes fiatal művész szívének egész forróságával a forradalom mellé áll. Egyelőre csak a demokrata művész önérzete beszél belőle. De hamarosan eljut az egész emberiséghez szóló költő forradalmi magatartásáig: "''Az egész emberiség barátjának vallom magam."''
Egyre inkább olyan zenei formákat teremt, melyek méltók e hatalmas
uwerfjebuidofghjfz z. Mire valóban megtalálja önmagát és zseniális tanítványból lángeszű költővé lép elő – a sors legkeményebb csapása éri. Fiatal még, kedveli a társaságot, szeretne emberek között mutatkozni, de szégyelli süketségét. Így lelkében fájdalmas hasadás támad: emberkerülő, pedig az egész emberiség üdvéért akar harcolni; zordon, mogorva, néha a durvaságig szókimondó – pedig szíve tele van gyengédséggel. A testi bajjal együtt még egy nagy csalódás is éri. A lelkes forradalmár, aki azt hitte, hogy [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte Napóleon]] a forradalom géniuszaként száguld majd végig Európán, és a föld valamennyi népének meghozza a szabadságot – a rajongó republikánus rádöbben, hogy Napóleon áruló, aki a nép, az életüket áldozó szabadságharcosok, a hős "mezítlábasok" vállán emelkedett magasra, hogy végül is lelkiismeretlenebb zsarnok legyen, mint [[Európa]] bármelyik más [[Korona (fejék)|koronás fője]].
| |||