„Navarinói csata” változatai közötti eltérés

A görög függetlenségi mozgalom hajtóerejének számító [[Filiki Eteria]] titkos társaság 1821. március 28-án felkelést robbantott ki [[Morea|Moreában]] és az [[Égei-tengeri régió|égei-tengeri]] szigeteken a török szultán ellen, aki [[Tepelenti Ali]], janinai pasa elleni hadjáratával volt ugyanekkor elfoglalva. Ezért a felkelők Oroszország támogatására is számíthattak. Gyors görög sikerek után 1822-ben [[Epidaurosz (Argolisz)|Epidavroszban]] ki is kiáltották a köztársaságot. A belső torzsalkodások – melyek oka elsősorban a görög földbirtokosok és hajómágnások önzése volt, mivel a törököktől visszafoglalt földekből a parasztok nem részesültek, s a helyi igazgatásban is a gazdagok töltötték be a vezető posztokat – miatt meggyengült felkelés ellen a török szultán az egyiptomi helytartóját, Mohamed Alit hívta segítségül. [[Muhammad Ali egyiptomi alkirály|Mohamed Ali]] a fia, [[Ibrahim pasa (Egyiptom)|Ibrahim pasa]] vezetésével küldött tengeri és szárazföldi haderőt a görögök ellen. A korszerűen felszerelt egyiptomi sereg 1824-ben [[Kréta (sziget)|Krétán]], majd 1825-ben a Peloponnészoszon szállt partra és szörnyű kegyetlenkedéseket végrehajtva 1827-ben [[Athén története|Athént]] is visszafoglalta a szultánnak. A görög kormány [[Euboia]] szigetére szorult vissza. A [[görög szabadságharc]] támogatására [[Európa]] értelmiségi köreiben mozgalom indult – lásd. [[filhellénizmus]] – és a nagyhatalmak is beavatkoztak a tengeri kereskedelmet akadályozó és veszélyeztető görög szabadságharc lezárása érdekében. Békés megoldást ajánlva, [[Anglia]], [[Franciaország]] és [[Oroszország]] a ''pétervári jegyzőkönyvben'' 1826. április 4-én, majd a ''londoni szerződésben'' 1827. június 24-én (vagy július 6-án) egy török fennhatóság alatt létrejövő görög autonómiát ajánlott a szultánnak, aki minden idegen beavatkozást mereven elutasított. A három szövetséges hatalom erre válaszolt a katonai akcióval, melyet diplomatái az 1812. évi ''bukaresti békének'' – melynek betartását a szultán az ''akkermani egyezmény'' aláírásával is megerősítette - a törökök részéről történt megsértésével indokoltak. (A szultán 1813-ban büntető expedíciót küldött a szerbek ellen, akiknek a béke önkormányzatot adott.)